A hónap írója – Térey János: Országos káosz (4)
TÉREY JÁNOS
ORSZÁGOS KÁOSZ (4)
(Részletek A Legkisebb Jégkorszak című regényből
5.
Szibéria (folytatás)
Radák színe előtt megjelent egy jól dekorált tábornok,
És Binder protokollfőnök tördelte kezét a tábornok nyomában.
„Mit tegyünk, elnök úr, legfőbb haduram?”, kérdezte az előbbi.
„Küldjenek Ferihegyre néhány stramm rakodógépet,
Egyszerűen hordják el onnan a havat a fenébe.”
„Ilyen gépeink nincsenek.” „Sehol?”
„Sehol. Vagyis csak a lehívható állományban,
Ami különleges helyzetekben vethető be.”
„Hát hívják le akkor!” „Ez most az?” „Magának nem világos?
Az armageddonra takarékoskodnak?
Maguk szerint mi a rendkívüli helyzet, ha nem ez?”
A tábornok tisztelgett és lelépett. „Kövessen, Binder!
A fundamentalistákkal semmi fejlemény?”,
Kérdezte Radák, miután beterelte
Bindert egy amfiteátrumszerű nagyterembe.
Ott állt még a karácsonyfa a dobogó szélén.
„De van. Lassan ellepik a budai hegyeket,
Villákat szállnak meg, elhagyott boltokat,
Kihasználva a vihar okozta káoszt.”
Radák föllépett a pulpitusra, megtetszett neki a mikrofonállvány.
„Az zavar, hogy még csak nem is radikálisok...
Tufafejű anarchisták, és ami a fő: ideológia nélkül.
A radikalizmus nem ideológia,
Hanem hozzáállás – folytatta Radák. –
Nem tesze-tosza mellébeszélés!
Hanem egyenes beszéd és bátor cselekvés...”
„Cselekedni ezek is tudnak. Időnként felrobban
Valamelyikünk vagy valamelyikünk háza, esetleg autója.”
„Jó, és ezek tettek? Ez a gyűlöletük. De mi az ő
Értékrendjük, Binderem? Van nekik egyáltalán olyanuk?
A bukott szélsőjobb a nemzeti konzervatizmust
Képviselte. Ideáik és ötleteik azok voltak.
Figyelj, az milyen, hogy kémiailag
Kasztráltatni a pedofilokat? Egész jó, mi?” „És jogos.”
Radák, ha kicsit beivott, mindig a tegezés határára
Sodródott a beosztottjaival. A meglepő, hogy most józan volt.
„Csakhát a buzikkal folytatták volna alighanem.
És nem is biztos, hogy csak kémiailag...
Figyelj, és az milyen, hogy csendőröket
Vizionáltak, akik majd visszaszorítják,
Ahogy mondták: a barna bőrű bűnözést?...”
„Nem is kerültek kormányra ilyen morális színvonallal.
Helyesen.” „Gyuszi, te engem ugye rendpártinak ismersz?
Elárulnád, hogy ezek milyen rendet akarnak?
Azonkívül, hogy szétverni mindent és porig alázni mindenkit?”
„Egyszerű. Ki szeretnék vizsgálni
Az előző kormányok kurrupciós ügyeit,
Vagyonelkobzással sújtani a politikusbűnözőket.”
„Mint mindenki, aki ellenzékben van.
De hogy mit kezdenének az így visszaforgatott pénzzel,
Eddig még nem derült ki.” „Nem is fog, miniszterelnök úr.”
„Tegezz! A nyugati fejlődés főáramába visszatértünk.
A botránybaloldal és a vezérdemokrácia után
Visszaadtam a nemzetnek öntudatát!
Minden pályázatunk nyílt és nemzetközi...
A fundamentalisták ezzel szemben...”
„Ezzel szemben, miniszterelnök úr?”
„Semmi. Tegezz! Neked csak Zoltán.
A fundamentalisták nem akarnak semmit...
Néhány napi felhőtlen rombolást maximum.”
Radák a karácsonyfa díszeit babrálta.
„Reformot végbevinni úgy, hogy közben
Nem romlik a szolgáltatások színvonala,
Kutya kemény föladat, miniszterelnök úr!”,
Mondta kicsit szolgaian Binder.
„Újraiparosítottunk, kérlek alássan!
Kis parlamenti többséggel is nekimentünk
A nagy érdekcsoportoknak, igaz?” „Nagyon igaz.”
„A versenyszférát következetesen központosítottuk!
És ezek mégis a legfőbb ellenséget látják bennem!”
„Nincs kétség, hogy ön az első számú célpont.”
„Mondom, tegezz! Én úgy unom, hogy én vagyok
Az első számú célpont. És meguntam félni.
Egy vezető nem lehet mindig népszerű.
A történelem, Binder, majd minket igazol:
Volt középtávú gazdasági tervünk!
Költségvetés? Feszes. Deficit? Leszorítva.
Volt rossz emlékű improvizációnk?” „Dehogy volt.
Ha annyit szabad mondanom... Miniszterelnök úr
Népszerűségi mutatója ősszel eléggé megugrott.
Az adók és a hangulatrontó intézkedések
Néhány százalékot ugyan lefaragtak,
De a státuszelismertségi faktor jó maradt:
A privát, khm... a személye körüli hírek
Ön mellé fordították az ingadozókat is.”
„Miféle hírek, Binder? – És Radák kivárt. –
Te Líviára gondolsz?” „Ha szabad mondanom...”
„Líviát örökre szívembe zártam. – Radák Binder vállára hajolt. –
Gyuszi, tudod jól, hogy soha senkit ennyire.
Figyelj, és az milyen, hogy ő a te unokahúgod,
És ha én elveszem őt, mi rokonok leszünk, Gyuszi?
Unokasógorok, vagy hogy a fenébe is...
Nem élünk már a viktoriánus korban,
De ugye megértesz, ha őt azért kímélni akarom
A mocskos bulvártól?... Ugye, igazam van?
De mennyire, mennyire, mennyire igazam van!
Nemsokára előjövünk. Ez nem ígéret, ez tény.
Meguntam félni. Meg-un-tam fél-ni.”
*
„A Kárpát-medencét megbénító vihar miatt
Szükségállapotot hirdetünk
– Jelentette ki este Radák a sajtó képviselőinek. –
A Dunántúlon életbe lép a legmagasabb,
A háromosztatú skálán nem is szereplő
Négyes fokozatú készültség.”
„Este is jövök – fordult a pulpitusról
Lelépve Binderhez. – Te leszel?” „Pont este
Sajnos nem. Mindjárt Bécsbe indulok egy konferenciára.”
„Ilyenkor?” „Muszáj. Az a sztráda tiszta. A kocsim jó,
És csak egy éjszakányi kimaradás lesz.”
„Tekintsd úgy, hogy föl vagy mentve, Binder.”
„De tudásvágy él bennem.” „Jó, de családos vagy.”
„Ez veszélytelen útnak látszik.” „Mi a témátok?”
„Biztonságpolitika.” „Nem vagy te titokban titkos ügynök?
Kémfőnök?” „Arról ön is... te is tudnál.” „Á, az igaz.”
