Széljegyzet Jókai Anna Kossuth-díja mellé
A 2014-es állami kitüntetések után nem kellett sokat várni, hogy az idei díjazottak is megkapják a magukét. A kritikák kereszttüzébe ezúttal Jókai Anna került. A Magyar Narancs bloggere Gratulálunk Jókai Annának, hogy nem zsidó című írásában úgy forgatja ki a hivatalos indoklás egyik mondatát, hogy iskolapéldáját hozza a manipulatív újságírásnak. A blogger szerint az, aki használja a „keresztény és nemzeti” jelzőket, már zsidózik. A nemzet- és keresztényfóbia vajon nem kirekesztés?
Ennél sokkal tanulságosabb Németh Zoltán hálózatelméleti elemzése, amely szerint Jókai Anna nevét a legfontosabb irodalomtörténeti munkák csupán egyetlenegyszer említik, ellentétben Esterházy Péterével, akinek a neve megkerülhetetlen.
Érdemes más oldalról is megközelítenünk a kérdést, hiszen az irodalomtörténetek látóteréből időről időre kiesnek fontos szempontok. Például az olvasók, a népszerűség vagy a magyar tankönyvek.
Jókai Anna egyik novellája (Szép kerek egész) szerepel a szakiskolásoknak szóló irodalomkönyvben (Dobszay Ambrus–Fábiánné Dr. Szenczi Ibolya–Fenyő D. György–Hajas Zsuzsa–Schleicher Imréné–Trencsényi Borbála: Magyar nyelv és irodalom 9. Pedellus, 2013.). Tanítottam a könyvből, és bár az adott szöveg nem tartozik a gyakorlott olvasót foglyul ejtő novellák közé, meggyőző, szájbarágós példázat. A tanárt és a diákot is meggyőzi arról, hogy egy adott problémát felvetve a szerző meg tudja szólítani a 15-16 éveseket. (A teljes novella itt olvasható.)
Nem tudom, hogy Jókai Anna egyre nagyobb számban jelentkező kritikusai hány művet olvastak az írónőtől. Feltételezem, rengeteget, hiszen szakmájukból adódóan így tudnak hitelesen megnyilatkozni. A pozitív tanári tapasztalatok után megpróbálkoztam néhánnyal, de letettem mindahányat. Unalmas, körmönfont, zárt, didaktikus szövegek, amelyekben a nagy eszmék illusztrációja történik, s így minden fontos apró mozzanat elkenődik. A könyvek címére sem emlékszem, ennyi benyomásom maradt az első 60-70 oldal után.
Jókai Anna olvasói körében a 2012-es Könyvhéten
De (és fontos ez a de!) nagyon sok Jókai Anna-rajongóval beszéltem, és érveik hasonlóak, mint például a Wass-rajongóknak: a szerző a magyarság problémáival foglalkozik, érthetően és szépen beszél. Talán a 2004-es Prima Primissima közönségdíj is ezt igazolta vissza, így Németh Zoltán fent említett hálózatelméleti gráfja csalóka. Az olvasóközönség annak idején már megszavazott Jókai Annának egy díjat. Most a kormány szavazta meg neki ezt az elsősorban politikai, másodsorban szakmai díjat. A díj azért politikai, mert a kormányzat tagjai hozzák meg a végső döntést az ügyben. Azért nevezhető szakmainak, mert a döntés előkészítésében a szakmában járatos személyek is részt vesznek.
Úgy érzem, hogy a mostani kormánypárt irányába elkötelezett szavazók és Jókai Anna közönsége valahol fedik egymást (ellenpélda: ellenzéki nem olvassa, és nem szereti Jókai Annát). Ebből a szempontból (népakarat, kétharmad) politikailag rendben van ez a díj, hiszen az egykori választók felhatalmazta kormány ítélte oda. Az olvasóközönség szempontjából is megfelelőnek tűnik a döntés, hiszen talán alaposabb vizsgálatok nélkül is kijelenthető: az országban több Jókai Anna-rajongó él, mint Pollágh-fan. Szakmailag nem a legszínvonalasabb döntés született, de valljuk be, a szakma két évtized alatt elérte, hogy az emberek alig olvasnak. Szóval most lehet jobban teljesíteni a kortársaknak is. Jobban, mint Jókai Anna.
Az is egyértelmű, hogy Jókai Annát a Kádár-rendszer ugyanúgy a kebelén melengette, mint a mostani kormányzat. Különös diplomáciai érzéke van talán? Tud valakiről valami érdekeset? Időben elkezdett járni politikai rendezvényekre? A fene se tudja. Ennek okait lehet vizsgálni, de elsősorban nevetséges Jókai Anna-szövegrészletekkel kellene tele lennie az irodalmárok Facebook-oldalainak. Ehelyett csak az ideológiai hőzöngéssel találkozni. Ha összekapom magam, oldalakon keresztül tudok silány Jókai Anna-regényrészleteket előkaparni. De tudok egy jó novellát is ajánlani (l. fentebb), ami önmagában még nem érdemel Kossuth-díjat, de talán konstruktívabb, mint egy ideológiai csatározás egy elsősorban politikai kitüntetés kapcsán.
