Végállomás – Stiller Kriszta versei
Nicolae Grigorescu (1838–1907) festményének részlete (Forrás: www.trilulilu.ro)
Stiller Kriszta
Végállomás
Családi pótlék
Mikor a nő azt látja, hogy felesleges,
mint szerdán egy buggyant húsleves,
mint szerdán egy buggyant húsleves,
és nem mindegy, hogy egy, vagy két tenyér,
ami csattan, vagy csak összeér,
a konyhában ülsz, és sosem kapsz tüzet,
a szemétben landolt egy szétszabdalt füzet.
Már nem hiszed magad szerethetőnek,
karácsonykor az angyalok lelőnek,
csókok helyett csak ütnek, csak ütnek,
magadnak sem hiszel, sem leírt betűknek,
az ember áll a sarkon, ribancokkal ázik,
te pedig elrohansz. Haza, bármely házig.
Végállomás
Olyan mély a csend, mint a Moldva medre,
jobbra üres ládák, baloldalt a lom.
Álmot simítanék tágra nyílt szemedre,
most csak néhány szó van, nincs még tartalom.
Égszülött a lelkünk, a fáradt testünk földi,
lassulnak a percek, a homok sem pereg.
Fegyvert ránt a Hold, de előbb csőre tölti,
kutyákat vonszolnak bádogemberek.
Megváltás stop, most indul a pokolshow,
sötét, mint a blúzra száradt nescafém.
Ablakok nyílnak, nekem mind koporsó,
de akit beszögeztek, annak deszka, fém.
Ablakok nyílnak, nekem mind koporsó,
de akit beszögeztek, annak deszka, fém.
Jön egy sánta démon, nem hajlik a térde,
káromkodásváltás, fellazult hitek.
Az utolsó járat a transzcendensbe ér be,
tűzforró a ganja, a nyelved tök hideg.
Táncot jár az éj, legyél hozzá dal te,
nem kell mellre szívni, most már fújhatod.
Két sor között fel-felröhög Dante,
az ujjára köp, és kezd egy új lapot.
Bevándorló blúz
Eljutottál az uccsó ukrán Fesztig,
a csillagok az eget takonyszínre festik,
a szögesdrót lájtosan mindig jó irány volt,
vasárnap vagy, éhes, balra csak dohánybolt
rajtad krikszkraksz pulcsi, ez is made in Kína
kit érdekel itt a bevándorlók kínja
új törvény van, a pizzafutár sem jön
úgysem az lesz itt a rím, hogy semjén
szóval ülsz egy blúzban, félig csupasz seggel
zsebedből útlevél lóg, vagy csak a reggel
