Varga Melinda – Az író emlékező állat
Varga Melinda
Az író emlékező állat
Temesi Ferenc estjéről prózavers-kotta
Zenei mű a regény, az aranymetszés a titka,
a mondat a mondathoz simul,
és a fejezet a fejezettel hidat épít,
az olvasóban rezonálnak a betűkották,
könnyen a fülünkbe mászik a Por, a Kölcsön idő és a Bartók.
Tehát költészet a regény is – ezért a jó regényeket
végigolvassák a költők, a poéták ugyanis türelmetlen olvasók,
a rossz prózával nem sokat vacakolnak, félredobják rögvest,
egy Temesi-művel nem tennénk ilyet,
kétség nem fér hozzá, olvastatja magát.
A vers az irodalom nagyasszonya,
efelől most már semmi kétség,
Temesi partitúrája meggyőzött,
s bár egy prózista ilyet nem mondhat,
ha zenei elvek érvényesülnek a műben,
lüktetnek a lapszéltől lapszélig kiírt sorok,
nem lehet más a regény, mint prózába rejtett vers,
avagy a próza a költészet trójai falova.
Temesi Ferenc jó komponista,
felülírja, hogy délután négyre nem érdemes
rendezvényt szervezni a Bulgakovba.
Az első újságregény, az első Bartók-mű,
mi több, az első szótárregény írója ül előttük.
Miközben ínycsiklandó illatok szaladnak a Sétatéren,
főzőverseny, s mi szem-szájnak gasztro- és kultúringere,
például a színházi sátor is ott kap helyet,
a Farkas utcában tombol a népzene, az operett és a vásár,
csak győzzön választani az ember,
mégis Temesire telt háznyian jönnek.
Fekete Vince úgy kérdezi akár egy vérbeli monográfus,
mindent ismer, még azt is felvillantja, az író tarot kártyákra
és a harminchat kínai hadicselre is komponált már regényt.
A Por – az első magyar szótárregény – betöri az asztalt,
csak győzzük hazacipelni, ha a Kölcsön idő is bekerül mellé,
nem árt, ha nagyobbacska hátizsákkal megyünk a Temesi-estre,
női ridikülben hordozásra nem alkalmasak ezek a mívek,
s nem is lehet csak úgy a hónunk alá csapni.
Nők nélkül nem megy semmi,
az irodalom se, ők olvasnak, nekik írunk, s gyakran róluk,
a legmagasabb szintre emelnek, és a legmélyebbre löknek vissza,
olyanok, mint a szóda a borban,
jobban esik velük az ital, de megfájdul a fejünk tőle.
Temesi szótárregényében bár 'nők' szócikk nincs,
gyakran találkozunk velük a könyvben,
az író mesterműve a szebbik nemről fog szólni,
de előbb befejezi a 49/49-et.
A Por negyedik kiadását éli,
de csupán tizenöt oldal és egy előszó bővíti a corpust,
nem írt át benne semmit, mert sose ért volna a végére,
még ha meg is bánt olyan részeket,
mint a Portörlő, ahol a negatív kritikákat fikázta.
Az író emlékező állat, az írás maga nem a felejtést szolgálja,
hanem inkább a szembenézést, a tükröt.
A szótárregényben meglepően sok az italozást firtató rész,
a rendszerváltás előtt nemcsak Erdélyben, Magyarországon is
az alkoholos-tivornyák a 'túlélést' szolgálták,
de amikor írunk, tisztának kell lennünk,
különben torzítunk, vallja az író.
A Kölcsön időt újságpapírra nyomatta volna,
ám a kiadó ellenkezett,
a nehezített, fehér papír nem adja vissza az újságlap-érzést,
s az olvasó dolgát is megnehezíti,
súlyosabb a kötet, bajos cipelni.
Rózsa Sándorral fiktív interjút olvas fel a szerző,
kitér Móriczra, aki a tájnyelvi elemeket
belejavíttatta, csak az a baj, hogy néhol rosszul,
s rajta nevetettek Szegedtől Debrecenig.
Temesi viszont saját maga írta bele ezeket a Kölcsön időbe,
nem használt segédtájnyelv-írót,
hiszen nem idegen neki ez a bensőséges játék,
az egyetemen irodalmi magyart,
szünetekben tájnyelvet beszéltek.
A tájszólás bensőséges viszony, nem bohóckodás,
ha a helyzet úgy kívánja, azonnal vált szögedies nyelvre,
máskülönben irodalmi magyarul beszélget,
az esten is így tett, bár a székely hallgatóság
bizonyára nem ütközött volna meg
egy kis özésen, sőt nagyon élvezte volna.
A Kölcsön idő csaknem négy, a Por kilenc,
míg a Bartók negyven évig készült.
Utóbbi a nagy zeneszerző alakja köré épül,
Isten őbenne adta meg a legnagyobb magyart,
ő a mi nemzeti valutánk,
állítja Temesi, s mi ezzel egyetértünk.
Szemérmes, szűkszavú, zárkózott ember volt,
s mivel a zenét nem lehet megírni,
a regényben kénytelen volt kicsit beszéltetni.
Mindannyian szótárai vagyunk a világnak,
gondoljunk csak a ’szeretlek’ nyelvi regisztereire,
mindannyian ugyanazt a nagyregényt írjuk,
s a 21. század elrepül fölöttünk, mint egy szamuráj,
utal a vakító kék nyári eget átszelő repülőre Temesi,
tán pont oda tart a gép, ahol nemrég robbantottak a terroristák,
elmerengünk ezen, és Temesit magunkkal visszük a Főtérre,
hadd szóljon fülünkben még egy kicsit a remek regény-kotta.
