Juhász Béla

Száraz köd

 

„Grobszurdok” és „minellák”. Egy temesvári diákotthon füstös szobájában született elnevezések. A groteszk és az abszurd összevonásából, 

Félpercesek, egypercesek, tízpercesek. Olvasható virágszálak.valamint a mininovellák lerövidítéséből.

Öt csokorba kötve. Több mint negyven év termése.

Vannak köztük olyanok, amelyeknek a hagymáját a hetvenes évek elején ültettem el. Most itt bújnak a csokrokban.

Hosszú kihagyás után úgy hozta a sors, hogy lassacskán újból kertészkedésre adjam a fejem. Megint nyílni kezdtek színes virágaim. Van köztük illatos, van tüskés szárú, van kacagtató, megdöbbentő és olyan is, amelyik gondolkodásra késztet. Remélem. A lényeg az, hogy nem művirágok.

Mind egy szálig valódiak, igazak, őszinték. Bízom benne, hogy nem csak fél-, egy- vagy tízpercig fognak illatozni olvasóim szívében.

J. B

 

 

 

KRÓNIKA

Gyönyörű keresztelője volt. Rengeteg rokon és ismerős eljött. Sokan megkönnyezték, olyan gyönyörű keresztelő volt.

Napokig beszéltek róla.

Gyönyörű esküvője volt. Rengeteg rokon és ismerős eljött. Sokan megkönnyezték, olyan gyönyörű esküvő volt.

Napokig beszéltek róla.

Gyönyörű temetése volt. Rengeteg rokon és ismerős eljött. Sokan megkönnyezték, olyan gyönyörű temetés volt.

Napokig beszéltek róla.

 

TÓTÁGAS

Egy reggel észrevettem, hogy az órám mutatói visszafelé forognak. Az utcán döbbenten láttam, hogy az autók a hátsó kerekeik után futnak, s a villamos tolat. A férfiak hátul viselték a sliccet, s a nők is a melltartót. Esett az eső, de lentről felfelé, s a házaknak felfelé nézett a fundamentuma.

Legjobban az rendített meg, amikor rájöttem, hogy véletlenül sem vagyok férfi, sőt az állapotom igen előrehaladott.

Szörnyű bolondosnak tűnt az egész. De vasárnapig megszoktam.

 

MEGSZOKÁS

Régóta meg akarta ismerni. Irtóul tetszett neki a lány.

Egyszer fél órát szemeztek egy bárban. Aztán a fiú odament az asztalukhoz, és bemutatkozott. A lányt Áginak hívták. „Csodálatos nő”, tűnődött magában a fiú.

Másnap a moziban szemébe ötlött, hogy hiányzik mindkét apró füle.

Már három napja jártak együtt, amikor észrevette, hogy fénylő szeme helyén üres lyuk tátong.

Egy hét után meg már azt is tisztán látta, hogy szája sincs a lánynak, s pisze orra is csak optikai csalódás volt.

Aztán a nevét is elfelejtette.

 

EMBEREK VAGYUNK

– Maga törte be? – kérdezte a kalauz.

– Nekinyomott egy kövér asszony; kosár volt a karján.

– Meg kell fizetnie a kárt – mondta a kalauz.

– Már repedt volt – mondtam.

– Ha maga nem fizeti meg, akkor nekem kell megfizetnem – mondta a kalauz.

– Sokba kerül?

– Ötven lej.

– Kereken?

– Mutassam az árjegyzéket?

– Csak huszonöt lejem van. A heti zsebpénzem. Diák vagyok – próbálkoztam.

– Maga törte be. Nem fizethetem ki én – mondta a kalauz.

– Akkor most mi lesz? – kérdeztem.

– Mások is látták. Ki kell fizetnie az ablak árát.

– Mondtam, hogy csak huszonöt lejem van.

– Mit csináljak magával? A törvény az törvény – erősködött a kalauz.

– Véletlen volt – mondtam.

– Hiába!

– Nem lehetne valamilyen megoldást találni? – kérdeztem.

– Nehéz ügy.

– És ha meglógtam volna?

– Az más – mondta a kalauz.

– Hát akkor…

– Jöjjön utánam – mondta rövid habozás után.

A vagon végében, ahol senki sem látott, elkérte a huszonöt lejt. A belső zsebébe tette. – Roppant kellemetlen – mondta. – Dehát az én fiam is diák, megértem a helyzetet.

Emberek vagyunk!

 

FELNŐ A GYEREK

Ne szopd az ujjad!

Ne labdázz, mert betörheted a fejedet!

Köszönj szépen a néninek!

Edd meg a répafőzeléket, különben nem tanulsz meg fütyülni!

Az iskolából azonnal haza gyere!

Ne feleselj apáddal!

Ne beszélj olyan csúnyán anyáddal!

Nehogy elverd még egyszer a Pityukát, még belehal, szegény!

Adj szépen puszit a keresztmamának!

Tanulj, különben nem fogsz megállni a magad lábán!

Megtiltom, hogy barátkozz azzal a kapcabetyárral!

Ne káromkodj, az anyád istenit!

Azonnal menj el a borbélyhoz!

Olvashatnál most már komolyabb könyveket is!

Az én kisfiam nem marad reggelig házibulin!

Ha még egyszer szeszes italt veszel a szádba…!

Hangosabban köszönj a bácsinak!

Nem mész kirándulni, majd még eltévedtek!

Mikor mostál utoljára fogat?!

Egy ilyen idős néninek illett volna kezet csókolni!

A Lajos bácsi fia éjfélig tanul…!

Azzal a kis kurvával meg ne lássalak többé!

Ha én így beszéltem volna az apámmal…!

Főzeléket is kell enni, fiacskám!

Az egész város az ingeden röhög!

…Pedig én doktort akartam nevelni belőled!

Nem hagyom, hogy ezekkel a huligánokkal barátkozz!

Néha még elmehetnél a Juci tántiékhoz is!

Válogasd meg a szavaidat!

Meg kéne már nősülnöd, fiam!

Ne rágd a körmödet!

Ne járj meccsre, mert betörhetik a fejedet!

Edd meg a répafőzeléket, különben soha nem találsz rendes lányt magadnak!

A munkából azonnal haza gyere!

Légy kedvesebb anyáddal!

Adj szépen puszit a keresztmamának!

Ne menj el, maradj itthon! Maradj itthon, fiacskám! Mi soha nem szóltunk bele a te dolgaidba, jól tudod, csak most hallgass meg: ne hagyd itt öreg szüleidet!