Faludi Ádám – Iniciálék

Szondaxin. Tekinteteddel ennyi meg ennyi év után 

Amikor egy pillanatra elcserélt bennünket valami tévedés, úgy láttam és éreztem mindent, ahogyan te, és nem találtam a kijáratot. Meghosszabbítható örökkévalóság.  Sajnálom, hogy tekintettel voltam eddig bármire is. Kicsavarozom a televíziót, kibútorozom a szobát, az elektronika hipnotikus álmát ráfirkálom a falra, és hagyom a reggeliző abroszra vetülni árnyait. És mit érezhettél te ugyanakkor? Az a sok féreg félig se bírt elrontani. Cselvetés, lék után lék, furdancs mélyül a csontboltozatba, nem titok, hogy ez egy álcázott szonda. Kőbe vájt borospince homlokod van. A védelem az erőssége, lássuk csak, miből tevődik össze?

Olyan világgal, amilyen benned létezik a létező világról, érzékelhetetlen a létező világ. Ceruzát szeretnék hegyezni veled, meg diót törögetni. De mindez itt benn csak egy gyorsan futó kaland. Belőled nézve engem, elfog a rémület, mert semmi nem igaz belőlem. Kivel vagy akkor te most itt éppen, és kivel én? Engedjük közénk a hajnalt, hogy igazságot tegyen. Nyiss ablakot velem. Szonda egy. Szonda kettő. Megszondázott zsúfolt üresség. Szondaxin, a gyógyászat szemszögéből nézve. Másképpen mondva Galaxis. Egy szilárd, repülő testet juttatunk ebbe az ürességbe, és tágítjuk, ahogyan csak bírjuk. Nincsen ezen a repülő tárgyon olyan, aki vezetné. Nincsen pilóta. Szeretnéd ismerni a célt?  Hát ez a cél. Hogy ezen gondolkozz, amíg a fullánkfúró zavartalanul puhatol. Sikátorszendvics. Ismeretlen kifejezés, ilyen szó nincs is. A szerelem napja lassan lefelé megy, elnyeli az óceán. Szondaxin. Ismeretlen kifejezés, ilyen szó nincs is. 

Kézenfogva a tengerpart ledeszkázott sétányán 

Célszerű, ha hiszel a szeletelt, tartósított időben. Időkarikák, időszalámi-szeletek amelyek nem romlanak addig, amíg az emlékezet nem romlik. Utána elvész számodra, elvész mindenkinek a felidézhető. Az utólagos tanulmányozás lehetősége a tudományos lélekvesztőkre marad.

Tegyünk próbát! Amatőr hajózóként és most! Az Under the Boardwalk, a második lemez második dala ehhez megfelelőnek ígérkezik. Megteszi, ahogy mondani szokás. Aszfalt táncoltatás. Lengyel gyártmányú Tašma (magnetofonowa) fekete szalagavató kétszázötven méteren az első idézet. A jelzett Under the Boardwalk ott hullámzik rajta, egyedüli ábrándozás, jóval túl a megengedett sebességen. Nem tudok a jövő-kínálatokból választani! Mit szeretnék majd akkor, ha messzire sodortak innen már a hullámok. Elég hosszú lesz a karom, hogy kihívjam a Teremtőt bokszolni? A kiderül csak az időjárás jelentésekben értelmezhető kifejezés. Ez az én szobám itt, az ablakon jövök be, az ajtón nézek ki, és elszántan várakozom az első tévedésemre. Már kopog is a deszkával borított parti sétányon. Ha nem engedem, akkor engedem igazán. Azt tanácsolja, hogy mielőbb fogjál mellé, hogy túl legyél rajta. A megismételhetetlenek élőhelyén tartózkodsz, nem a halhatatlanok között.  

Ó, a majdani olasz Milfon öböl! Időugrás a mágneses hangrögzítésben, kecses vitorlást látsz mediterrán kikötőben. Azúrban. A lány ott napozik a fedélzeten lila kétrészesben és a partról megkéred a kezét. Mindenkivel szeretnél együtt élni, de legelőbb ővele. Minden lány kezét megkéred, ha nem a fedélzet deszkáján napozik, akkor is. Elég, ha megtetszik és már küszöbön is az újabb lánykérés.

A Sikoltás Démona, a Benzo Démon még nem akasztja ki hangjával a Richter-skálát, nem sír valódi vegyi könnyeket. Nagyjából egyidős velem. Ott ül a homokban a sétány szélénél és a világ legjobb legrosszabbja szeretne lenni. Híres, híresebb, leghíresebb.
– Ez nem igaz. Mindössze egy nagyszabású melléfogást tervezek. A lányok gyönyörűek. Azt szeretném, hogy majd, amikor már az összes szent kiawe táncomat eljártam, és a testemet nem tudom elvonszolni a kenumig sem, mert a testem elhagyott, akkor égessék el ezt a testet. Utána hamvaimat itt a parti homokon szórják szét és így még esélyem lesz arra, hogy bejussak a lányok bikinijébe. Under the Boardwalk. Under the magnetofonowa, benzodiazepine, időkarika. Most. 

Gerezdes pók, amely mögött nem látszik a háló 

Drága végtelen, végtelenül drága végtelen. Nagydobosi fej, gerezdes lovag, egy ijesztés szándékával viselt tőr Velencéből. Marco Polo gyere játszani! Azt látjuk, ami látszólag látszik. Egyik részletem, hármas focival, amelyikben piros gumi-belső feszül a külső belsejéhez. Spárgával elkötve a léggömb szájához hasonlatos része. Bőrfűző húzza össze a külsőt, alatta a nyelv. Nos, létezett ilyen focilabda, kibokszoltad, ronggyal kifényesítetted minden gerezdjét. Ezt látjuk látszólag itt. Meg egy érmet a környakú velencei póló szövedékébe tűzve. Lassan lengő óraingának is vélhetné, aki ismeri a lassan lengő óraingát.  Bármelyik korról is legyen szó, gyógyíthatatlan betegséget kap az utána következő kortól, és szemed láttára sorvad végső mosolyáig. A fától-fáig szomorúság öreg hiba lenne, rosszul és csökkentett üzemmódban kialakított létértelmezés. Ez azt jelenti, hogy a teremtésed mikrocsipjét megrongálta a teremtésedet. Így azonban értelmetlen a valóságba menekülni, értelmetlen a gerezdes pókok szövési gyakorlatát tanulmányozni. Nincs a kapun háló, egy fél évszázados úr jelenti, hogy a drótkerítés bemélyedései attól a labdától származnak, amelyeket a hármas foci becsapódásai formáltak. Talán a véletlen hozott erre csodálkozni. Majdnem elámultál a dróthálót meglátva tegnap. Nagyon régen jártál erre.

A mértéktelenség civilizációjából úgy lépsz ki, hogy felhagysz a mindig egy számmal nagyobb szám bányászatától. Ez az út járhatatlan. Ne nézz vissza, túl messzire se. Ott állj meg, ahol hamarosan történik majd valami. Nem érdekelnek a tanácsaid, előbb mutatkozz be! A drága végtelent eltorlaszolni egy kis időre, ez lesz a fedezetem. Mindez elfogadhatatlan, a fedezet poszt már nem létezik. És a Nap? A Nap mindig ugyanaz, a nap soha nem. Ez egy tökéletes tévedés. Csodálkozz, amin csodálkozol. Nagydobosi fej, bőrlabda gerezdek, drótkerítés. Egy kartondoboz földkörüli pályán telekiabálva a kerítésszaggatás tilalmaival. A pusztulás a jövő naplóírója. Ólmoskönyv.