„Elporladtak a dajkamesék, jönnek a nindzsák”

Az Erdély nevű tengeren hajóztunk, ahonnan a világ összes sarkáig ellátni, a Nyulak szigetéig, a süllyedő Budapestig és a csillárként függő Pozsonyig, és ahonnan a fenti vizek birodalma is elérhető – Karácsonyi Zsolt verseiben Erdély néha tenger, néha félsziget, amely hasonlít  a Krímre, annak függvényeként, hogy épp milyen időtérben utazunk.

A Krím címmel jelent meg Karácsonyi Zsolt legújabb verseskötete az Orpheusz Kiadó gondozásában a 2015-ös Ünnepi Könyvhétre, s bár kis időnek el kellett telnie, végre a kolozsvári Bulgakov kikötőjében is lehorgonyzott, ahol nagy érdeklődés fogadta. Az esten a hajóskapitány Balázs Imre József volt, vezetésével a nem mindennapi hajóúton a költő igyekezett minél több versvitorlát fölhúzni. Így többek között hallhattuk Az ötödik pont, Doktor Zsivágó szétnéz, összedől, Zöld ló, fehér mezőben, Ma már nem jutok el a Krímbe, Éjszakai repülés, Az Erdély nevű tenger, Lezárt szabadvers, Egyszerre, Sörvers. Az idegen anyag, Archaikus Apolló-korzó című verseket.

A kötetnek nincs köze a krími konfliktusokhoz,  a kötetcímet ihlető Peremvers ugyanis 2011-ben íródott, folyóiratban pedig 2012-ben jelent meg. A költőt mindig is foglalkoztatta az egzotikus Krím, ahová kis híján el is jutott.  A félsziget iránt Adam Mickiewicz Krími szonettjei keltették fel az érdeklődését, ezeket olvasva egyre inkább megismerkedett a félsziget történelmével, amelynek a költő meglátása szerint még a reneszánszhoz is köze van.

Mickiewicz Az akkermáni puszta című versének „Hajózok egy végtelen, száraz tenger útján” című verse a kötet második ciklusának, a Félszigetnek a mottója, s a lengyel költőre utal Az Argó a moszkvai kikötőben című vers is.

Balázs Imre József szerint mítoszteremtő a sziget-félsziget költői toposz erdélyi és krími vonatkozása, ezáltal mindkét régió mitikus hellyé válik. Karácsonyi viszont úgy látja, nem föltétlen a vers teremti a mítoszt, a Krím esetében inkább a mítosz hozza létre a verset, hiszen Iphigenia is járt ott. Európai kultúránkban fontos szerepe volt a régiónak, s kétségtelen, hogy nagyon sok szempontból hasonlít Erdélyre is. Minkettő viszonylag független volt, s a krími tatár kánság követei Bécsbe és Skandináviába is eljutottak.

Karácsonyi új verskönyve némiképp kapcsolódik 2010-ben megjelent Igazi nyár és az Ússz Faust, ússz! című kötetéhez, a fausti megismerés problémaköre itt is fölbukkan. Az új könyv három ciklusa széttartóbb, nem annyira egységes szerkezetű, az összekötő kapcsos  a Krím felé vezető metaforikus út.

Balázs Imre József már-már irodalomtörténetnek számító antológiát hozott az estre, az 1998-ban megjelent A hétfejű zsákmányban többek között olyan fiatal alkotók szerepelnek, mint Farkas Wellmann Éva és az est főszereplője, Karácsonyi Zsolt. Az antológiához írt utószóban Selyem Zsuzsa a meghívott Téli Hadjárat című kötetének főbb jellemvonásaira is kitér. Egyebek mellett kiemeli, hogy ezeket a verseket fennhangon kell olvasni, és akkor hallani fogjuk Karácsonyi versbeszédének örömét, drukkolhatunk, hogy vajon meddig tart a Téli Hadjárat, hol fullad ki a szó, kibírja-e a vers végéig, az értelemhez hasonlóig. Az értelemmel ugyanis a vers kezdődni szokott, ám Karácsonyi versei nem itt kezdődnek, hanem eljutnak ide, mintha pontosan azt próbálnák ki, mit jelent a több, a kevesebb, a más ennél. Így lesz a szimmetrikus szerkezetből megállíthatatlan verstörténés.

Karácsonyi meglepve fogadta az antológiát, s láthatóan jólesett neki az utószó felidézése. Úgy látja, a mostani verseinek stílusa és tematikája nem tér el sokban az első kötetétől, az utószó új könyvében is megállná a helyét. Platónra hivatkozva elmondta, a filozófusok állnak az első helyen, a költők csak az ötödiken, így az értelemmel nem mindig kell foglalkozni. Balázs Imre József szerint Karácsonyi verseinek formavilága, erős, markáns ritmusa elvisz valahová, ahová nem biztos, hogy csupán az értelemmel eljutnánk.

A költő, akárcsak Weöres, vallja, hogy a vers auditív. Bár nem Faludy és Páskándi szintjén, akik, ha a helyzet úgy kívánta, fejben írtak és könyv nélkül tudták műveiket, de a költeményeit inkább elmondani szereti, mint leírni. Az elődás által lesz a vers igazán hatásos. Az est is tulajdonképpen erről szólt, Karácsonyi a kötet legmarkánsabb darabjaival tűzdelte meg a beszélgetést, ennyi verset könyvbemutatón ritkán hallhattunk.

Az Idegen anyag, a kötet záróciklusa kapcsolható leginkább a költő korábbi két kötetéhez. Az „átlépni valami másba” gondolata ezeket a verseket is meghatározza. A költő azt a világot próbálja megmutatni, ahonnan érkezett. A vers kommunikál a hétköznapokkal is, a konkrét helyzetekkel, de a felszínen hajózás helyett Karácsonyi mégis inkább a mélytengeri állatokat próbálja szóra bírni. Az ember, így a költő is folyamatosan valóságon túli dolgokra vágyik, valami mindig a  másik világról szól.

A Krímben Shakespeare szonettjei és Hamletje is feltűnnek, valamint visszatérő motívum a víz és az úszás, akárcsak az illúzióvesztés. Az utóbbira az Archaikus Apolló-korzó című vers zárósorát érdemes idéznünk: „Elporladtak a dajkamesék, jönnek a nindzsák.” A Rilkére utaló vers szerint sétálunk még ugyan ezen a gyönyörű verskorzón, de egyre több körülöttünk a gond.

Az esten szó esett műfordítás és alkotói munka viszonyáról, valamint az alkalmi, felkérésre, születésnapokra született versekről, amelyek azért túl is mutatnak a pillanaton.A Király László hetvenedik születésnapjára írt Csak voltunk szlemmerek című vers például különleges feladat volt Karácsonyinak. Úgy véli, minden alkalmi versbe beleszüremlik az aktuális létállapot, az érzelmi regiszter, amelyben éppen mozog a költő.

Azt az őrületet, amelyet költőként nem tudott kitombolni, műfordítóként sikerült – derült ki a műfordítások kapcsán. 2008 és 2014 között tíz könyvet, köztük több vaskos regényt fordított le, egyebek mellett Emil Ciorant és Varujan Vosganiant. A műfordítás vad játék, őrület, ugyanakkor mesteremberi munka.

Bréda Ferenc szerint, aki hosszasan beszélt Karácsonyi költészetéről, olyan sámánköltőről van szó, aki mindig az adott korhoz idomítja  a ritmust.

Varga Melinda