Ilyen egy vidám lengyel patrióta

Aleksander Nawrocki lengyel költő és műfordító volt az Országos Idegennyelvű Könyvtár vendége, a beszélgetést és a kétnyelvű felolvasást Csisztay Gizella moderálta.

Szeptember vége van, Aleksander Nawrocki az Országos Idegennyelvű Könyvtár rendezvénytermébena Szeptember végént kezdi el szavalni, erős lengyel akcentussal ugyan, de magyarul. Aztán lengyelre vált. A Varsóban élő költő és műfordító szinte hazajár Magyarországra, annak idején itt végezte tanulmányai egy részét, és később is számtalanszor látogatott el ide. Csisztay Gizella moderálja a beszélgetést, amely néhol inkább stand-up comedyre hajaz: Nawrocki feláll székéből, és egyik történetet fűzi a másikba. Többek között a lengyel–magyar barátságról.

A ’60-as évek derekán ugyanis cserediákként, a kollégium felé tartva tévedt el az üres utcákat járva, és éjfél körül öt magyar huligán jött vele szembe, akik azonban nem bántották, mivel kérdésükre válaszolva elmondta, hogy Lengyelországból érkezett, ők pedig tartották magukat ahhoz a jó szokásukhoz, hogy sosem vernek meg lengyel embert. Mivel az eset bő fél évszázada történt, nincs meggyőződve róla, hogy ma is megúszná ép bőrrel, bár én is kóvályogtam éjszaka mindenféle lengyel városokban, és még a rosszabb arcú lengyelek sem bántottak, a barátságosabbak pedig meg is hívtak egy-két sörre, szóval tanúsíthatom, hogy a két nép haversága létezik.

Költő, műfordító és olykor beillene vérbeli "stand-up"-művésznek

Nawrocki viszont érzékeli, hogy a lengyelek és a magyarok közötti kapcsolat kulturális téren mindenképpen megváltozott, sajnos negatív irányba. Anno Varsóban is tudták, hogy kicsoda Petőfi, Krúdy vagy József Attila, és Budapesten is nézték Andrzej Wajda filmjeit, ma viszont az amerikai irodalom és film uralja a terepet, egyre több lengyel, magyar vagy éppen spanyol előadó énekel angol nyelvű dalszövegeket, ami önmagában még nem lenne baj, mégis jogos a félelem: a többi nyelv zamatát egyre kevesebben érezhetik.

És bár irtózom a „bezzeg régen” típusú kesergésektől, ha létezne ma olyan irodalmi kávéház, amilyen száz éve a New York volt, én is szívesen látogatnám. Lengyel barátunk nemrég szomorúan konstatálta, hogy az átkosban Hungária néven éppen újraéledő, ma megint a New York nevet viselő palotában üzemelő éttermet csak a legtehetősebb vendégek tudják megfizetni, többnyire külföldiek, akik a legritkább esetben költők vagy újságírók. Nawrocki viszont nemcsak sztorizni és nosztalgiázni jött, elhozta néhány kötetét is. 

Mandics György Nawrocki műveinek fordításaiból olvasott fel, Csisztay Gizella polonista a beszélgetést vezette

Verseinek magyar változatából azok fordítója, Mandics György olvas fel, és nemcsak népszerűsíti, hanem rögtön anyagilag is támogatja kollégáját. A szerző az esten egy ezresért árulja könyveit, az ezres złotyból sok lenne, forintból viszont kevés, és mivel az ár magyar pénznemben értendő, Mandicsot sikerül meggyőznie, így aztán a felolvasás kellős közepén meg is köttetik az üzlet. A könyv tehát még baráti alapon sem jár ingyen: ha ellenérték nélkül kapja, Nawrocki szerint nem becsüli meg igazán az ember. 

Az üzlet megköttetett

Végül D. Molnár István professzor veszi át a szót, és megemlíti, hogy amikor Lublinba járt lengyel szakra, nem tudta, hogy a katolikus egyetemen a Nawrocki által is nagyra becsült Karol Wojtyła, a későbbi II. János Pál pápa oktatott. D. Molnár hosszasan méltatja a lengyel vendéget, aki verseiben a magyar tájakhoz való kötődését is tematizálja, nem mellesleg pedig rengeteg magyar mű lengyel fordítása fűződik a nevéhez, a magyar líra legkülönbözőbb korszakaiból és stílusaiból. 

D. Molnár István professzor a lengyel irodalom szakértője

Fordított Janus Pannoniust, Csokonait, Petőfit, Adyt, Karinthyt, Kosztolányit, Juhász Gyulát, Radnótit, a nemrég elhunyt Juhász Ferencet és Csoóri Sándort, a maiak közül Böszörményi Zoltán műveit ülteti át lengyel nyelvre. Nawrocki, aki az általa szerkesztett Poezja dzisiaj (A költészet ma) folyóirat két számából is elhozott egy-egy példányt, hálából a köszöntésért D. Molnár professzornak ajándékozza az egyiket. Azért csak az egyiket, teszi hozzá az arcáról letörölhetetlen mosollyal, mert feleségből sem lehet kettőt szeretni. Ilyen egy vidám lengyel patrióta, teszi fel a pontot az i-re Csisztay Gizella.

Szöveg és fotók: Szarka Károly