Történelmi regény Báthory Annáról

Hogyan tudta megvédeni magát egy özvegy, vagyonos nemesasszony, mi áll a boszorkányperek hátterében? – ezt boncolgatja Ugron Zsolna legújabb, Erdélyi menyegző című regénye, amelyet Lévai Anikó és Molnár-Bánffy Kata mutatott be a kolozsvári Bulgakovban.

Történelmi regény Báthori Annáról

Ugron Zsolna történelmi regényéből, amely idén jelent meg a Libri Kiadó gondozásában, kisebb ízelítőt kaphattunk Kántor Melinda, a Kolozsvári Állami Magyar Színház színművésze tolmácsolásában, majd Molnár-Bánffy Kata arról kérdezte a meghívottat, miért Báthory Anna keltette fel az érdeklődését.

Az írónő kamaszként olvasta Makkai Sándor Ördögszekerét és Móricz Zsigmond Erdély-trilógiáját, amelyek annyira magával ragadták, hogy azóta is „kísérti” Báthori Anna alakja. Utánanézett, mi igaz abból, amit Móricz és Makkai írtak róla. Ahhoz képest, hogy Báthori Anna az erdélyi fejedelem húga volt, az ország legjelentősebb nemesi családjának a tagja, igen keveset tudunk róla. Az sem ismert, mikor halt meg – az utolsó adatunk 1636-ból való: Esterházy Miklóshoz címzett levele, amelyben menedéket kér tőle, és ő be is fogadja.

Báthori Erzsébet koncepciós perére is kitért a beszélgetés, amelyhez hasonló lehetett a Báthori Annáé.  Nagyon kevés dokumentum maradt fönn erre vonatkozóan is, tulajdonképpen csak életrajzi adatok állnak a rendelkezésünkre, akkoriban nem készült vádirat, vagy ha igen, akkor azt gondosan megsemmisítették – mesélte ezzel kapcsolatban Lévai Anikó. A Báthori Erzsébetről és Báthori Annáról fennmaradt anyagok meglehetősen kétes értékűek, ugyanis amikor a nyírbátori kastély megsemmisült, elégett a Báthori-levéltár is.

Báthori Erzsébet elkövetett egy nagy hibát: férje halála után alapos listát írt össze vagyonáról, így kiderült, hogy sokkal gazdagabb, mint II. Mátyás király, ami szemet szúrt az akkori nemességnek. Ma föl sem tudjuk fogni, mennyire védtelen voltak a kor – akár előkelő – asszonyai is. Férjük állandóan háborúban volt, nemcsak a gyerekekre és a háztartásra kellett gondot viselniük, rájuk hárult a birtokok gazdasági ügyeinek irányítása is. Ha pedig magukra maradtak, nem sok lehetőségük volt, hogy vagyonukat megőrizzék és társadalmi helyzetüket megnyugtatóan rendezzék. 

Báthori Erzsébetet, mint tudjuk, azzal vádolták meg, hogy hatszáz fiatal lányt ölt meg, és az örök fiatalságot megszerezni akarván azok vérében fürdött. Az emberi vér alvad meg a leggyorsabban, eleve elképzelhetetlen ez a „vérfürdő”. Ugron Zsolna regénye arra is utal, hogy a hitviták korában vagyunk; Báthori Erzsébet református volt, a vádak közt szerepel, hogy milyen furcsa dolgokat eredményezhet a protestáns vallás. Hasonló lehetett a Báthori Anna elleni eljárás is. De nemcsak az arisztokrata nőkkel történt meg ilyesmi, az Erdélyi menyegzőben szerepel egy kassai polgárasszony is, akit boszorkánynak kiáltanak ki, bebörtönzik, majd máglyán elégetik.

Ugron ezzel kapcsolatban elmondta: ha egy férfi akkoriban valamiért félre akart állítani útjából egy nőt, aki ráadásul vagyonos és szép volt, nyomban előkerült a boszorkánykártya. A kelmékkel kereskedő kassai asszony egyetlen bűne: özvegyasszonyként unatkozott, ezért férfiakat, diákokat fogadott a lakásán. Ráfogták, hogy különböző praktikákkal köti őket magához, tehát boszorkány. A kolozsvári boszorkányperek alaposan dokumentáltak, így gyakorlatilag csak a forrásokat kellett kicsit kiszíneznie Ugronnak.  Beleszeretett a korabeli nyelvbe, több fordulatot átvesz ezekből az iratokból.

 Molnár-Bánffy Kata megjegyezte: az Erdélyi menyegző részletesen leírja az akkori életmódot, öltözködést, lakásberendezést, háztartásvezetést, gyerekneveléssel kapcsolatos érdekességeket.  Ugron Zsolnát sokat segítette ebbenRadvánszky Béla Magyar családélet és háztartás és Várkonyi Gábor Ünnepek és hétköznapok című munkája.

A korabeli nemesasszonyoknak olyan gazdasági feladatokat kellett megoldaniuk, amelyeket manapság igazgatósági tanácsokra bíznak. A személyes szabadságuk viszont meglehetősen korlátozott volt, nemcsak arról nem dönthettek, hogy kihez mennek férjhez, gyerekeik nevelésébe sem volt beleszólásuk. Erre Árva Bethlen Kata esete a legjobb példa, akitől elveszik a gyerekeit, mert nem a megfelelő hitben kívánja fölnevelni őket.  Esterházy Miklós második feleségétől, Nyáry Krisztinától az anyósa szintén elveszi a két lányát. Részben a körülmények, részben karakter kérdése, hogy ezzel ki hogyan birkózott meg. Voltak, akik radikálisabban léptek föl az akkori társadalmi elvárásokkal szemben, mint Báthori Erzsébet, míg mások ravaszul, látszólag alkalmazkodva játszották ki a rendszert.

Lévai Anikó az akkori életmóddal, háztartásvezetéssel kapcsolatban elmondta: tulajdonképpen hasonlóan működtek a dolgok, mint manapság, hiszen ha megnézünk egy magyar háztartást, jól látjuk, hogy azok nagy részében az asszonyok kezelik a pénzt, ők döntenek arról, hogy milyen befektetéseket tesznek, hová mennek nyaralni.

Ugron Zsolna humorosan, finom iróniával írja le a regényében, hogy a nők mennyire egymásra voltak utalva, ezért segítették, megértették egymást. Ez manapság is nagyjából így van. Egy sokgyerekes anya nem tudna meglenni a rokonok, barátok segítsége nélkül. Az asszonyoknál sokkal inkább átjárhatóak voltak a különböző társadalmi csoportok közötti különbségek, hiszen szükségük volt szoptatós dajkára, varróasszonyokra, nevelőnőkre. Az alkalmas embert keresték, nem azt, aki a társadalmi rangban megfelelő volt.

Közben egy kis erdélyi lakodalmas muzsikát hallgathattunk meg Szilágyi Tóni és zenekara közreműködésével, és ennek kapcsán a korabeli zene is szóba került. Nem kizárt, sőt valószínűsíthető, hogy a korabeli magyar lakodalmas zene hasonlított a mostanihoz – hívta fel a figyelmet Lévai.  A magyar zeneirodalom kutatóinak állítása szerint a magyar társadalom sokkal nyitottabb és átjárhatóbb volt, mint a francia vagy az angol polgári társadalom. A barokk vonósnégyesek tudása, dallamvilága, kultúrája nem állt meg a kastélyok küszöbén, továbbvándorolt a nemesi kúriákba és a parasztházakba. A magyar királyság területén a falusi cigányzenekarok hangszeres felállása ugyanolyan volt, mint a kastélyokban muzsikáló vonósnégyeseké. A finom hajlítások, díszítések megjelentek a népzenében és a katolikus népénekekben is.

Végezetül az írónő terveiről mesélt. Kiderült, hogy az Erdélyi menyegző egy Brandenburgi Katalinról, Bethlen Gábor második feleségéről szóló trilógia első része, a következő regény középpontjában Esterházy Miklós, Báthori Anna, Nyáry Krisztina és Várdai Katalin állnak majd.

A kötetet egyébként Marosvásárhelyen is bemutatták, ahol a Lazarenum Alapítvány Bocskai Termében találkozhattak az olvasók Ugron Zsolnával, Lévai Anikóval és Molnár-Bánffy Katával.

Varga Melinda