Szőcs Géza: Szervátiusz 85 avagy töprengés a nemzetköziségről

Persze, hogy nyolcvanöt – bólint az ember –, legalább annyi. Hiszen a múltkor volt száz, nem igaz?

És csak utána kap észbe: bocsánat, nem az apáról beszélünk? Hanem a fiúról, az ifjú Szervátiuszról? Aki bármely színpadon alakíthatta volna a kékszakállú herceget, a kifinomult vonású, rejtélyes arcú és lelkű, keletről érkezett, keleti titkokat magában őrző fellegvári legendát, a szobrászt, aki édesapja művészetének igaz és autentikus örököseként (arrafele divatos szintagmával: kontinuitását folytatva) lépett színpadra.  Réges-régi festődinasztiák hagyományai szerint történt már az is, ahogyan kora gyerekkorában megragadta a vésőt-kalapácsot, mintha csak azzal a szándékkal tenné, hogy ha eljön az ideje, ott folytathassa, ahol édesapja abbahagyja majd. És ott folytatta. 

 A Szervátiuszok az értékteremtés legtranszszilvánabb mesterei, a Bolyaiak, Kemény Zsigmondok, Tamási Áronok, Kós Károlyok famíliájából. 

Transzszilván? Szóval mégcsak nem is nemzeti? – fanyaloghatna valaki. Azt már ne is kérdezzük, hogy akkor hát művészünk persze nemzetközi sem lehet. Mármint a művészete, annak üzenete, lelke, értelme. Csak afféle erdélyi szegény rokon ez a fiú, transzszilván jövevény a budai második kerületben. 

Az ifjabbik – mit ifjabbik? az ifjú! – szobrász, a most 85 éves Tibor valóban budai lakos, ahol is a Csíksomlyó utcában lakik, mely utcanevet ő harcolta ki az önkormányzatnál. Nem volt az egyszerű.

De végezzük el a gondolatkísérletet: mi volna, ha Szervátiusz Tibor a Nemzet utcában élne, már persze, ha volna olyan. (Nincs.) Vagy legalább a Nemzet közben. (Olyan sincs.)

Nos, ha ez így volna, mondjuk, a Csíksomlyó utcának éppen azt a részét átneveznék Nemzet köznek, éppen ő lehetne az ottani lakosok egyike. És akkor bizony helyesen és szabatosan fogalmazhatna úgy: én a Nemzet közben élek. Vesd össze: időközben, menet közben, napközben, alvás közben... 

Amire felkiálthatna a mord kritikus: de hiszen Szervátiusz Tibor ezek szerint éppenséggel egy Nemzet-közi művész! 

És ekkor, így és itt összeérne Kolozsvár, Csíksomlyó, Buda, sőt még a nemzetköziség is.

Szervátiusz Tibor 2. vilagháborús emlékmű Pápa/Szórád Péter fotója/wikipédia