Irodalmi kvaterka zsíros kenyérrel
A Csontreálban kedvet kaphattunk az Irodalmi Jelen februári lapszámának elolvasásához, Hegedűs Gyöngyi elárulta, miként lett Bora, Mányoki Endre megosztotta az átalakuló Verstörténés rovat terveit, és nem utolsósorban remek zsíros kenyeret faltunk.
Az Irodalmi Jelen folyóiratestjén Mányoki Endre Böszörményi Zoltán főszerkesztő nevében is üdvözölte a jelenlévőket, és mindjárt kedvet csinált a februári lapszámhoz. A hónap anyagai között kiemelt helyet kaptak a 80. születésnapját ünneplő Kabdebó Tamás tiszteletére és köszöntésére született írások, így Böszörményi Zoltán verse, valamint Sárközi Mátyás, Makkai Ádám, Gömöri György, Mányoki Endre és Boldog Zoltán írásai. Mányoki egy kis irodalomtörténeti összefoglalót is rögtönzött, miért kiemelkedő Kabdebó Tamás munkássága a magyar irodalom nyugati emigrációban születő és tovább élő hagyománya szempontjából, melynek Kabdebó meghatározó alakja.
A Kabdebót köszöntő írások mellett a szerkesztő külön felhívta a figyelmet Szőcs Géza szellemes drámájára, a Raszputyin küldetésére, valamint Farkas Wellmann Endre kritikájára, mely Szőcs Ha polip szuszog Kolozsvárott című kötetéről született; de olvashatók még a frissen megjelent folyóiratban mások mellett Böszörményi Zoltán, Garaczi László, Hegedűs Gyöngyi versei, Boldogh Dezső, Gaborják Ádám és Evellei Kata kritikái.
A lapszámbemutató vendége Hegedűs Gyöngyi volt. Mányoki elmesélte, hogyan ismerte meg néhány éve az Irodalmi Jelen "háza táján" felbukkant alkotót. Gyöngyi kommenteket írt Zalán Tibor versei alá, de ezek messze tartalmasabbak voltak, mint az amúgy siralmas kommentkultúrában születő hozzászólások – jegyezte meg a szerkesztő, aki felfigyelt a Bora néven kommentelő olvasóra. Lassan előlépett a valóságos alak is a név mögül, és egy idő után hajlandó volt a verseiből is küldeni néhányat Mányokinak.
A történetet Gyöngyi folytatta: kifejezetten bosszantották a Zalán-versek alatt megjelenő moralizáló hozzászólások, melyekre muszáj volt reagálnia. A Bora név számára kézenfekvően női alakot rejtett, de amikor publikálta verseit, sokan vélték férfi alkotónak. A művésznevet azért választotta, mivel a civil életben orvosként, pszichológusként és fotósként is dolgozik, így a Hegedűs Gyöngyi nevet már nem akarta újabb szereppel – a költőével – terhelni.
Gyöngyi fel is olvasta két, frissen megjelent versét, a vannak nők és a vér sötétje címűt. Ezek már a Nasztaszja Filippovna-ciklus költeményei, melyek háterréről szintén beszélt a költő. A szerepversekhez egy komolyabb magánéleti válság után fordult – Miskin herceg alakja nem csak a szakrális jelentőséggel felruházott betegség, az epilepszia, de mint imitatio Christi és még számos metaforikus vonatkozása miatt ragadta meg a figyelmét. Mányoki hozzátette: a versekben Miskin neve sosincs leírva, de nem kétséges, hogy ő beszél. A regényalak maga is a helyét tölti be valaminek és valakinek, így a versekben egy dupla áttűnés által jelenik meg a beszélő személye.
A közönség soraiból több kérdés is érkezett a költőhöz, így például Hargitai Ildikó azt firtatta: mintha a Miskin-szereppel Hegedűs korlátok közé zárta volna magát, kevésbé személyes lírát művelne. A költő úgy reagált, ezekben a művekben nem az önkifejezés kap elsődleges szerepet, inkább a bennünket összekötő mélység egyetemessége.
Volt, aki az orvosi és költői szerep összehangolhatóságáról kérdezte Gyöngyit: Gottfried Benn szintén bőrgyógyászként dolgozott, és komoly inspirációt adott műveihez a foglalkozása – Bora vajon tud-e meríteni orvosi hivatásából?
A válasz egyértelmű igen volt, és Bora a művésznév történetéről is megosztott egy szinte sorszerű mozzanatot: munkahelyén a bőrgyógyászati ambulancia elektronikus kódja a "BORA" rövidítés. De "az orvosi nyelv maga is kész költészet" - mondta Hegedűs Gyöngyi, és Szentágotai János mondatát idézte, a "nyelőcső, avagy bárzsing" dallamos sorát. De rengeteg más költői kép van az orvosi leírásokban, például a "lószőrpárna-tapintatú tüdőfelület", és hasonlók.
A felolvasás után Mányoki röviden szólt a folyóirat vers- és prózarovatát érintő idei tervekről, a Verstörténés rovat újraindításáról. A rovatcím egyébként egy, a napjainkban már sajnos fellelhetetlen Zalabai Zsigmond-esszékötet címét vette kölcsön, melyben páratlan elemzések olvashatók kortárs irodalmi szövegekről. Mányoki elmondása szerint a rovat továbbra is a művek születésének folyamatát szeretné megragadni, ezért jegyzetek írására is felkéri majd a Verstörténésbe meghívott alkotókat. A cím valójában két "műfajt" is magában foglal majd, a verset és a történést, vagyis prózát is olvashatunk majd a költészet mellett.
Többek között Hegedűs Gyöngyi és Szőke Imre is szerepel majd a műveikkel folyamatosan jelentkező alkotók között. Hogy kik még, azt Mányoki egyelőre nem árulta el, de a "titok" hamarosan lelepleződik.
Persze, a költők sem csak verssel élnek, és az írók sem csak prózával: a Csontreálban rendezett estek nagy előnye, hogy aki megéhezik-megszomjazik, nem kell kivárnia a műsor végét. (Szőke Imi épp a saját készítésű zsíros kenyérrel töltekezik.)
A beszélgetés korántsem "hivatalos" részének végeztével mindenki kötetlenül folytathatta tovább a kvaterkázást, és ahogy máskor is, az asztalra kikészített Irodalmi Jelen-lapszámok most is pillanatok alatt elfogytak.
