Havon madár jár – kortárs magyar költők újévi versei
HAVON MADÁR JÁR
Kovács András Ferenc
Újév reggele
Havon madár járt:
verset írt… Már elrepült –
a kert nyitott könyv.
Oravecz Imre
2000, szilveszter
Derült az ég, félhold, szikrázó csillagok,
a hótlan udvaron kezdődik a világűr,
az ófalu felől részeg kurjongatás és petárdadurrogás,
minő jótétemény,
hogy nem tudjuk, mit hoz a jövő,
gyors fejszámolás az Alfa Centauri és az ezüstjuhar között,
dédnagyapám száz éve negyvenhárom éves volt,
és még javakorabeli, erős ember,
mikor ebben az órában talán rutinszerűen felkelt a néma éjszakában,
hogy megnézze az istállóban a jószágokat,
de minden bizonnyal menten összeroppant volna,
ha csak a töredékét is előre látta volna annak,
mi azóta velünk történt.
Szécsi Margit
Újév reggele elé
Majd elkövetkeznek arany
kürtjei és csillagai
a születésnek, a halálnak,
mikor a szőrös koldus is
tündöklő mocsokban tapos
s karórát szed szíverősítőnek
a nagy hajnalban, a roppant
bíbor mennyek alatt, midőn
a trombitákat összesöprik.
Marsall László
Helyzetjelentés újév napján
(2004)
A „Haszon” című listán
nevem alig található,
s ha apró betűvel írva,
szükségeltetik szemüveg.
Szándékom: idők ellen,
a „korszerű”, az „együtt-haladók”
a „bátran előre!” egy ösvényű
delikát világból esni-
esni alá a szél méhében,
érinteni a torony csúcsát
odafönt, és a lapulevelet
idelent, asszonyi Hold-,
s Napkelte borzongós idején.
Ha létezik egyetlen egy
csöppecske, elpárolgó,
rátapadok e gömböcskére:
halálom s röptém irányát-
útját, idejét nem tudom.
Föl-le, parányka „Én-ség”
-hiány-hiánya eszes könyvelésnek.
Az őrök nem beszélnek,
similis simili gaudet,
Örökmozgó az egyetlen Úr itatósa.
