Irodalmi Jelen

Hidegbéke, bennünk

2014. március. 07. - 09:25

Ahogyan Kosztolányinál nem választható szét költészet, próza és publicisztika, úgy Tóth Erzsébetnél sem különíthetjük el ezeket a műfajokat – vezette be Gróh Gáspár, a kötet szerkesztője az estet. Szerinte Csoóri Sándor és József Attila hatását érezhetjük leginkább Tóth Erzsébet költészetén, de Illyés Gyula Bartók című verse is idézhető: „ki szépen kimondja a rettenetet, azzal föl is oldja”. A bemutató zenei szereplői, Balogh Ferenc hegedűművész és Sztankay Klára zongoraművész előadásában felcsendülő Bartók-mű, az „Este a székelyeknél” is ezt támasztotta alá.

Balogh Ferenc és Sztankay Klára duója

Az ihlető zene után Tóth Erzsébet felidézte Csoóri Sándor Cantata profana című versét. A Bartók emlékének ajánlott költemény fiatalkorától emlékezetes és fontos számára, abból az időszakból, amikor fontos idézeteket gyűjtött egy füzetben, melyet ma is őriz. A műfaji változatosságról szólva elmondta, elsősorban költőnek érzi magát, de örömteli feladatként fogta fel azt is, amikor tárcaírásra kérték fel, hiszen Ady, Márai, Szabó Zoltán is jelentőset alkottak ebben a műfajban. Nem szokta újraolvasni a megjelenés után az írásait, vallotta be, de amikor visszahallja, elégedettséggel tölti el, hogy a költő ezekben a prózaszövegekben is megjelenik.

Tóth Erzsébet, Gróh Gáspár, Rózsássy Barbara

A tárcákat, kisesszéket közreadó kötetének címe, a Hidegbéke az egykori hidegháborús korszakra utaló szójáték. A régi, puha diktatúrát mára a „kemény demokrácia” váltotta fel, és arra várunk, hogy ez a béke megenyhüljön, kitavaszodjon – mondta a szerző. Egyet tudunk: a béke sokkal jobb a háborúnál, s e gondolat az elmúlt hetek eseményei nyomán különösen aktuálissá vált. „A hidegháború egykor kevésbé érintett meg személyesen, a mostani hidegbéke viszont közel, bennünk van. Idegenség érzésünk van egymással, a hagyományos értékekkel, a természeti környezettel szemben. El kell hagynunk az otthont, a természetet, hogy civilizációban éljünk, s ez az újkori ember legnagyobb problémája” – fogalmazott Tóth Erzsébet a kötet üzenetével kapcsolatban. Elsőként a Ki gépen száll című írását hallgattuk meg, amelyben a szerző azt boncolgatja, hogyan értheti ma a gyerek a híres Radnóti-versben szereplő „szöcskét, ökröt, szelíd tornyot, tanyát”? Ahogyan Csoóri Nem mentünk haza, fiúk című versében az ember sorsa, hogy elhagyja a falut, a természetet – fűzte hozzá a szerző –, a hűtlenségről szól minden eltávolodás. Kérdés, hűek tudunk-e maradni a gyerekkorhoz, a természethez, vagy bármihez. Egyébként Tóth Erzsébet kötetének címlapfotója is a természet és a civilizáció ütközését, találkozását érzékelteti: egy macska látható a számítógép monitorának támaszkodva.

Cica a monitornál

Gróh Gáspár szerkesztő szerint ahogyan a címben a hideg a riasztót, a béke a lehetőséget jelenti, az írásokban is megteremti a drámai feszültséget a szépség és szörnyűség párhuzamossága. Épp ez a kettősség a legfőbb jellemzője a kötet prózáinak, melyekben mindig megjelenik a szociális érzékenység is.

A politikum mélységesen erkölcsi természetű, reflektált a szerkesztő A bíró és a bűnös című, Camus-t idéző írásra. Tóth Erzsébetnél az erkölcsi felháborodás váltja ki a megszólalást – nem a politikumból lesz erkölcs, hanem az erkölcsből politizálás. Közösségi felelősségünkre hívja fel a figyelmet; hiába vonja ki magát az egyén ez alól, az emberek csoportjai kis szigetekként összeérnek. Ahogy nem létezik gazdasági föllendülés sem megfelelő szellemi alap, kultúra nélkül – olvashatjuk a címadó írásban.

Ágh István és Szakolczay Lajos a közönségből

Az élet komor tényei mellett azért a humor is megjelenik a tárcák többségében, például a Zsebkutya című írásban, amelyet a szerkesztő kérésére maga a szerző olvasott fel. Rózsássy Barbara A gyengébb nem című tárcára utalva kérdezte a szerzőt, érezte-e magát hátrányban amiatt, hogy nő? Tóth Erzsébet igennel válaszolt, bár a tehetségét már fiatalon elismerték. Ahogyan Virginia Woolf írta híres esszéjében: saját szobára, szellemi és anyagi függetlenségre van szüksége egy nőnek, ha regényíró szeretne lenni – fogalmazott a költőnő. Véleménye szerint ezt ma sem könnyű elérni.

Drámaiság és humor egyként jellemzi Tóth Erzsébet írásait, foglalta össze Gróh Gáspár az utolsóként elhangzott Próbafekvés című írás után, mely egy Romániából áttelepült magyar anya és lánya sorsába ad bepillantást, nehézségeiket és reményeiket elbeszélve, bensőséges líraisággal.

Lukács Sándor színművész olvasott fel a művekből

„Kizárólag a mű minősít” – mondta az esten búcsúzóul Tóth Erzsébet, akinek írásai – tette hozzá Gróh Gáspár – azt tükrözik, hogy ebben komolyan hisz. A beszélgetés után Kodály Kállai kettős feldolgozását hallhattuk a Balogh–Sztankay művészpár előadásában. Az est főszereplője asztalnál tovább beszélgetett olvasóival, dedikálta az esten bemutatott, helyben is megvásárolható könyvet.