Történelmi szerepcsere
„Belekóstolhatunk, mit meg nem tettek vagy tettek volna elődeink, akik lassan száz éve készülődtek, hogy végre megpróbálják visszaszerezni hazájukat. Ebben a regényben néhány pillanatra elidőzhetünk a törökök uralta Magyarországon, s a hangsúly nem a nagy történelmi események bemutatásán van.” – Urbán Péter új regényéről Kadlót Nikolett írt.
Urbán Péter második kötete, a Kóborlók című történelmi regény a 17. századba kalauzolja el olvasóit. 2014-es első, Paradicsommadár című, elbeszéléseket tartalmazó kötete tekinthető a tavasszal megjelent könyv előkészületének is: mostanára regénnyé bővültek a korábbi történetciklus darabjai, s az ott bemutatott történetszálak, az azóta kidolgozott szereplők most egy fordulatos kalandregényben köszönnek vissza.
A történet a sokak számára alig ismert történelmi figurák, személyek helyett szándékosan a kisemberekre helyezi a hangsúlyt, akikről keveset vagy egyáltalán nem is szólnak a hivatalos források. A szerző a 17. század kutatójaként jó ismerője a korszaknak, ez a szövegen is érződik, Urbán ugyanis szívesen merül el e világ felépítésében, minden részletét akkurátus figyelemmel dolgozza ki, s biztosan mozog a kitalált 17. századi térben. Erről elsősorban az olyan részletek árulkodnak, mint a korhű török kifejezések – legyen szó ruházatról vagy harcászati szakszavakról –, vagy a helyenként archaizáló nyelvezet főként a párbeszédek esetében, illetve a szereplők által használt kellékek. A helyszín kevéssé körvonalazódik: Törökország és Magyarország között váltakozik a színtér, de érezhetően nem ezen van a hangsúly, sokkal inkább a szereplők lélektani fejlődésén, érzelmi állapotán vagy a cselekményben betöltött szerepén, illetve minden részleten, ami ezeket erősítheti, kiemeli. Belekóstolhatunk, mit meg nem tettek vagy tettek volna elődeink, akik lassan száz éve készülődtek, hogy végre megpróbálják visszaszerezni hazájukat. Ebben a regényben néhány pillanatra elidőzhetünk a törökök uralta Magyarországon, s a hangsúly nem a nagy történelmi események bemutatásán van.
Izgalmas felütéssel indul a kötet: az aknászok vagy más néven alagútásók küzdelmes mindennapjaiba nyerhetünk betekintést, s a szó legmélyebb értelmében merülhetünk alá a történetben – az egyik főszereplővel együtt minket is maga alá temet a föld, s egyúttal a regényfolyam is. Innen próbálhatunk meg a kötet végéig fogódzót találni, kiutat keresni a rejtélyes álarcok, álnevek, szerepek között. A főhősök ugyanis helyzettől függően török vagy magyar köntösbe bújva, kóborlókként teszik a dolgukat. Mire a szereplők háttértörténetét megismerjük, addigra a cselekmény már kellőképpen bonyolult ahhoz, hogy az érdeklődést fenntartsa, s kíváncsiak legyünk, ki hogyan vesz revansot múltbeli sérelmeiért, vagy tudja-e teljesíteni a titkos parancsot a legjobb bérgyilkos. Olyan világok nyílnak meg az olvasó előtt, ahova máskülönben nem juthatna el, csakis így, a főszereplők álcája mögé bújva: koldusok titkait fürkészheti, alagutak sötétjében sétálhat magabiztosan, a fejedelem orgyilkosának titkos küldetéseit követheti figyelemmel, vagy portyázó lovasok taktikai megbeszélésein fülelhet. Kémekkel tarthat, vagy szerencsejátékosok falujában tapasztalhatja meg, hogy a siker és a szerencse tényleg megfordul néha.
Tizenkilenc fejezetre tagolódik a történet, amelynek legfőbb gondolata, hogy a főhősök által betöltött szerep csak epizódnyi, a befejezés érzékelteti, hogy az igények, a szokások és a kor újra- és újratermeli ugyanazt a szituációt, helyzetet, szerepet. A történet folytatódik, a kóborlók szüntelen, mozgalmas élete nem áll meg egy pillanatra sem. Csak megváltoznak a szerepek, az emberek.
Urbán Péter első regénye mögött érezhető a történelmet szerető ember aprólékos figyelme, hosszú évek kutatói kitartása, kíváncsisága és az írói bátorság a cselekményszövésben. Ezek segítségével lesz a Kóborlók egy történelmi mókuskerék tanulságokkal az emberségről, a becsületről, a lojalitásról és az elvekről.
Kadlót Nikolett
Urbán Péter: Kóborlók. Aegis Kultúráért és Művészetért Alapítvány, Magyar Napló Kiadó. Budapest, 2017
