A nem női vers – Varga Melinda verse
Fotó: Dimény H. Árpád
Varga Melinda
A nem női vers
Ebben a versben épül most a házad,
tágas, sokan elférnek benne,
az ütemhatárokba beméred,
kinek mennyi helyet, és hol hagysz,
majd kifested, berendezed a személyre
szabott rímszobákat,
ölelkezőket, párosakat és csonkákat,
a betűkből falakat emelsz magad köré,
magas, bérházszobába illő falakat,
amelyeket nem ugorhat át senki sem.
Ebben a versben nem álmodnak
színes tintákkal,
itt minden fekete tollal írt, szigorú realitás,
kimért, kiszámítható, képzavarmentes,
és mellőzi a rózsaszín mázt.
Ebben a versben megtanulsz befele sírni,
mert a könnyezés csakis a hisztéria
vagy az őrület jele lehet,
és semmi köze a fájdalomhoz.
Ebben a versben nincsenek
finom összefüggésekről árulkodó jelzők,
cirádás szókapcsolatok, csacsogások,
gyermeteg huncutságok, össze- és kikacsintások.
Az érzések korlátozódnak ok–okozati viszonyra,
ami ezen felül van,
az kuruzslás, sarlatánság, mágia.
Ebben a versben száműzött a magány,
a hold, a csillag, a tó és ó, a szív, igen a szív is.
Ebben a versben, amit most építesz magadnak,
megtanulod, miként maradj látható láthatatlan.
