Muszka Sándor: Modern művészet

Könczey Elemér karikatúrája

Muszka Sándor

Modern művészet

Szilveszter Dániel rossz anyagi körülmények között nyomorogva tengődő flekkenfalvi költő és lírikus anyagi zavarát leplezendő a kocsmában ült, és az  asztalt borító linóleumba próbált fogpiszkálóval metszetet készíteni. Rajta kívül senki sem volt a helyiségben, csakis ezért történhetett meg, hogy a világ nem értesült a lírikus képzőművészeti szárnypróbálgatásáról, és a kopottas ivót nem özönlötték el az újságírók, riporterek, műkereskedők és párizsi galériatulajdonosok. Mivel a kiszolgáló hölgy idejekorán közölte a művésszel, hogy több sört hitelbe nem tud adni, a lírikust már-már a hazamenés gondolata foglalkoztatta. Ám Flekkenfalva nagy szülöttje erős jellem és egyéniség volt, így gyorsan el is hessegetette magától ezt a gondolatot, s mint az ezoterikus irodalom szakavatott ismerője tudta, hogy a hosszú éjszaka után felkel a nap, és a segítség a legnagyobb bajban érkezik. Azzal is tisztában volt, hogy az idő relatív, és hogy ezt egyszer már be is bizonyította egy borzas fejű pasas, akinek a nevére sajnos nem emlékszik.

A költő, bár elmondhatatlan szomjúság gyötörte, türelmesen várt. Ugyanis az előző este megnézett kung fu film azt is megvilágította előtte, hogy nincs erősebb ember annál, mint aki önmagát le tudja győzni, s a hosszú önmegtartóztatás után az aszkéta, a fakír vagy micsoda számára minden élvezet százszoros. A művész várt, és, mint rövid, de annál tartalmasabb élete során oly sokszor, várakozását most is siker koronázta. Az ajtón kedves barátját és alkotótársát, Aguszta Elemér festőt és performer művészt látta belépni.

– Szervussz, tezsvér! – köszöntötte a literátor.

– Mi a helyzet veled, hej, gyere, egy sört igyunk meg! – fogadta köszönését a festő és performer. Ekkor Flekkenfalva nagy szülöttjének szívét öröm járta át. Miután barátja a bárpulttól két üveg sörrel és némi töménnyel tért meg hozzá, nagyot húzott a habzó, jéghideg italból, és könnyekig meghatódott alkotótársa igaz emberségén. Aguszta Elemér festő és performer művész azonnal észrevette, hogy lírikus barátja éppen egy gyors lelki folyamaton ment át, ezért a következő beszédet intézte hozzá:

– Ide figyelj, Danikám! Itt téged mindenki szeret. Én is szeretlek, más is szeret. De elmondom neked, mi a helyzet. Az emberekkel az a baj, hogy a levegőbe beszélnek. Nem tudom, ha érted. Elmagyarázom. Az a baj, hogy nincs, ahova beszéljenek máshova. Mert ha nem a levegőbe beszélnének, én merek fogadni, legalább fele megnyuvadna, s amelyik megél, a hangját annak sem lehetne felismerni. Képzeld el, milyen lenne, ha én itt most veled egy tölcsérbe beszélnék. Beszélhetnénk, de az sem lenne megoldás, mert a hang a levegőben terjed. Érted, Danikám? Neked, én látom, tanácsra, egy vezérelvre van szükséged. Én a magam részéről ezt már beláttam, és amelyik úton te elindultál, én azon már jövök visszafelé, úgyhogy hallgass rám. Elmondom, hogy én hogy csinálom. Én már a télen rájöttem, hogy ez így tovább nem mehet. Az irodalommal, nem tudom, mi a helyzet, de a klasszikus értelemben vett képzőművészetnek egyszer s mindenkorra bealkonyult, befellegzett. Az emberek most nem kiállításokat néznek, az emberek most akciófilmeket néznek, bazmeg, érted? Ez által a művészetet és a művészeket is változásra kényszerítik, ha részesei akarnak lenni az emberek mindennapi életének. Akcióművészet, drága barátom, széles akciók. Én megcsináltam. Az utcában, ahol lakom, programszerűen megcsináltam. Érted ? Tavasszal azzal kezdtem, hogy a kertről a léceket mind lerúgtam, s tettem helyettük termopán ablakokat. Egy táblára felírtam, hogy Transparenci egyenlő átláthatóság. Ezzel is jeleztem, hogy az én életem mostantól egy nyitott könyv. Persze, hogy sikere volt, ott volt tévé, újság, minden, vagy három pszichológus is nyilatkozott a témában. Utána nekiálltam, és a garázsunk tetejét meghordtam termőfölddel, és murkot ültettem, egy táblára felírtam, hogy Nesze neked honfoglalás. Nyomtattam cetliket, és minden postaládába betettem, hogy imádkozzunk az autonómiáért, és fogjunk össze a jó muroktermésért. Minden héten van valami akcióm, érted Danikám? Ezen a héten fénymásoltam ötszáz Ceauşescu-képet, alája odaírtam, hogy Valaki figyel, és felragasztottam a szomszédjaim ablakaira. Másnap kijött a rendőrség, és megbüntetett, este felmásztam a villanypóznára, és mindenki telefondrótját elvágtam, valamint röpcédulákat hagytam a kapuk előtt, hogy tiltakozzunk együtt a lehallgatások ellen. Azt, hogy a jövő héten mit csinálok, már most el tudom neked mondani. Figyelj, van egy versenybiciklim, csak nincs rajta gumi, de egyéb minden van rajta. Szóval veszek egy lepedőt magamra, mint a halál, és egy hosszú dróttal a bicikli után kötök egy döglött macskát, s a macska farkára négy-öt üres konzerves dobozt. Képzeld el azt, mikor azzal a ráfos biciklivel kezdek fel-alá biciklizni az utcában, és közben azt kiabálom, hogy happy new merrid. Érted te ezt, Danikám, felfogod te egyáltalán az idő változásával járó, megváltozott kifejezésmódokat?

Szilveszter Dániel rossz anyagi körülmények között nyomorogva tengődő flekkenfalvi költő és lírikus egy újabb sör reményében barátjával mindenben egyetértett. Ezen túl arra biztatta képzőművész barátját, hogy nézzen szembe bátran a munkáját nehezítő akadályokkal, és azokat ne csak felszámolja, de zúzza is porrá, és ebből a vérrel, verítékkel átitatott porból építse nap mint nap a beteljesedés felé haladó életművét. Flekkenfalva nagy szülöttje a hajnali órában fáradtan és kimerülten ért haza a modern művészeti kifejezésmódokról tartott megbeszélésről. Mivel feleségét nem bátorkodott felébreszteni, éhesen feküdt le. A költő álma nem volt zavartalan, egész éjjel döglött, Ceauşescu-fejű macskákkal álmodott.

A novellát Könczey Elemér grafikájával illusztráltuk.

Forrás: www.szabadsag.ro