Lomtalanítás – Acsai Roland versei
ACSAI ROLAND
LOMTALANÍTÁS
versek
AZ ÁLLATOK KITELEPÍTÉSE
A boldogság-kék víz
Hirtelen szürke lett,
Felkavarodott benne
A szomorúság, a szorongás.
A dámvadak hiába rázogatták fülüket,
Nem tudták elzavarni az altatólövedék
Bögölyét, ami egy fúvócsőből szállt
Feléjük, és álommal volt megtöltve.
A pónik békésen sétáltak fel
A lószállító utánfutókba.
Nem tudták, hogy most elviszik őket,
Nem tudták, hová, és azt sem,
Hogy meddig. Gondozójuk
El sem búcsúzhatott tőlük.
Az autók elindultak.
A páva kétszer, fájdalmasan feljajdult.
LOMTALANÍTÁS
Az út szélén egy nagy tengericsillag,
Mintha a tenger partján feküdne.
Öt karjával sem tarthatja össze,
Ami széthull.
Visszadobjuk tekintetünk sós vizébe.
HORIZONTOK
1.
Lányommal hullócsillagot láttunk,
Ez volt első hullócsillaga.
Ezüst csíkot húzott, és eltűnt –
Repülőhal,
Ami néhány másodpercre
Kiugrott a tengerből.
2.
Az én horizontomban
A föld már nem ér össze az éggel,
Ott van közöttük
Egy vékony, fehér sáv,
A szakadásé.
3.
Megyek a régi utcákon,
És akárhová nézek,
Mindenről eszembe
Jut valami emlék.
Felnézek,
Hogy ne lássam őket.
Csak az égről nem jut eszembe
Semmi.
