Kortárs irodalom Bach-zenére
Az Irodalmi Jelen lapszámbemutatóval egybekötött budapesti estjén elválaszthatatlan testvérként karolt egymásba klasszikus zene és kortárs szépirodalom, háttérben – képzőművészeti aláfestésként – a TAT Galéria legújabb műalkotásaival.
Az IJ-est két zenész-irodalmár vendége, Frideczky Katalin és Büki Mátyás lenyűgöző hegedű- és zongoraduettel lopta be Bachot a felolvasott lírai és prózai művek közé, időt adva elgondolkodni az olyan fontos, aktuális üzenetet hordozó szövegeken, mint Böszörményi Zoltán A vers nem lett osztályharcos című költeménye (http://www.irodalmijelen.hu/2015-aug-11-1307/vers-nem-lett-osztalyharcos-boszormenyi-zoltan-verse), amely a szerző megkapó előadásában hangzott el. A vers a költő legújabb, Lábatlan idő című kötetéből való, amelynek több más szemelvényével is megismerkedhettek a program részvevői az Irodalmi Jelen nyári és őszi lapszámait lapozgatva.
Laik Eszter értő kérdéseinek köszönhetően néhány alkotói kulisszatitokra is fény derült az esten.Frideczky Katalin évekig az asztalfióknak írt – nem merte megmutatni novelláit a szélesebb közönségnek –, 2009 óta publikál rendszeresen, azóta több kötete is megjelent. Tízéves kora óta zongorázik, a novellaírás számára összefonódik a zenével, prózájában fontos szerepet játszanak a refrének, dallamok. Zenei partnerével, Büki Mátyással – aki szintén novellistaként debütált az irodalomban, csak később kezdett el verselni – régóta alkotnak elválaszthatatlan párost, számos zongora- és hegedűművet adtak elő együtt, a klasszikusok mellett kortárs műveket is. „Lefátyolozott arccal” kerültek egymás elé, mint az indai házastársak, akik esküvő előtt nem ismerik egymást. Fokozatosan, évről-évre csiszolódott egymáshoz a két előadói világ; aki ma hallja őket együtt zenélni, úgy érezheti, ők ketten egy test és lélek.
A rendezvényen szép számban egybegyűlt közönség az Irodalmi Jelen augusztusi, szeptemberi és októberi lapszámaiból kapott ízelőt. Laik Eszter, aki nemrég vette át a folyóirat prózarovatának szerkesztését, elmondta: igyekszik tágítani a kört, lapunk régi szerzői, mint Nagy Zopán – akit az egyik legkiemelkedőbb posztavangárd írónak tart –, Molnár Lamos Krisztina vagy Deák Csillag mellett új tehetségekkel is bővült a lap. Az új felfedezések közé tartozik az est meghívottja, Frideczky Katalin, akinek Haláljel című novellája elsöprő sikert aratott az Irodalmi Jelen online felületén (http://www.irodalmijelen.hu/2015-jun-26-0916/frideczky-katalin-halaljel). A remek írás nyomtatásban is megjelent az augusztusi lapszámban, amelyből Laik Eszter kiemelte még Nagy Zopán Látens című regényrészletét, Molnár Lamos Krisztina Örvény című novelláját, valamint a szintén nagy tetszést kiváltó, Igazgyöngy című elbeszélést, a sepsiszentgyörgyi Miklóssi Szabó István alkotását.
A szeptemberi lapszám Böszörményi Zoltán verseivel nyit, és ebben olvasható még – a teljesség igénye nélkül említve – a Svédországban élő Sall László A svéd postás másképp csenget című, szatirikus színezetű elbeszélése a beilleszkedés problémáiról, valamint Hernyák Zsóka Tisztelt Tanár Úr című, személyes hangvételű írása.
Az Irodalmi Jelen fontosnak tartja az erdélyi alkotók jelenlétét a folyóiratban. Laik Eszter hangsúlyozta a kolozsvári fiatal szerzők számára indított IJ-íróműhely, valamint a Debüt rovat jelentőségét, amelyben számos kezdő alkotó kap helyet, így a szeptemberi számban Molnár Bea, az októberiben pedig Szabó Janka. Az augusztusi és a szeptemberi nyomtatott megjelenés lírai tartalmából Laik fontosnak tartotta megemlíteni Csobánka Zsuzsa, Petőcz András, Turczi István és Stiller Kriszta verseit.
Ezt követően lapunk főszerkesztője vette át a szót. Böszörményi Zoltán felhívta a figyelmet új rovatunkra, a kortárs műfordításokat közlő Láthatárra. A nemzetközi kitekintés indulásként két, hazájában igen jelentős, nálunk azonban kevéssé ismert költőt mutatott be: az amerikai Alan Britt verseit Sohár Pál fordításában és a német Jürgen Becker költeményeit Schiff Júlia átültetésében.
A legfrissebb, októberi szám kiemelt tartalma a Janus Pannonius Költészeti Nagydíj két nyertese, az olasz Giuseppe Conte és az amerikai Charles Berstein egy-egy verse, illetve a díjátadó ünnepségen elhangzott köszöntők és méltatások szövege. A Janus Pannonius Költészeti Nagydíj a New York Times megállapítása szerint a költészet Nobel-díja. Böszörményi ehhez hozzáfűzte: ha lesz folytatása, akkor Budapest a költők világvárosává válhat.
Szintén az októberi lapban olvasható Márton László műfordítói levelezésének folytatása és Kirilla Teréz izgalmas interjúsorozatának újabb darabja, a Kocsis Zoltán karmesterrel készült interjú. Ebben a világhírű zeneművész felidézi személyes emlékeit Pilinszkyről, például arról, hogyan élt a költő Párizsban. Az e havi lapszámban egyébként többek között Szőcs Géza, Filip Tamás, Ármos Lóránd és Vörös István versei, valamint Selyem Zsuzsa és Szilágyi-Nagy Ildikó prózai írásai olvashatók.
A tartalmas és hangulatos estet a jelenlévő szerzők és olvasók kötetlen beszélgetése, poharazgatása zárta.
Varga Melinda
További képek a galériában:
