Nagy Zopán – Látens, No. II. – XI. rész
„A sétálóutca teljesen üres, az eb immár fölfúvódott, és a talajtól nyolc-tíz centire lebeg. Kisvártatva már másfél méter magasságban van, mint egy spárgával az oszlophoz kötött, fekete lufi, vékony görcs-lábakkal…” – Nagy Zopán regényfolyamának újabb része.
Nagy Zopán
Látens, No. II. – XI. rész
(A „Regény” mögött. Szimultánok szinopszis-lapjai, mint esetlegesség-rétegződések.)
A fakasztófa árnyéka tovább terpeszkedik, ráng, bekúszik, többekre is rávetül…
A leíró pedig így vetít: délutáni sétány, enyhe párás derengés, a város kihalt.
Egy terasz presszóasztalától figyelem a lassított nem-történés félóráit, percfoszlányait. Szemközt egy fekete kutyára leszek figyelmes. Foxterrier méretű. Egy lámpaoszlophoz kötötték, magára hagyták, de a „történet elején” nem volt látható. Az eb egy talajrácsot szaglászik, majd egyre hevesebben tapad a rács alól szivárgó áramláshoz – s egy idő után, amint visszanézek: az állat már megszállottan szívja magába a (feltételezhetően) gáznemű anyagot…
A sétálóutca teljesen üres, az eb immár fölfúvódott, és a talajtól nyolc-tíz centire lebeg. Kisvártatva már másfél méter magasságban van, mint egy spárgával az oszlophoz kötött, fekete lufi, vékony görcs-lábakkal… A hangulat kissé holdbéli. Szem-lehunyva kortyolok. Az eb, akár egy sötét gömböc, meg-megrángva, már bot vagy csirkeláb végtagokkal, belassulva, időnként az oszlophoz ütődik.
A koppanás csak fejben hallható. Már a kutya belseje is látszik (most tompa nap-fátyol, holdbura vagy utcai neonfény serceg). A röntgenkép pulzál. Elindulok az ebecske felé, de a talaj süllyed…
Egy másik utcában, másik térben, másféle hangulatban találok magamra. Hatalmas, ódon (mégis patinás) épületben vagyok. Az egyik teremben ismeretlen szerkezet működik. Éppen a fejben tervezett kötetemet nyomtatják, de minden példány más: elfuserált könyvtorzók, deformált-perforált alakzatok, többszögű cafrangok, megvágott, gyűrötten-gyötörten vérző mutánsok vergődnek előttem. Kiterített, csonkolt, megbecstelenített példányok (amelyek valamivel később, valljuk be: már nagyon tetszenek!)…
Egy másik teremben vetítés zajlik. Néhány „idő-tudós”, néhány elegáns férfiú magyarázza a látottakat. Ők régmúlt világokból jöttek, ám hihetetlenül új technikákat működtetnek. A vetített (digitalizált) diaképeken (talán) első világháborús városképeket látunk. A lebombázott utcákon egy-egy óriási lény is megjelenik a menekülő lakosok, katonák, hullák – és a romos házak között. Ezen hatalmas lények – éppen ezt bizonygatják a tudósok és a mikroszkopikus lézerrel analizált képek – minden bizonnyal Mamutok! Több kiégett, szakadt szellemkép jelenik meg Mamut-szerű alakokkal, melyek nehéz tárgyakat (ágyúkat, vasszerkezeteket) is vontatnak az emberek után. Néhány felvételen azonban élesen rajzolódnak ki a konkrét Mamutok – és ez: bizonyos kérdéseket felvethet…
-------é-és-----f-elis--------…---------iss-----------vetvet------------…--------------vet---------
A leíró felsóhajt – és átadja magát a hétköznapi áramlatoknak.
Itt pedig a koperi-pirani (Tartini) rádió „hírei”, sugározza egy távoli hangfal:
Nick Župančič: Szlovénia új szövetségi kapitánya hatalmas meglepetésre tett szert, főleg toronymagas csapatával (szabad ordításban), a szertelenség jegyében…
Fojkar Župančič – aki nem mellesleg Helena! –: nőikari hadnagy, a Musica Nostra Karnagyi Nagynője, nevét a ljubljanai fiatalok szeminárikusan is emlegetik…
Metka Župančič: úgy hírlik, hogy főleg, de nem utolsósorban: vendégzenész…
Tara Župančič: a Miss Alpe Adria 2009 első helyezettje. A 177 cm-es szépségű tengerparti tehetség portfóliója közismerten: 79-57-90…
Oton Župančič: költő, műfordító, a szimbolisták, dekadensek szlovéniai kiskövete; Kette, ill. Cankar mellett: a modern túlélés egyik jeles alakja. Shakespeare-átültetések fonódnak össze benne a romantikus fennsíkokkal és a kozmopolita szemlélettel… Ő, a híres cérnahangú…
Az időjárás folyamatos, minden más (is) változó, változatos, mondhatni: esetleges…
*
Alant pedig az üres borosüveggel „kikapcsolt” rádió visszhangjai:
Aaataätaaã…
Sejtmag. Annak pálcája. Phagein enni. Bakterion. Gyökér. Lámpagyújtó (pálca?). –
I üaiaenzimoja – en la stomakoiihoja…
Sporangium, vagy annak az alján lévő gyökérszerű képlet, azaz: rizoid…
Aaaaaaaa…
Aaaton adaton aa…
Academy…
Aaja zaja raja baja haja kaja maja vaja: apja faja alja adja falja…
Aakhus. –
Aal hal dal bal cal fal salaral…
Agaard…
Abapusztai Babapusztai Agapusztai Zabapusztai Abczuk Fundalook…
Aaaroon…
Szívóka. Csáp. Csigavonal… –
Botos fürt. Bimbó-sarj. Göcsörtös. Spórás.
Szőrszál. Tömjén. Párnabél. Tünde-rés.
Tömlő. Ék. Zsák-gyűrű. Csomós prés. Kór-nász.
Geniculum.
Antraknózis. Kelevény. Cumi. Betevés.
Hólyag. Kéreg. Zacskó-nyű. Tufa. Nerc-kelés.
Kondíídiium.
Csillám. Porc-morc. Didyméla.
Helikális. Aszott spóra.
*
Elréved vén…
Felriad ván…
Oszakában, oposszumos éjszakában,
pézsma-kencét felszippantva,
síkos-mézes végtagokkal:
bujálkodott két nagy kappan;
s két jól képzett gésa-panda
a Hold-spermát nyalogatta…
Innen-onnan májas velőt, polip-taknyot
(pépes pacalt pudingosan) lefetyeltek:
kikből milyen nedvet nyertek…
Honnan – s mennyit: köldök-szőrbe
beleszáradt, végbélgyűrűből kirágott
ondó-kását, húscafatot, bőrcafrangot,
és ki tudja még honnan – és mit,
ám minden szakadt, vérzett, tágult…
*
Az utazó megrázkódik.
Panoplus a part kőzetei felé tekint.
A leíró is megrázkódik.
Az utazó már kövek között ül.
A kövekkel való foglalkozás (a módszeres és érdekek nélküli foglalatosság): gyógyít. Hat. Gyógyíthat…
A leíró elfordul - - -
