A nemigráns – Rónai-Balázs Zoltán versei
A nemigráns
Rónai-Balázs Zoltán versei
A NEMIGRÁNS
én fel nem szállok erre az idegenszívű buszra
inkább megyek gyalog, a magyar lábamon
és viszem ezt a nehéz, neve-sincs-már-mit
a magyar hátamon, a magyar hátamon
inkább megyek gyalog, a magyar lábamon
és viszem ezt a nehéz, neve-sincs-már-mit
a magyar hátamon, a magyar hátamon
az átírtat, amit szégyellni kell, azt viszem,
és sosem jutok el Londonba, mert messzi, messzi
Ferihegy gyalog, felszáll közben nélkülem, elmegy
a nyomor turbulenciáin át a repcsi
engem tehát ne várjatok odaát, akik nem is
vártatok, mert csak itt található leszek
itt üt szíven minden ócska frázis, mindegy, jöhet
árulás is…, ugyanarra itt mondok igent, majd nemet
LEGYÉL MAGYAR
Legyél magyar! Az megtanít,
hogyan beszélj, ha mondani nem mersz.
Csak a kihalás jön nyomodban és
hogyan beszélj, ha mondani nem mersz.
Csak a kihalás jön nyomodban és
az értetlen arcú ész,
meg pörkölt-szaftos szájú szólamok.
Legyél magyar! Az elvadít
végül magadtól is, hogy lenézd és utáld,
mint jobbra-balra seggnyalót,
mint melldöngető kukát, magad,
ki elárult és mára elfelejtett.
Legyél magyar! Az elszakít,
az életfa minden rostját kitépve:
önkéntes homlokodra írja
mások értékeit, s te hidd csak,
mint hízó az ólban, hogy szeretnek.
AZ OSZLOPOS SZENT MAGÁNYA
Látom ám, oszlopon állok,
szent vagyok, és körülöttem
az anyagiságtól kiégett a fű.
szent vagyok, és körülöttem
az anyagiságtól kiégett a fű.
Nem vagyok erre, se arra,
Istennel, mint a tej, oltva
szónoklom: "Én vagyok tenmagatok!".
Gyertek hát, lomis cigányok,
bölcsészek, művészek,
gyertek esztergályosok,
földművesek, ti néhány, maradék,
árufeltöltők, vállalkozók,
meg mindenki, gyertek!
És vegyétek észre, hogy van bennetek
valami közös: mindnyájan megálltok
a szagom körén túl.
