Kamillasárga nyár – Birtalan Ferenc versei
Kamillasárga nyár
Birtalan Ferenc versei
Kamillaének
sínek közt hasalva
lesem a kamillavirág sárgáján a bogarakat
nyár gyerekkor meszes-domb
nagy csavarokkal díszítve sok repedezett talpfa
gyűjtögetem a kincseket valami ki ne maradjon
úgyis vége lesz
eltűnik a nagy cekkereket cipelő asszony
ahogy el a mosolyod
megnemérdemelt simogatások
törökvész úti esték is belémhalnak
csókjainkból amit lehetett elmeséltem
hányszor kellett azóta újraváltani a nyughelyed
sírt se mondhatok
vársz háttal a németvölgyi útnak
nincs bátorságom megmondani félek
rohadtul nem akarom az egészet
pár marék por amivé visszalettél
te aki voltál aki szerettél
bennem éled a hiányperceket
fehér szoknyájú kamillasárga nyár
hazudom jó ez
de gyöngülő ujjaim közül kiperegnek az esték
csak a hold a szél az igaz
az álmok széthordják az ember gyöngülő testét
A hetes harangszóig
ülni ágyadnál
és rettegve figyelni csukott szemed
ezek a szombati percek
a szomszéd templomban
nem tart fogadóórát az isten
elérhetetlen mint gyerekkoromban a vécélánc
nem tudom mire várok
elképzelhetetlen a nélküledség
***
négy óra harminc
párnámat meghidegítette az álom
gyenge vagyok már
s visszaaludni innen hová
a fél nyolcra állított órát lekapcsolom
majd csak eltelik az idő
míg indulhatok a kilenc kilences hévhez
a borároson ha épp nem jön a kettes
felvánszorgok a négyeshatoshoz
tízre hozzátok érek
***
sütöttem laktózmentes túróval pogácsát
jénaiban rakott cukkinit vittem kis csirkemellel
gyötrődtem egész héten
ezt tudtam kitalálni neked
kiskabátban mentem
bemelegedett április
***
fölkínlódom magam a harmadikra
nagyon fáradt vagy kérdezem
tudom abszurd
beszélek ostobaságokat
mit tehetnék
valaha szebb világot hazudtam neked
figyelem csukott szemed
a szent gellértben mással foglalkozik az úr
lehet hogy nincs is ügyelet
***
hanyadik kudarcom ez
ittmaradásaimmal telik az élet
pedig jobban rühellem az önsajnálatot
mint a legnagyobb gazemberséget
nem tudok megbékélni magammal
holt szemek kísérik
futásomat spárta felé
***
éjfél
áttántorgok vasárnapba
talán elrejt egy álom a hetes harangszóig
félkábulatban a jövő szombatra gondolok
jó lenne orgonát szerezni
amilyet a negyvenkilencesen vitt egy fiú
lilát bódító illatút
mintha mesében
becsukom én is a szemem
