A Miss World Hungary 2014 nyertese ajánlja Viola Szandra testversalbumát
Viola Szandra egyre gyakoribb szereplője mind a magyar irodalomnak, mind a bulvárlapoknak. Nem fél ötvözni testi és szellemi adottságait, nem fél megvalósítani olyan merész ötleteit, mint a testverselés. Ennek lényege, hogy a versrészletek egy-egy testen elevenednek meg. A sokak szerint hatásvadász kísérletnek főleg irodalomnépszerűsítő ereje lehet, ahogy ezt Viola Szandra több nyilatkozatában is hangsúlyozta. 2014 novemberében az Athenaeum Kiadónál jelenik meg az 1987-es születésű költőnő Testreszabás című albuma Nánási Pál fotográfiáival. A versek itt is a testre írva jelennek meg, olykor erős erotikus kisugárzással.
Az album egyik testverse
A könyvet Kulcsár Edina, a 2014-es Miss World Hungary győztese ajánlja. Szerinte Szandra kötete „bungee jumping a művészet elefántcsonttornyának tetejéről”. A teljes szöveg így hangzik:
„Első gondolatra talán azt hihetnénk, hogy költészet és vizualitás távol állnak egymástól. Vagy, hogy testiség és megfoghatatlanság ellentétesek. Véleményem szerint a tánc az a művészeti ág, amely a mélyebb, artikulálatlanabb tartalmakat is képes kifejezni; néha az az érzésem, hogy a test preverbális üzenetei a fogalmi hálóba akadva csak vergődő halak lesznek. A transzcendens tartomány mégis mindkét irányból megközelíthetőnek bizonyul. Weöres Sándor is ezt írta: »olykor a legfizikaibb a legmetafizikaibb.« A test és táncfotók a költészettel egyesülve teremtenek egy új műfajt, a testversképet, ami így, az intencionális és konkrét tartalmak összeadódása révén talán a művészet 4. dimenzióját teremtheti meg. Ez az album erre tesz vakmerő kísérletet, tulajdonképp bungee jumping a művészet elefántcsonttornyának tetejéről.
A költészetet feloszthatnánk szerves és szervetlen költészetre, noha a határ nem oly éles, de véleményem szerint valami minél zsigeribb, húsban és vérben lüktetőbb, személyesebb és szívből jövőbb, annál inkább nevezhető szerves költészetnek; ezek azok a költemények, amelyek illenek a forró emberi bőrre, hogy pulzáló ütőerek, és élő szövetek hordozzák magukon a sorokat. A versek magáról az emberről szólnak, hol máshol is lehetne igazabb helyük, mint az emberre írva?
Mitől lesz szép egy festmény, egy film, egy novella, egy arc, egy vers vagy éppen egy test? Mi a közös e sokféle szépben? Ezt a kötetet például szépnek tartom, tetszik benne az újdonság ereje, az, hogy tulajdonképpen egyedülálló a világon, tetszik pimaszsága, líraisága, erotikája és olykor fájdalmas tanulságai is. Érdekessége e testversfotóknak, hogy nemcsak a szövegek, hanem a fotók is metaforikusak, sokszorosan túlmutatnak önmagukon. Az egész kezdeményezést nagyon egyedinek találom. Szépségkirálynőként pontosan tudom, hogy a szépség önmagában nem elég. Az egyediség az, amitől valaki vagy valami ki tud ragyogni az átlagból. A könyv, amit most Ön a kezében tart igazán különleges, egyedi alkotás: olvasmány és fotóalbum egyszerre, érdemes vele megajándékozni önmagunkat és másokat.”
A Testreszabás előrendelhető ezen a linken. A Szandra, a testverselő című oldalon nyomon követhető a költőnő tevékenysége is. Néhány, az Irodalmi Jelenben közölt versét és a vele készült interjút a cikk után következő linken találják.
