Mesék a kádból – Nagy Hajnal Csilla versei
MESÉK A KÁDBÓL
NAGY HAJNAL CSILLA VERSEI
Erre ő
Mondom én
azt sajnálom
legjobban hogy
a víz kihűl
erre ő hogy
ha nem hiszek benne
akkor nem
meg hogy
alkossak fizikai
törvényszerűséget
arról hogy a szép lányok
feneke alatt
nem hűl ki a víz
mondom
biztos van ennél jobb
megoldás
erre ő
nem nem nem és csapkod
nem akar tűzrakásról hallani
mondom
de figyelj már
azért mert vers vagy
még ne legyél hülye
erre ő
hogy akkor fulladjak kihűlt vízbe
nem hidegbe hanem kihűltbe
az sokkal rosszabb
erre én
már semmit
soha többé.
Lesz majd
És amit a miénkhez hasonló
mesék elején sosem
mondanak el: lesz majd egy
utolsó
óvszeres doboz, amit
együtt bontunk fel, de már
mással használjuk el.
Kinőni egy kádat
Miért sírsz folyton?
Elrongyolódnak a szemhéjaid
mint Gülü babának.
Reggelente keményre száradnak,
és recsegve nyílnak szét pilláid.
Olyan ez, mint
kinőni egy kádat.
Nem tudod, mennyi vizet
engedj, hogy ne másszanak ki a
habok a csempére.
Mert minden
belőled kiszorított test
magából annyit veszt,
amennyiről nem tudsz
lemondani mégse.
Gravitáció
Van egy barátom.
Nem hisz a
gravitációban.
Semmilyen bizonyíték nem
győzi meg.
Lelöktem egy toronyból, és
csak nevetett.
Aztán a
temetésén
felfelé hullottak a
levelek a fáról.
Rés
Vannak szavak amelyek
nem léteznek
használjuk őket
néha egy vegyesbolt pultjánál vagy
egy ölelés után
egy temetésen
egy hullámvasúton
egy fürdés alkalmával
két másik láb közé szorulva
hisszük hogy kimondtuk
hogy valamit mondtunk és
egy életen át nem vesszük észre
hogy tulajdonképpen
ilyenkor csak résnyire nyílt ajakkal
mosolygunk a
saját
térdünkre.
A verseket a szerző fotóival illusztráltuk, amelyek Gužák Klaudia festményei nyomán készületek.
