Arany kortárs hangon – Magyar Eszter Csenge verse
Arany kortárs hangon
Magyar Eszter Csenge verse
A mélyvíz-fesztiválon
Sorsom pedig, s egy méla gond
(A föld helyett a vízbe vont;)
(A föld helyett a vízbe vont;)
(De nem remény-habot verek:)
Azt nézem: hol pihenhetek?
(Arany János: A lepke)
kopoltyú nélkül ugrottál a mélybe?
nyugalom. még bárki lehetsz.
lélegezz.
még odaúszhatsz valakihez a bárpultnál délután,
kihúzhatsz a szempillái közül úgy két-három szálat,
szájon csókolhatod, és közben azt képzelheted,
éppen elsősegélyben részesülsz.
fuldokolhatsz a nyárban a télen kiizzadt gyönyörűségtől.
minek tovább csökkenteni az évszakok megszámlálhatóságát?
valami meghökkentőt kellene tenni mindenáron,
hisz az éjjelek és nappalok úgyis egybeolvadnak
fagylaltot markoló, hártyás ujjaid között.
végre odasiklasz valakihez a koncerten
csobogó tömegben, és összefirkálod
kalligrafikus betűkkel az arcát.
látod, ennyire egyszerű ez, fellebegni a színpadra,
és a mikrofonállvány előtt csendben zihálni,
fogaidat egyesével a tomboló nézők közé dobálni,
ha pofon nem is vágnak, a pillanat veszít egyensúlyából,
és már földhöz szorított arccal fekszel egy néma fesztiválon,
a kiszáradt medencében felszínre törő gyökerek
cápafogaid közé tapadnak,
azon tűnődsz, hogy ez a kísérlet
már csak valódi érzelemből fakadhat,
mintha még a Margitsziget fái között szerelmet doboló
suttogások is elérnének idáig,
a beléd hatoló tekintetek
hosszú távon jutnak csak el az utolsó hibádig,
partra vetődtél,
lélegezz,
a horizont a narancsos fénytűzéstől
duplájára tágult,
de holnap már visszaléphetsz
oda, ahol egy másik sátorban
elázott, képtelen lapokat osztanak
közelebb a valósághoz.
