Szemhéj mögött pörög a pornó – Csehy Zoltán versei
Bartholomeus Spranger (1546–1611) festménye
Szemhéj mögött pörög a pornó
Csehy Zoltán versei
ZÁRKÓZZUNK BE
Zárkózzunk be a szagba, vagy a szemhéjak
mögé? Nem tudom,
hogy kell aprólékosat képzelni,
egyre felületesebb vagyok a szemhéjlezárásban, szaglásban,
aztán meg úgyis kezdeni kell valamit, és
nem egy mondatra gondolok, sokkal inkább a puszta
ott levésre: mintáink azért vannak,
de a körülmények! Az anyag túl engedetlen,
a tér túl nyirkos, a szemhéj mögött pörög a pornó.
LASSÚ CIPŐBEN
Lassú cipőben jár a nyár.
Évszakfüggetlen indulatban
az indázó dúlás esélylatolgatása:
kiben hangosabb a szulák hártyatrombitája,
kiben érik be több búzatábla?
A TERÜLET
A terület megközelíthetetlen.
Saját homálya, saját fénye apad vagy nő.
Geometriája csak a spontán vegetációtól
sérül (tökéletesedik?). Pedagógiája nincs.
A szó avulása ilyen vegetatív
egy körülhatárolt mondatban.
Ahogy önmagára irányuló kételyeit
szaporítja. Árnyait, fényeit,
dróton, kerítésen,
falon, bokron, árkon, akadályon, vasfüggönyön,
akaraton, szenvedélyen túl. És
én most rögtön fennakadnék, nekimennék,
beleesnék, bezárnának, megölnének. Aztán
elhúzom a számat: szánalmas vagy, de legalább
szépen tudsz vágyakozni! És tényleg.
Én, kérem, nagyon-nagyon szépen tudok vágyakozni.
Tanítani lehetne.
