Deák Csillag: Egy album lapjai – Kölüs Lajos: Az időtlenség bája

Deák Csillag

Egy album lapjai

A legendás Japán Kávéház (ma az Írók Boltja) második emeletén lévő Japán Szalonban (hajdani Kártyaszalon) nyílt meg Nógrádi Kiss Magdolna kiállítása. A művész talált egy régi albumot, üres, fekete lapokkal. Ezekre a lapokra festette meg az itt kiállított képeket. Ahol fekete színt látunk, az nem mindig festék, hanem a régi album lapja, az ismeretlen múlt tetszik át a fekete papíron. Erre festett a művész spontán, belülről jövő gesztusokkal és színekkel figurákat. Látunk kék színt, meg sárgát, rozsdabarnát, narancsosan vibrálót, egy vagy több rétegben. Fehér színt nem látunk, mert nem a fekete és fehér ellentétpárját akarta megfesteni.

Nógrádi Kiss Magdolna szülőhelyén katolikus svábok éltek és ortodox szerbek. Az ortodox templomban gyerekként látta, hogy az ikonokon a figurák arca nem mutat érzelmeket. Ez alapszabály, amit a művész úgy emel be festészetébe, hogy figuráinak nincs arca, szeme, szája. Gesztusból állnak, bár kezük, karjuk sincs, és a testtartásból, amiben testük egésze vesz részt, és az egymáshoz való viszonyokon keresztül jelzik az összetartozást, a különállást. Együtt vannak, de nem mindig tartoznak össze. Távolság van, lent és fent, alatta és fölötte. Nincs egyalakos, sőt kétalakos kép sem. Kortalan, nemtelen figurákat, nem beazonosítható személyeket látunk, egy térbeli viszonyt, egy kapcsolatrendszert.

A színek árulkodóak, többnyire sötétek, sötétbe hajlók, tompa színek, szürkét alig látunk. Lélektől függő színek ezek. Nógrádi Kiss Magdolna belső alkatát, színeit, lelki rezdüléseit követhetjük nyomon a képeken. Nem lehet mást kiadni, mint ami belül van, vallja a művész. Ez az ő színvilága. Bennük az anya élménye, a veszteség miatt érzett fájdalom, a körülötte élt emberek tapasztalata, érzelemvilága.

Azt mondjuk, hogy a szem a lélek tükre. Hogy van akkor, hogy ezeken a képeken is felfedezzük a lélek sokféle alakját? Szem nélkül. A mélységészlelésünknek köszönhetően tudunk pontosan mozogni, felismerni távolságokat, tárgyakat megfogni. Ahhoz, hogy végül mégis három dimenzióban észleljünk, bonyolult, magasabb szintű folyamatokra van szükség. Nem csak a szemünkkel látunk.

Takarás, relatív nagyság és magasság, árnyékok és árnyékolás, derítés, lineáris és levegőperspektíva jellemzi a képeket. Látjuk a szórt fényt, ami csökkenti a kontrasztot, és a tárgyak részleteinek tisztaságát. Homály vetül az alakokra, az alakok közé. Keressük a képekkel a kapcsolatot, de a képeken belül is. Nógrádi Kiss Magdolna kompozícióinak fontos vonása a figurák egymáshoz való helyzete, amely hol harmóniát, hol teremtő feszültséget hordoz. A figurák kapcsolata többértelmű, nyitott kapcsolat. Az alakok erősen stilizáltak, belső tartásukat a színek is hangsúlyozzák. A színek sokrétűek, az aranyozott szín a fényt hordozza, a világosságot, a szentséget, az időtlenséget. A meleg és rozsdabarna színek az esendőséget, a mulandóságot, az enyészetet, az örökkévalóság hiányát, az időt. Ikonjai inkább freskók, az emberi lélek bonyolultságát rejtik magukba, az ismeretlenséget, a megismerhetetlenséget, a rejtélyt, hogy élünk, hogy vagyunk. Formái egész alakosak, lidércszerűek, sejtelmesek, halandók, ha istenek vagy istennők is.

Nógrádi Kiss Magdolna ikonná nemesíti érzelmeit, gondolatait. Festészeti módja egyéni, figuráiban az érzékiség, a feszültség, a kétely és öröm egyaránt jelen van. Evilágisága vitathatatlan. És az, hogy hisz-e Istenben, nem képezi vita tárgyát, mert műveiben ott a transzcendens világ, a hit kihívása, a gondolat ereje és erőtlensége. Ikonjai nem ablakok a túlvilágra, bár ez is felvethető, talán joggal, sokkal inkább a mának szól, jelez, hogy a rohanó világban meg kell állnunk, legyen az egy templom szentélye, kupolája, hajója, kerengője, legyen az egy park kaviccsal felszórt útja, egy vízpart, egy falevélről lehulló esőcsepp. Nem más ez, mint a figyelem, önmagunkra, és ami minket körülvesz, a természet, az emberi közösség figyelme. Ennyiben Nógrádi Kiss Magdolna nem prédikál, nem hirdet igét, de művészi eszközökkel mégis megszólít minket, megállásra késztet. A pillanat varázsával érint meg minket, a mulandóság ködét tárva elénk, mik is vagyunk, hol is vagyunk. Ez földi találkozás, face to face alapon. Nyitott szemekkel. Albumának fekete lapjai megteltek élettel. A látogató, végigjárva a kiállítást, maga is belelapoz az albumba, ekkor a képek hozzá is szólnak.

Kölüs Lajos

Az időtlenség bája

Az ikonok (képmások) különös helyet foglalnak el a keresztény kultúrvilágban. Az ikon képbe foglalt imádság, és ablakot nyit a láthatatlan világba. [ http://ikonfesto.hupont.hu/#ixzz3K7QjxwH0] Nógrádi Kiss Magdolna ikonjai nem szemünkbe néznek, hanem a földre, egymásra, vagy egymás mellé, el valahová. Alakjai nem magányos alakok, többedmagukkal állnak, figyelnek, elmélkednek. Szomorúfűznek is nézhetném őket, bár nincs szél, mégis meglebben ruhájuk egy-egy redője, szárnya. Nemtelenek, nem vehető ki, hogy most női vagy férfi testet, alakot látunk. A kolostori világ így rejtve marad, az imádságba, elmélkedésbe mélyedt figurák összetartanak, közösséget alkotnak, még akkor is, ha látszólag testük formája nem ezt mutatja, hanem az elfordulást, az eltűnést, a megszűnést, egy másik világba való vágyódást. Istenhez közel lenni, Istennel kapcsolatban lenni, ez szakrális motívum. Nógrádi Kiss Magdolna szakralitása más, éteri, elmosódott, emlékező, vívódó, töprengő alakokban ölt testet. Bukott angyaloknak is vélhetném alakjait.

Nógrádi Kiss Magdolna nem ikonromboló, bár alakjai csak hasonlóak a szentekhez, Máriához, Krisztushoz, de nem azonosak velük. Ennyiben művei nem ikonok, inkább ikon-mások. Az arctalanságnak súlya van, nem az egyén fontos, hanem a közösség, a közösséghez való tartozás. Egyén csak közösség által létezhet. A tisztelet sohasem a képnek szól, hanem az ábrázoltnak. Az ikonfestő, technikai kivitelező, aki az ikont nem kitalálja, hanem az egyház törvénye és hagyománya alapján létrehozza a szentatyák által meghatározott normák és kompozíciók szerint. [http://ikonfesto.hupont.hu/#ixzz3K7XUZeaK] Nógrádi Kiss Magdolna nem ikonfestő a szó előbbi értelmében, és nem is technikai kivitelező. Az ikont kitalálja, formálja, színesíti, sajátos formanyelvet alkot. Képein az alakok tömbbe állnak, akár Barcsaynál. Viszonyuk van egymással, szólnak egymáshoz, ha nem is halljuk a hangjukat, nem látjuk a szájuk mozgását. Nógrádi Kiss Magdolna ikonjait felfoghatom gesztusként is, emberi vonatkozásokkal. Metakommunikációval.

A művész festményei nem fára készültek, mégis szilárdnak és csorbítatlannak hatnak. A kompozíciók letisztultak, mozgalmasak, látni és érezni a bennük rejlő ritmust. Alakjai légiesek, ez bizonyára a romboid alakú szerkesztésmódból erednek. Színei a képtől eltávolodva is jól érzékelhető, átlátható, finom, lírai hangulatú felületeket alkotnak, ha drámát látunk is, költészetnek érezzük. Talán egy rejtett Olümposz figuráit látjuk. Itt vannak közöttünk, velünk élnek és mozognak. Látjuk őket, de nem tudjuk néven nevezni egyiket sem. A néven nem nevezhetőség egy olyan világba viszi a nézőt, amely a tudat alatti világ, van, létezik, de csak nyomát tapasztaljuk, mélyére sohasem tudunk hatolni. Nógrádi Kiss Magdolna ikonfreskói az elérhetetlenséget is szimbolizálják. Alakjai sudárak, vékonyak, már-már nőiesek, gyengédséget sugároznak, figyelmet, ragaszkodást.

Szellem és lélek, lelki indíttatás, lelki veszély és szomorúság, bánat, önmagunkon túllátni, keresni egy másik kéz érintését, egy másik arc tekintetét. Üzeneteket látunk, a mában elbukó és folyton felálló ember üzenetét. A közösséghez tartozás nélkül egyedül maradsz, ha nem is leszel magányos. A képek léptékei emberi léptékek. Befoghatók, átláthatók, továbbgondolásra biztatnak, ingerelnek. A megértés hordalékával együtt. Nincs vegytiszta érzés és gondolat. Homályosság van, rejtettség, titokzatosság, a lét ilyen, nem lehet más az emberi élet sem. Meditálnak a művész figurái? Lehet, meditálnak. Érző lények, halandók, ha halhatatlannak is látszanak. Absztrakt képek ezek az ikonok. Ebben rejlik fényük és jelentésük, többszólamúságuk. Az alakok fúgák is. Zenei hangok. A kezdet hangjai, bennük fel-felhangzik, akár disszonanciaként vagy várt harmóniaként a vég és végzet hangja is. Az én figuráim többnyire nem nélküli, arc nélküli lények, amelyek szándékaim szerint az időtlenség jegyeit hordozzák. [Ölbei Lívia: Kicsi grand art (http://vaol.hu/kultura/kicsi-grand-art-1441483] Ezek a figurák, ha torzak is, nem koboldok, nem trollok, nem manók, hanem lények. Szent lények.

Nógrádi Kiss Magdolna képzőművészeti tanulmányait 1973-ban Budapesten, a Misch Ádám által vezetett képzőművész körben kezdte. 1976-tól a Szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola rajz szakán tanult. A tanári diploma megszerzése után vidéki és fővárosi iskolákban tanított. Rajz- és képzőművész köröket vezetett, művészettörténeti előadásokat tartott. A hetvenes évektől különböző művésztelepeken dolgozott. A Symposium Társaság tagja, a Folyamat Társasággal rendszeresen kiállít.

Nógrádi Kiss Magdolna: Találkozás az ikonok között című kiállítása

2014.12.03 – 2014.12.10

Japán szalon

Budapest, Andrássy út 45. II. emelet