Hudy Árpád: Méhek

Fecsegtek a rádióban, és a szokásos blődlizés közepette elhangzott, hogy a méhek, legújabb vizsgálatok szerint, tulajdonképpen nem képesek repülni, a fizika törvényeinek fittyet hányva közlekednek a légben.

Ütögethetném pár percig a számítógép billentyűit, kikeresve a kérdés elektronikus irodalmát, de megkímélem magam és az olvasót. Nem kétlem ugyanis, hogy az alapos vizsgálat és velőtrázó konklúziója egyaránt valós. 

Mi több, kifejezetten logikus. Ugyanis modern világunk vallása, a tudomány jó ideje főállásban bizonygatja, hogy szinte semmi sem úgy van, ahogy gondolnánk, úgy meg végképp nem, ahogyan azt a régiek mondták, hitték. Legyen az mítosz, mese, legenda, krónika vagy néphagyomány – csupa ostoba kitaláció. A szakavatott tudós az egyedüli, aki vagy kétszáz éve holtbiztosan tudja, hogy mi, hogyan és miért történik az atomok világában, a sejtjeinkben vagy a fejünkben, mit műveltek és gondoltak, miben hittek ősemberek, fáraók, honfoglaló ősök és középkori urak meg parasztok.

No de a méhek? Eddig naivul azt hittük, hogy ezek a dolgos kis falanszterlények megbízhatóak, tudják, mit csinálnak, és ha repülni látjuk őket, akkor bizonyára értenek is ehhez a művelethez. Most meg, tessék! Ezek után talán mégsem kellene rájuk hagyni a méz gyártását, mert könnyen kiderülhet, hogy ahhoz sem konyítanak, csak úgy hályogkovács módjára csinálják, noha fogalmuk sincs a korszerű bio-ökotermékek előállításáról. Ki tudja, van-e egyáltalán érvényes engedélyük a méz- és viasz előállítására? És hogy betartják-e az ezzel kapcsolatos uniós szabályozásokat? (Arra gondolni sem merek, hogy ne lennének ilyenek – ha mégsem, bízom a brüsszeli apparátus hangyaszorgalmában.)

Az már csak hab a tortán, hogy ezek az atavisztikus teremtmények – más, demokratikus rovaroktól, például a legyektől és szúnyogoktól eltérően – ősidők óta királynő uralma alatt élnek! (Akár a britek. De azok legalább nem termelnek mézet.)

Sok minden nem stimmel tehát ezekkel a méhekkel. Csoda-e, hogy kiveszőfélben vannak?