Utcakutya – Adorjáni Panna novellája
Egy utcakutyát kővel jól megdobáltak rosszcsont gyerekek, és most hosszan és fárasztóan haldoklik. Az egyik lakás ablakából kinéz egy idős hölgy, szomorúan megcsóválja a fejét, és aznap este azért imádkozik, hogy minél gyorsabban kimúljon a szegény állat.
Ha a férjem élne, gondolja, most együtt kimennénk, óvatosan felemelnénk a kutyát, és behoznánk a házba. A férjem felhívná Mirceát, az állatorvosunkat, és nyugodt hangon elmondaná, hogy mi történt. Mircea kikászálódna az ágyból, és halkan felöltözne a sötét szobában. A felesége félálomban megkérdezné, hogy mi történt, és Mircea elmondaná, hogy sürgős esethez hívták, majd búcsúzóul megcsókolná a homlokát. Mircea azonnal taxiba ülne, és tíz perc múlva már itt volna nálunk. Mindent elhozna magával, és a férjemmel együtt azon nyomban kezelésbe vennék a kutyát. Én, ölemben az álmos macskánkkal a konyhaajtóban állnék, az arcomon könnyek csorognának lefelé a cicus bundájára, ahogy nézem, hogy Mircea és a férjem töretlenül dolgoznak a kutya életéért. Így telne el a hosszú éjszaka. Hajnalban leszaladnék kutyatápért a boltba, Mircea és a férjem pedig fáradtan ülnének a konyhacsempén a kutya mellett, most már túl az életveszélyen. Csendben elbeszélgetnének az életről, hogy hogy felnőttek a gyerekek, és hogy ki hogyan viseli a nyugdíjas létet. A férjem megemlítené, hogy mostanában gyakran betegeskedik, Mircea ajánlana neki egy jó orvos ismerőst, és a férjem felírná a nevét és a telefonszámát egy újság szélére. Ekkor már visszaérnék a boltból, és gyümölcsöt is hoznék magammal a reggeli joghurt mellé. Miközben én a kutyát etetném, Mircea és a férjem megreggeliznének. Aztán Mircea elmenne, és mi ott maradnánk a konyhában, és egy ideig csöndben néznénk a kutyát, és úgy éreznénk magunkat, mint amikor az első gyermekem hosszú és nehéz szülés után, hét hónaposan, nyaka köré csavarodott köldökzsinórral, véznán és valószínűtlenül világra jött.
Miközben erre gondol az idős hölgy, nehézkesen oldalra fordul az ágyban, és ahogy megfordul, a mellkasában érzett fájdalomtól hangosan felnyög.
De a férjem meghalt, gondolja, ahogy ez a kutya is meg fog halni.
A kutya vonyít, az idős hölgy fekszik az ágyban, és várja a halált. Fél óra múlva zajokat hall az utcáról.
