Ugrás a tartalomra

 

Öröktűz – Géczi János versei

Géczi János
 
 
 
 
 
ÖRÖKTŰZ
 
GÉCZI JÁNOS VERSEI
 
 
… szív.
 
Azon a napon egybeolvastam
a verőfényt és a sudár alakját,
ahogyan sürgölődik a szövegben.
Labdacsok készültek, éjjelre,
hogy meg ne szakadjon a szív.
 
 
… öröktüzét.
 
Néhány nappal később kivirágzott a fa,
hogy felakasztotta magát rá az ifjú
a bűntudat kötelével.
Beszélik, hét se kellett, s elhulltak
a szeplőnyi szirmok. Reá emlékeznek
estenként,
szótlanul ülnek a vének a fa alatt.
A beteljesedetlen
tett tanúi ők, akik félik a gyehenna
húslila öröktüzét.
 
 
… lehetek.
 
Mindaz, ami
az asztalon heverő szálrózsa és
aközött van, ahogyan elmondod,
mily gyönyörű ez a virág,
te vagy. Ennyi lehetsz számomra.
S ami nem, számodra annyi lehetek.
 
 
… megvetéséhez
 
Ha nem tartozol Rómához, elfelejtesz latinul.
A barbárok csupán húst esznek,
gombát kutatva az erdőket nyakra-főre járják,
és ha üríteni kényszerülnek, le kell tolniuk a nadrágjukat.
A füstszag orruknál fogva vezeti valamennyit,
a képük fáradhatatlan a felégetett préda gyűlöletében.
Csupaszsága a képüknek a mosolyt se tünteti el az arcukról
nem hogy a rémületet.
Nem tudják mi az a gyönyör, ha megpillantják
a görögöktől elvett szobrot,
s ami a tölgy császári trón selymes fénye,
nem ismerik fel a méhviaszt.
A birodalom örök, mint a nyelvünk hasonlatai,
melyek közvetítésével létezünk. E nyelv
ismerete szükséges a szégyenkezéshez, a faj védelméhez,
ahhoz, hogy miként a háza cipelésében az esetlen csiga,
gyöngék ne legyünk a hatalmasok fáradhatatlan dicséretéhez,
akként a makogó érdemtelenek megvetéséhez.
 
 
… története.
 
Aki egyszer megtanulta s beszél mindig
felező nyolcasban, felező hatosban,
mert beletorkoll, utcáról másik utcába lép,
ugyanazt az utat járja vég nélkül, a napokkal is úgy van.
Nincs jövője, s nincs múltja sem így,
minden hétfője a hétfővel azonos, s bármely ünnep
egyugyanaz. Az idő egyetlenegy telepének
egyetlen utcáját úgy lépdeli be, ahol mindig kinőtt
a macskakövek közül a keskenylevelű, télközepi fű,
a sarokház lakója pöröl, s a kutya
a láncán hosszan vonít, hogy nem néz már semmit,
és nem gombolja össze kabátját a szél ellen.
Beomlik, ha meghal, úgy pusztul vele a világ,
nem marad utána a története.

 

 

 

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.