Ugrás a tartalomra

 

„Az égbe bál van, minden este”

A Magyar Írószövetség  nagy költőink életművének és születési csillagképének kapcsolatát elemző, „Fényes körútjain a végtelennek” című sorozatában Ady és József Attila után ezúttal Kosztolányi Dezső horoszkópjáról beszélgetett Végh Attila moderátor és Végh Nóra asztrológus, Alföldy Jenő irodalomtörténész és Mákos Tamás színész társaságában.

A Hajnali részegség elszavalásával kezdődött a jó hangulatú műsor azok számára is emlékezetes lehetett, akik nem értenek az asztrológiához, vagy esetleg egyáltalán nem hívei ennek a régi tudománynak, amely – Végh Nóra szerint – inkább művészet, hiszen egykor, a hellén időkben, még múzsai pártfogoltságot is élvezett. Az utóbbi néhány száz évben alaposan megváltozott a csillagos égbolt tudománya. Az astronomia – számtalan alkalmazási területén túl – évezredekig a karakter és temperamentum jegyeinek megállapítására, mitológiai leírásokra, sőt, egyéni és kollektív jóslatokra is szolgált, de Európában körülbelül a Felvilágosodás óta már kizárólag matematikai és fizikai vizsgálódások terepe.  Ekkoriban vette kezdetét (Eliade kifejezésével) a világ „varázstalanítása”, ám hiába lett kegyvesztett Urania, a költészet múzsái minden jel szerint ma is életben vannak. Ha a pszichológia elfogadott tudomány, a költészet pedig – mint Alföldy Jenő megjegyezte – sokkal többet tud az emberről, mint a lélektan, akkor néhány játékos kísérlet erejéig miért ne vonhatnánk be az asztrológia jelképrendszerét is a lélek és poétikai életművek tanulmányozásába…? Feltéve, hogy az embert nem csak egy „rakás atomnak” tekintjük, és megengedjük, hogy az éghez, a mindenséghez is van valami köze.

Az ifjú költő

Kosztolányi Dezső horoszkópját kinyomtatva is a tanulmányozhatta a mintegy húszfős közönség.  Az ábrából kiderült, hogy a Kos jegyében áll a Napja, az egyik legfontosabb pont, az Aszcendens pedig a Bika végén található, rajta a Plútóval és közelében a Neptunusszal ─ mindez Végh Nóra szerint egy alapjában véve kedves, művészi, de nagyon a maga útján járó embert mutat. Alföldy Jenő, aki többször jelezte, hogy egyáltalán nem ért az asztrológiához, Kosztolányit homo estheticusnak és ezen belül homo ludensnek nevezte. Olvasmányai alapján „vagy talán a Kos miatt” kicsit nyáj-vezetőként is el tudja képzelni, mindenesetre olyan alkotónak, aki nem szerette a tömegeket, bár az emberek nagyon is érdekelték. Szóba került Adyval való ellentéte is, amelyet – a csillagok nyelvén szólva – ezen az estén akár „két tüzes jegy csatározásaként” is értelmezhetett a hallgatóság. A költő újságírói tevékenységével kapcsolatban kiderült, hogy az esztétikai igényesség mellett a pontosság is jellemezte Kosztolányit. Novelláival vetekedő cikkei, tárcái mindig határidőre elkészültek. Alföldy sajnálta is, hogy klasszikusunk szembeállította az alkotást ezzel a pénzkereső tevékenységgel, hiszen többek szerint a 20. század egyik legnagyobb újságírója is volt.

Veres András "Kosztolányi Ady-komplexuma" című kötetének borítófotója 

Az íráshoz, kommunikációhoz való hajlamot jelképező Merkúrt Kosztolányi képletében a legnagyobb jótevőnek számító Jupiter segíti, viszont (Végh Nóra értelmezésében) olyan területen helyezkedik el, amely az önsorsrontásra is hajlamosít. „Feltűnő hogy mennyi planéta áll ilyen helyen, fogalmazzunk úgy, hogy a gondok és rejtélyek házában” – mondta az asztrológusnő. Ezek után szinte kötelező témaként merült fel a költő morfiumhoz való viszonya, és Végh Attila szerint „valószínűleg Csáth Géza lehetett a díler”. Mindenesetre az „izgatta szívem negyven cigarettám” sem véletlenül került a Hajnali részegség sorai közé. Alföldy véleménye szerint Kosztolányit alapvetően a kíváncsiság jellemezte cselekedeteiben, és egy olyan kedélyes, atyai hozzáállás a világhoz, amely miatt szinte mindenki a barátjaként tekinthetett rá. Ismeretes, hogy József Attilának is mentora volt, ő intézte el Babitsnál, hogy mégis kapjon Baumgartner-díjat. Amikor a tizenhat éves Weöres Sándor meglátogatta, és megbeszélték az irodalom és az esztétika fontos dolgait, egy barackot nyomott a fejére, és azt mondta: „Most pedig menj át a másik szobába és játsszatok Ádámkával”. Ezt a kicsit holdkóros, kedélyes mentalitást érdekes módon befolyásolja a Szaturnusz jelenléte, magyarázta Végh Nóra, ami érzelmileg bizonyos távolságtartást feltételez, melankolikus hajlamokat, irodalmi értelemben viszont nagyon hasznos, képes kívülről is pontosan megfigyelni a világot, plasztikusan láttatni a szereplőit.

 

Jobbra Csáth Géza

„És mi a helyzet a szerelmi életével? – kérdezte Végh Attila – Merthogy Babitsé például nem igazán érdekel, azt gondolom, másfél percben is össze lehetne foglalni...” A csillagok állása szerint három bolygó is szerepet kap e téren, köztük a bizonyos túlzásokra is hajlamosító Jupiter és Uránusz, illetve a Hold, amelyek így együtt valóban szerelmi – és alkotói – termékenységre utalhatnak. A költőnek valóban akadtak kalandjai és a nyilvánosházakat sem vetette meg, talán még a házasélete folyamán sem. „Figyeljünk oda azonban – magyarázta Alföldy Jenő –, hogy amikor műveiben nőkről van szó, mennyire a részvét hangján szólal meg”. Jó példa erre az Édes Anna vagy a Pacsirta című regénye, illetve a Csók az Esti Kornél novellaciklusból. Kosztolányi részvéttel szemlélte a világot, és mindenkinek megbocsátott, „még az Istennek is, azt, hogy nincs.” – mondta Alföldy.  Vajon nihilista volt? – hangzott el a kérdés a beszélgetés végeztével. Az irodalomtörténész szerint erre nem lehet egyértelműen válaszolni, mindenesetre filozofikus alkatnak kellett lennie, ez kirajzolódik még a játékos versei mögül is.

Miután egy órán át békésen megfért egymással irodalom és asztrológia, az est lezárásaként Mákos Tamás elszavalta a Halotti beszédet.

 

Szalai Ábris

 

 

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.