Álomfogó – Vesztergom Andrea versei
Vincent van Gogh (1853–1890) festménye
Álomfogó
Vesztergom Andrea versei
AZ ÁLOMFOGÓ
Álomfogó lebben a kilincsen,
az árnyak teste elnyúlt, úgy merül:
az alkonyra szederszínt terítsen
az éj, s lélegzik lustán, emberül.
az árnyak teste elnyúlt, úgy merül:
az alkonyra szederszínt terítsen
az éj, s lélegzik lustán, emberül.
Fény most ne legyen. Elég a bája:
játsszon a sötét, amint itt leül,
ne olvasszuk el, mert hátha fájna,
s a hiánya húzna kellemetlenül.
játsszon a sötét, amint itt leül,
ne olvasszuk el, mert hátha fájna,
s a hiánya húzna kellemetlenül.
A hold még kifli. Pár nap és kalács,
s a láthatatlan felhő ráharap,
fodros testének szinte csak falás,
csalóka hold, de mindig vártalak.
s a láthatatlan felhő ráharap,
fodros testének szinte csak falás,
csalóka hold, de mindig vártalak.
Az árnyak még egyre kergetőznek,
szórakoztatóan szürreális,
lehetnek erdők, szép szemű őzek
és városok: Orléans vagy Párizs,
szórakoztatóan szürreális,
lehetnek erdők, szép szemű őzek
és városok: Orléans vagy Párizs,
a Szajna partján mindig él az éj,
fruskák nevetnek, talán úgy öten,
hangjukból felfakad a szenvedély,
amint a vízbe kiáltják: zsötem,
fruskák nevetnek, talán úgy öten,
hangjukból felfakad a szenvedély,
amint a vízbe kiáltják: zsötem,
s kacagva billegnek tovább várván
a folyó vajon mit felel nekik,
mert szívükben, mint amolyan zárvány
mindnek egy-egy titkos arc rejtezik.
a folyó vajon mit felel nekik,
mert szívükben, mint amolyan zárvány
mindnek egy-egy titkos arc rejtezik.
A szél átkarol. Furcsa lendület,
mellyel a szürreálból átemel,
de meghagy minden villanást, tüzet,
és végre most mosollyal alszom el...
mellyel a szürreálból átemel,
de meghagy minden villanást, tüzet,
és végre most mosollyal alszom el...
MOSOLYGÓ HOLD
(perpetuum)
A szavak majd hangokra bomlanak,
elvesznek, mert senki nem lelte meg,
bolyongunk, mint a holdba folyt alak:
árnyalhatók és őrizetlenek.
elvesznek, mert senki nem lelte meg,
bolyongunk, mint a holdba folyt alak:
árnyalhatók és őrizetlenek.
Kontúrjaink összerendeződnek,
pontvonal-rajzolat, mint az óra,
egybeköthető a kép: előleg
a változó variálhatóra.
pontvonal-rajzolat, mint az óra,
egybeköthető a kép: előleg
a változó variálhatóra.
Újraírnánk a csillagképeket,
egyszer itt vagyunk, majd egy másikon,
közös rendszer ez, mással nem lehet,
új téridő lett és egy más ikon.
egyszer itt vagyunk, majd egy másikon,
közös rendszer ez, mással nem lehet,
új téridő lett és egy más ikon.
Olvadunk, a sejtek egybefolynak,
egyetlen képlet lesz az entitás,
mosolyognak ráncai a holdnak,
mert így akartad ezt, hogy élni láss.
egyetlen képlet lesz az entitás,
mosolyognak ráncai a holdnak,
mert így akartad ezt, hogy élni láss.
(nocturnal)
Bolyongunk, mint a holdba folyt alak,
az éj maszkot hord: nyúlós és hideg,
a súlytalan állandók vonzanak,
végül mégsem változik semmi sem.
az éj maszkot hord: nyúlós és hideg,
a súlytalan állandók vonzanak,
végül mégsem változik semmi sem.
Így lehet: a szemembe szórt homok
mégsem változó s kimondhatatlan,
a visszatérő kérges fantomok
elkergetőztek. Kibontva hagytam
mégsem változó s kimondhatatlan,
a visszatérő kérges fantomok
elkergetőztek. Kibontva hagytam
az összes kódolt kriptográfiát,
amelyet a szívkamrába vésnek,
és húrtalan határát hágni át
egy megfejtett, véges ébredésnek.
amelyet a szívkamrába vésnek,
és húrtalan határát hágni át
egy megfejtett, véges ébredésnek.
Pontvonal-rajzolat, mint az óra,
az ébredés a velőbe mászik,
nem forog a visszaláthatóra,
elkering az egybeolvadásig.
az ébredés a velőbe mászik,
nem forog a visszaláthatóra,
elkering az egybeolvadásig.
Érthető a jel: minden egy irányba,
szinte ismerem, hogy merre vár a csónak,
a jövendőm új Ars Poetica-ja.
szinte ismerem, hogy merre vár a csónak,
a jövendőm új Ars Poetica-ja.
Szelíd az ég, a hullám csendesedne,
lovaglása végre nem szilaj-feszült,
az elemeknek ősi, tiszta rendje
mindent érzékelhetőre egybe szűrt:
lovaglása végre nem szilaj-feszült,
az elemeknek ősi, tiszta rendje
mindent érzékelhetőre egybe szűrt:
szellőt, patakot, újra hallom őket,
olyan voltam úgy mint temetett árva,
most a rögtől ébredőn törölget
a tisztulásnyi ég. Kibont a nyárba.
olyan voltam úgy mint temetett árva,
most a rögtől ébredőn törölget
a tisztulásnyi ég. Kibont a nyárba.
