Türkizkék és indigó – Rónai-Balázs Zoltán floridai verses útinaplója
Türkizkék és indigó
Rónai-Balázs Zoltán floridai verses útinaplójával folytatódik a Verselj a nyárra! című lírai zsebrovatunk.
Nyitány
Már
tíz órája repülsz és nézed in english
a trendi családi mozit, mer’ a könyved
szétmászó betűin sem voltál képes
az álom időzsugorítójába kiszökni
Már
nem tartod bájosnak a légikisasszony
úgyszintén fáradt gépmosolyát sem
a „D class” zsúfolt és lesötétített dobozában
szűköl a térded
Már
távol a sztambuli tranzit
és még távol Miami
Miami Airport
Nem bonyolult kitalálni a reptérről.
Nem bonyolult egy taxihoz érni.
Csak mi vagyunk zombik.
Alvatlan koalák.
Itt minden hivatalnok Sanchez, vagy
Gonzales, és mindegyik helpful.
Csak mi vagyunk zombik.
Alvatlan koalák.
Borzongunk a 18 fokban. ’xcuse
me, melyik út viszen itt le az első
szintre, ahonnan célt
ér ez a kurva voyage…?
First in the USA
Az, hogy a taxis fekete, csak úgy,
és ebben semmi különös, na, az már Amerika.
Azon túl még semmi. A reptér reptér bárhol
és kommunikálni
angolul próbál mindenhol a magyar.
Nagyjából ennyi. Az úttesten
nem sétál át aligátor,
de talán majd legközelebb.
Key Biscayne
Heyguys! We arrived.
Mondja a sofőr hűvösen a frizsider kocsijában,
én meg magyarul, hogy
kurvára ideje volt.
Kiszámoljuk a kis negyvenöt dolcsit,
nyílik az ajtó, és az Úr
puha ökle mellbe vág. Az az ököl
mangrove erdőkbe van csavarva:
hőség és pára.
Esteledik.
A kertvárosi villák pálmái közt
a morcos taxis Rémusz bácsivá lesz.
Párom nagynénje elénk siet,
és nem hagyja, hogy fizessünk.
Az udvari medence mellett, a teraszon
kapunk két margarita koktélt.
Egzotikus növénysziluettek
a sötétkék ég hátterén.
Az időeltolódás leesett légnyomásában
olyanok vagyunk,
mint a falra rajzszögezett gumikesztyű
egy Chirico-képen.
First in Florida
Mindenki kedves, nagyon kedves,
udvarias, és rögtön megáll
minden kocsi, ha mennél az úton,
a part felé haladva, át
és nem fél a fűben a leguán,
egészen közel mehetsz,
és dúdol, ha lát, a moszkitó,
mert ő is örül, miközben esz.
Key Largo, pihenőhely
Key Largón, ha mész az úton
(45 mérföld megengedett),
ha balra nézel, óceán,
ha jobbra nézel, óceán,
s a horizontba szúr a sztráda
előtted, s a hátad megett.
Egy helyt pedig, a cserjék közt
kis, jelentéktelen
lejáró, amit ha nem tudsz,
észre sem veszel.
Azon túl apró strandra érsz,
szinte néptelen,
mangrovék közt deszkaösvény,
fedett padok,
s a forró hétköznapok
sós hajából kivágott
pillanat van ott,
és türkizkék és indigó a térdig érő óceán
és ég a földdel összeér,
és veled is, ha benne állsz.
