A nők bennem – Tamás Dorka nőnapi verscsokra
A nők bennem
Tamás Dorka nőnapi verscsokra
csokor
a nők bennem
még mielőtt megszülettem
a színésznő, akiről nevemet kaptam
anya méhében ketten
én vagyok a második nem
a B iker – mondta mindig az iskolai védőnő
ezzel bekeretezve életemet
mi vagyunk a kislányok
földben gilisztákat kereső boszorkányok
bájitalokat készítünk az iskola udvarán
főszerepek helyett csak egy szál hóvirág jár
a nők körülöttem
áttetsző példaként tündökölnek
egyik a szívével, másik az eszével
harmadik a precíz süteményével
kálát kapnak, de nekem ők örökzöldek
mi vagyunk jó lányok
akiket a tanárnő szétültet a rosszfiúk mellé
köznevelés céljából
így a nyelvtan- és irodalomdolgozatok másolását
egy mosollyal tűröm
már védett a hóvirág, tulipánt kapunk
a nők előttem
akiket nem ismertem
talán valamelyikük útját járom
valamelyikük szavát mondom
de nekik nem volt rá lehetőségük, én pedig felnőttem
mi vagyunk a rajzos lányok
pad alatt lapozgatjuk a glamúrt
sötétedésig festjük, dekoráljuk az osztálytermet
tele vagyunk ötösökkel, de félünk, ha a tanár kitüntet
a stréberség nem szépségverseny
virágot veszünk az ofőnek – azt mondjuk közös
az ötlet
a nők utánam
mögöttem, még álruhában
tátognak akár a hal az oxigénért
félnek a szavaktól
pedig velem úsznak
nekünk ez az egy irány maradt
mi vagyunk a nem illik így ülni szoknyában lányok
a mondat megtanít félni testünktől
előbb reszketünk, mint sétálunk
buliból hazafele lenyaljuk a piros rúzst
másnap a kerti rózsa belénk szúr
nem értjük az átkot
a nők mellettem
még igazából lányok
nyelvünkben keressük a kettős igazságot
lekaszált méltóságunk csorog egy váza vízbe
másnap kidobott szobadíszként halott testünk hever
