Az olvasó ember mindenevő
Vörösmarty Mihály alkotta meg a költői nyelvet, amelyet Petőfinek és Aranynak csak folytatnia kellett; az irodalmi életet megosztó szekértáborharc rettenetesen szomorú, és sosem lesz vége; eclogák, amelyekben jól megfér egymás mellett a tőgy és a life – Lövétei Lázár László volt az E-MIL Álljunk meg egy szóra című rendezvényének legutóbbi vendége.
Lövétei Lázár László, a Székelyföld főszerkesztője, az Előretolt Helyőrség oszlopos tagja nemcsak remek eclogák szerzője, hanem a gyerekirodalommal is kacérkodik, és olyan jelentős román írók vaskos román regényeit ülteti át magyar nyelvre, mint Mircea Cărtărescu, Alexandru Vakulovski vagy Filip és Matei Florian. Csehovot parafrazálva – aki azt mondta, életében mindent írt már, kivéve verset és feljelentést – a csíkszentdomokosi alkotó is vallja, hogy mindent írt, csak novellát és feljelentést nem. A meghívott rendkívül gazdag, műfajilag változatos életművéből László Noémi, az est házigazdája a fontosabb kötetekre, az alkotói pálya meghatározó állomásaira próbált reflektálni, kisebb-nagyobb kitérőkkel aktuális irodalompolitikai problémákat is érintve.
Laza felvezetőként rákérdezett a költő amerikai útjára, ahonnan nemrég tért haza családjával, majd az Olvasólámpa című legújabb, az Erdélyi Híradó Kiadónál 2015-ben megjelent kötetre fordította a szót, amelyet szerkesztőtársaival, György Attilával, Fekete Vincével és Molnár Vilmossal közösen jegyeznek. A könyvben esszéket, irodalomkritikai reflexiókat olvashatunk kortárs és klasszikus írók, költők műveiről, többek között Király Lászlóról, aki a meghívott estjén is részt vett, de Arany János, Dsida Jenő, Márai Sándor és Vida Gábor mellett a magyar labdarúgás aranykora is szerepel benne. A 2008-as gazdasági válság „ihlette” a Székelyföld folyóirat Olvasólámpa rovatát, amelynek válogatott anyagából a kötet készült. Eredetileg a szerkesztő kollégák fizetéskiegészítési lehetősége volt (a válság miatt az állami intézményekben dolgozók munkabérét huszonöt százalékkal csökkentették), és visszatekintve hasznos kezdeményezésnek bizonyult. Lövétei szerint jó esetben az olvasó ember mindenevő, hangulatától függ, hogy mikor mit olvas szívesebben, nincs különösebb magyarázata annak, hogy miért Tolsztoj, Arany János, Király László vagy a labdarúgás foglalkoztatja éppen.
Ha egy irodalmi folyóirat állami intézmény, annak „következménye”, hogy részt kell vennie a Hargita megyei napokon, így született meg a Székelyföld májusi gyermekirodalmi száma, ebben olvashatunk a meghívott tollából román gyermekversfordításokat. Előzményük a tíz éve rendezett román–magyar fordítótábor Árkoson, ahol a kezébe került Alexandru Muşina Şi animalele sunt oameni (Az állatok is emberek) című könyve. László Noémi utalt a költő korábbi saját gyerekverskötetére, a Lázárkertre, és kíváncsi volt, hogy tervez-e újabbakat.
Lövétei – bár az esten felolvasott gyermekversfordítása nem ezt bizonyítja – úgy véli, a gyermekirodalomhoz nagyon nem ért, és komolytalan, alkalmi dolgot nem szívesen adna ki a a kezéből.
Az est további része a műfordításkötetekre tért ki. Lövétei három regényt ültetett át magyar nyelvre, Mircea Cărtărescu Lulu, Alexandru Vakulovksi Hányinger utca és a Florian testvérpár Kölyök utca című művét. A fordítás szenvedély és penzum is, fontos, hogy a műfordításban az alkotó megtalálja önmagát – vallotta a meghívott. A Hányinger utca fordítása közben egyetemista éveit idézte fel, a Kölyök utca meg azért áll hozzá közel, mert a Filip testvérekkel egykorú, így hasonló dolgok érdeklik őket.
László Noémi szerint a teremben a meghívotton kívül még egy „fordítóbajnok” ül: Karácsonyi Zsolt. Mindketten költők, román nagyregényeket fordítanak, rövidprózát viszont nem írnak. Lövétei szerint ennek sokkal földhözragattabb magyarázata van, mint gondolnánk: a kiadókat nem érdekli a verseskötet, ezért fordítanak inkább prózát.
A beszélgetés ezután az Erdélyi Híradó Kiadó – Előretolt Helyőrség Ezredévkönyv című antológiájáról, a Helyőrség írócsoportosulásról és a nemrég alakult, sokat vitatott Előretolt Helyőrség Íróakadémiáról folyt. Az Ezredévkönyv az elmúlt húsz évben a sorozatban megjelent összes, szám szerint negyvennyolc szerző alkotásainak reprezentatív válogatása. Lövétei – a mondhatni „veterán helyőrséges” – szerint irodalomtörténeti jelentőségű kiadványról van szó, amely sokat elárul a kortárs erdélyi irodalomról. Bár több szakmabeli fogalmazta meg az utóbbi hónapokban az Íróakadémiával és ehhez kapcsolódóan a húszéves Előretolt Helyőrséggel kapcsolatos ellenérzéseit, a kettőt külön kellene választani. Sokatmondó, hogy az elmúlt két évtizedben a fiatal szerzők előbb-utóbb a Helyőrség körül kötöttek ki. Az antológia is bizonyítja, hogy mennyire változatos, sokrétű a kiadó és könyvsorozat szerzőgárdája – hogy csak két, nemrég a kiadónál megjelent alkotót említsünk: Horváth Benji és Láng Orsolya.
Az Orbán János Dénes kezdeményezte újdonsült projekt kapcsán Lövétei azon az állásponton van, ki kellene várni a végét, hogy mi lesz belőle, és utána mondani véleményt. Ha csak két nagy költőt nevel ki a projekt, már megérte elindítani. Nem hiszi, hogy fiatal szerzőket a folyóiratszerkesztők amiatt szorítanának háttérbe, hogy az Előretolt Helyőrség Íróakadémia tagjai voltak, hiszen a kézirat minősége a mérvadó, nem a szerző előélete.
Állami támogatást a kultúra mindig is kapott, hol az egyik, hol a másik oldal többet vagy kevesebbet. A magyar irodalom megosztottsága sem újkeletű, elég az urbánus-népi ellentétet említenünk, a Nyugatot és a Móricz alapította Kelet Népét. Lövétei emlékszik arra az időre, amikor a Magyar Írószövetség Bajza uctai székházában levágták télen a fűtést, egyszóval hosszú múltra nyúlnak vissza a kultúrpolitikai és irodalmi szekértáborharcok. „Rettenetesen szomorú ez az állapot, és sose lesz vége” – fakadt ki. Azt is fontosnak tartotta kiemelni, hogy az irodalmat ne csak a Körúton vegyük szemügyre; szomorú, hogy ismert irodalmár kérdezze meg közösségi oldalán, kicsoda Király László és Farkas Árpád.
Az irodalomtörténeti és kultúrpolitikai kitérő után a Zöld című, 2011-ben megjelent kötetéről beszélgettek röviden (itt olvashatja recenziónkat: http://www.irodalmijelen.hu/05242013-1552/zold-eclogak). Ebben hagyományos és újkeletű, a globalizáció világában használatos szavak, fogalmak keverednek, ennek szemléltetésére László kiragadott a versekből néhányat, és két csoportra osztotta őket.
Lövétei szerint minden szó a magyar nyelv szerves része, a life és a pásztor vagy a tőgy is. Úgy véli, a költői nyelvet Vörösmarty alkotta meg, Petőfinek és Aranynak ilyen szempontból könnyebb dolga volt, nekik csak tovább kellett fejleszteniük. Kiderült az is, hogy Lövétei a slam poetryt üdvös kezdeményezésnek tartja, de úgy véli, művelői előbb-utóbb megcsendesednek, és „komoly” köteteket fognak kiadni, majd átveszi a slam helyét valami más. „Minden jófajta forradalomból egyszer tavirózsás pocsolya lesz.”
Varga Melinda
