A vízi gázló – Hernyák Zsóka novellái

 

 

 

Ez a januári délután olyan, mint egy februári este. András erre gondolt, miközben közölte, már gyerekkorában is szeretett taglalni, később egy versenyt is megnyert, mert rekord időn át, harminckét órán keresztül sikerült taglalnia egy könyv egy mondatát.  A második legjobb egy volt cserkésztábor volt parancsnoka volt. – Mondta András, miközben egyre mélyebbre döfködte belém a farkát. Kezdettől fogva marokra fogta a hajamat, mielőtt elélvezett, megkérdezte, baj-e, ha fogja a hajamat. Mondtam, hogy nem, nem húzza olyan nagyon. András leginkább egy Ady-verset szeretett volna fölolvasni, amit rajta kívül csak két ember ismer, akik közül az egyik két éve nyáron meghalt, a másik meg tavaly télen halt meg, de aztán úgy döntött, inkább dugjunk, mert később is föl tudja olvasni. Végül később se olvasta fel, nem felejtette el, csak úgy csinált, mintha elfelejtette volna, mintha nem lenne annyira fontos az a vers, hogy megjegyezze, hogy föl akarja olvasni. Egy korábbi januári délutánon már fölolvasott két Ady verset, vagyis ezt mondta előtte, mert utóbb kiderült, a második verset nem Ady írta, hanem András.  Mikor megmondta, hogy ő írta, azt is megmondta, hogy viccelni akart, de komolyan akart viccelni, és örül, hogy ezt a komolyságot megéreztem, mert nem nevettem rajta. András, ezen a korábbi januári délutánon is megdugott, nem jutalomból, de azért nagyon büszke volt magára is, meg rám is, mert szerinte nagyon jól érezzük egymást intellektuális, érzelmi és hormonális értelemben, és ez a kezdetektől fogva így volt. A kezdet egy pár nappal ezelőtti januári délután volt, amikor András megismert, és én is megismertem Andrást.  András nem tudta, hogy mi az a vízi gázló, én sem tudtam, mi az,  ez közelebb hozott bennünket. András szerint a vízi gázló azóta is meghatározza a kapcsolatunkat, mert mindketten hasonlítunk rá egy kicsit. Ady második verse, amirő utóbb kiderült, hogy András első verse is a vízi gázlóról szólt. András azt mondta erre a versére, hogy a vízi gázlóról, mint olyanról szól. András később gyakran használta a versét, mint olyat, amit ő írt, és legalább olyan jó, mint Ady verse, csak ezt rajtunk kívül senki nem tudja. Ez maradjon is így, mondta András, most nem fog fölolvasni semmit, mert ha sokat olvasna, akkor elveszne az értéke.  

 

 

 

A Tanár Úr elment az áruházba, és választott magának egy sötétkék farmert, egy fekete pulóvert, egy kiló kivit, meg egy Wittgenstein-könyvet. A Tanár Úr elfelejtett zacskót vinni, a pénzt sajnálta rá, egyik hóna alá berakta a farmert, a másik hóna alá a könyvet, a kivihez kapott zacskót, belepréselte a pulóvert, és marokra fogta a zacskó fülét. Otthon talált a spajzban csomagolópapírt, nevetett volna, ha nem tartotta volna rossz ötletnek, és külön becsomagolta a könyvet, a pulóvert, a farmert és a kiviket. Felállította a fát, öt éve vette, mű fa, talált nyolc díszt, ráagatta, hogy egyforma távolságban legyenek.  A fa alá rakta az ajándékokat.  Holnap majd egyenként kibontja, és úgy csinál majd, mintha meglepődne a farmeron, a pulóveren, a könyvön,  kivin, a kivin, a kivin, a kivin és a kivin. A könyvet bontja ki utoljára, régóta vágyott rá, csak eddig nem lehetett kapni. Lehet, hogy hangosan ki is mondja, hogy ez nagyon figyelmes ajándék, lehet, hogy nevet is majd, nem ez rossz ötlet, nem kell fokozni.

 

 

 

És most – mondta suttogva – mindenki béka. Leguggoltam, és ugrálni kezdtem. Úgy minden harmadik ugrásnál megeresztettem egy brekegést. Fájt a térdem, de egyre nagyobbakat rugaszkodtam, elhagytam a kanapét, majd a puffot a díszpárnákkal, brekk. Kidüllesztettem a szemem, ajkam elvékonyodott, brekk. A nadrág feszült a guggoló békaseggemen, brekk. Ugráltam mint egy őrült. Miért béka? Pont a béka? Mi a fasz jó a békában? Az antilophoz nem kellene guggolni, a kutyánál nem repedne szét a nadrág a seggemen, a kolibrihez meg nem kéne ez az elbaszott brekegés, brekk. Ez a majom, ez a szerencsétlen, meg csak áll és vezényel, mint egy karmester, brekk. Körülötte ugrálunk, de van, aki nem minden ruganyozásnál ereszkedik le a földig. Sumák faszkalapok. Én leereszkedek, repedjen a nadrág, ha már itt vagyok, megcsinálom, itt van, nézzed baszdmeg, hogy ugrálok, brekk. Én egy kiváló béka vagyok. Dinamikus, élelmes, jó teherbírású, tele lehetőségekkel. Egy sötétzöld, nyálkás, undorító béka vagyok, brekk. Ez a majom a hüvelykujját tartja nekem, jól csinálom, fasza. Látja ő is, hogy mindent beleadok, ugrálok, egyre nagyobbakat, körbeugrálom a hüvelykujját, brekk. Tapsol. Ritmusra ugrálok, négy negyedesre, a csattanásnál érek földet. Nem érzem a lábam, teljesen béka vagyok, kiváló béka vagyok, brekk. A nadrág szétreped a seggemen, cafatokban lóg utánam, szájam habzik, lencsés körülöttem a padló. Nyujtja felém az ujját, fölfelé tartott ujját, ugrok az ujjához, brekk. A legjobb béka vagyok, tökéletes béka vagyok, a plafonig ugrok. Placcs.