Egy meg nem írt napló
Érces orgánumok, egymondatos snittek és egy meg nem írt napló: Papp-Für János újonnan megjelent, Árnyékapa című kötetének bemutatójára, majd a Másik Oldal zenekar koncertjére került sor Budapesten, a Magyar Napló Könyvesboltban – Kiss Júlia járt a helyszínen.
Versfelolvasással vette kezdetét Papp-Für János könyvbemutatója a Magyar Napló Könyvesboltban, a lírai ízelítőt követően Ványai Anita beszélgetett a szerzővel.
A Magyar Napló gondozásában megjelent Árnyékapa nagymértékben tartalmazza azon traumatikus emlékképeket, amelyek a korábbi, 2013-ban megjelent Nehogy egyedül című kötetnek is tematikus csomópontjai. Ványai Anita a verseskönyv kompozíciójáról, a kötetet ihlető érzelmi motivációkról kérdezte a költőt, aki több kérdésre versei felolvasásával válaszolt, illetve néhány meghatározó gyerekkori élményt is megosztott a közönséggel.
A kötet verseiből az alábbi linken olvashatnak: http://www.irodalmijelen.hu/2016-jun-7-1103/ajanlo-papp-fur-janos-arnyekapa-cimu-kotetebol
Boldog Zoltán recenzióját itt érhetik el: http://www.irodalmijelen.hu/2016-aug-10-0529/terapeutam-mondd-akarsz-e-lenni
„Tízéves lehetek vagy húsz éve már” – fogalmaz találóan a kötet egyik versében. A sorokból tulajdonképpen egy tízéves gyermek hangját halljuk, aki nem ismeri az irodalom formanyelvét, így képtelen verssé írni megéléseit, hiszen jelenlétében a „dolgok mindig csak történtek”. A szerző éppen ezért egy meg nem írt naplóként is tekint kötetére. Így tehát az sem véletlen, hogy a kötetborítón – amely Szabó Julianna Imola munkáját dicséri – egy fa tövében álldogáló kisfiú tűnik fel. Az Árnyékapa versei alanyi versek, a költemények egyes szám első személyben szólalnak meg, ám nem terápiás céllal megírt könyvről van szó.
Papp-Für János hangsúlyozta: a versírás az olvasással ellentétben sosem terapeutikus jellegű, hisz az írás olyan tapasztalatokat idéz elő, amelyek a mélyebbre kerülés útját eredményezhetik, ezért mindig igyekszik vissza-visszahelyezkedni a mesélő pozíciójába, ugyanakkor pedig elhatárolódni a múltbeli eseményektől.
Ványai Anita a versek, illetve a kötet keletkezéséről, a Nehogy egyedül és az Árnyékapa közötti összefüggésekről is kérdezte a költőt. A Nehogy egyedül egyik fejezetének kibővített, átdolgozott formája az új könyv, a soha le nem írt impulzusok, betemetett emlékek tárháza.
A meghívott a kötet elkészülésének munkafolyamatába is beavatta az egybegyűlteket. Áfra János a hajdúböszörményi látogatások alkalmával segített a verseket „lecsupaszítani”, hiszen egy-egy ilyen válogatáskor a kéziratok sokáig szétterítve feküdtek az asztalon, és ez a folyamat egyszerre volt fájdalmas és őszinte. Marno János – aki a könyv fülszövegét jegyzi – szintén nagy segítséget nyújtott a versek letisztázásában, javaslatai, bátorításai „begyújtották” a szövegeket.
Marno ajánlásában úgy említi a kötetben megjelenő egymondatos snitteket, mint szerkesztési bravúrt, amelyeknek az a funkciója, hogy ciklusokra tagolják a szövegkorpuszt. Papp-Für János összekötő, átlendítő szövegeknek nevezi az egymondatosokat. A Nehogy egyedül átdolgozott fejezetét olyannak látja, mint a hintázás folyamatát, a rövid mondatok pedig ezen folyamat szintjeit mutatják, egyidejűleg pedig mozgásban tartják a kötetet.
Fontos megemlíteni, hogy az új verseskönyv egy „hangosverseket” magába foglaló CD-mellékletet is tartalmaz, amely Bezerédi Zoltán és Bezerédi Bendegúz közreműködésével készült.
A zenekari produkció előtt Ványai Anita jövőbeli tervekről kérdezte Papp-Für Jánost. A költő úgy érzi, hogy ezt a kötetet teljes mértékben lezárta, ám későbbi tervei között szerepel megírni a felnőtt és Isten kapcsolatát, hiszen előző verseskönyveiben is nagy szerepet játszott az angyalok jelenléte, a hit kérdése, nem utolsósorban pedig a gyermek és Isten kapcsolata.
A könyvbemutató lezárása után tehát a Másik oldal zenekar produkciója következett: Rózsa Sándor (basszusgitár), Sándor László (dob), Ványai Anita (ének) és Papp-Für János (gitár, ének). A zenekar kortárs szövegeket és verseket zenésít meg, a Magyar Napló Könyvesboltban pedig a Nehogy egyedül és az Árnyékapa kötetekhez kapcsolódó verseket játszották el.
Szöveg: Kiss Júlia
Fotók: Magyar Napló
