Ugrás a tartalomra

.

A ballada Shakespeare-je Felvidéken járt

Rendhagyó módon, verses-zenés produkcióval emlékeztek Arany Jánosra Komáromban. Az előadás közelebb vitte klasszikusunkat azokhoz is, akik csak a kötelező irodalomóra tananyagaként lapozgatták eddig.

http://www.irodalmijelen.hu/sites/default/files/dsc_0831_0.jpg

A ballada Shakespeare-je Felvidéken járt

 

A Komáromi Jókai Színház Tetemre hívás című kamaraszínházi előadását láthatták az érdeklődők nemrégiben Nyitrán, amelyet a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Kara, a Pozsonyi Magyar Intézet, a Juhász Gyula Ifjúsági Klub és a Nyitrai Református Gyülekezet közös szervezésében valósítottak meg.

Az eseményt Bárczi Zsófia, a Konstantin Filozófus Egyetem dékánja nyitotta meg, azzal a reménnyel, hogy aki az elmúlt években nem olvasott semmit Arany Jánostól, a produkciót látván minden bizonnyal rajongója lesz az egyik legnagyobb magyar klasszikusunk lírájának.

A dékánasszony szerint mindenki ismeri Aranyt valamilyen formában, leginkább a Toldi és a balladái nyomán kerülünk vele kapcsolatba a középiskolában, ezzel szemben a lírikus Arany talán kevésbé ismert. Az egyik legszínesebb egyénisége irodalomunknak, mégis túl keveset tudunk róla.

A rendezvény nagy érdeklődésnek örvendett, sok egyetemista, középiskolás diák és helyi lakos foglalt helyet a közönség soraiban. A nyitrai református templom falai között gyűlt össze a négy művész, tökéletes összhangban voltak, sokszor összemosolyogva, nagy élvezettel zenéltek és mutatták be Arany ismert és kevésbé ismert balladáit és verseit.
Tóth Tibor színművészt Farnbauer Péter gitáron, Kováts Marcell fúvós hangszereken és dudán, valamint Madarász András lanton, gitáron és harmonikán kísérte.

A produkcióban néhány klasszikus darabot is hallhattuk Arany János költői és műfordítói életművéből, a Walesi bárdok, a Tengeri hántás, a Tetemre hívás és az Epilógus a közönséget olyannyira magával ragadta, hogy néhol ’bekapcsolódott’ az előadásba, együtt énekelve, szavalva a művészekkel. De a kevésbé ismert versek, mint a Kortársam R. A. halálán, Szőke Panni vagy az Árva fiú is hatalmas ovációt váltott ki a nézőkből.

A zenei feldolgozás változatos és izgalmas skálán mozgott, míg a Walesi bárdok című költemény és a híres Robert Burns-vers, Az ördög elvitte a fináncot fordítása a skót-angol zenei motívumokat idézték, a Szőke Panni feldolgozása magyar zenei elemeket tartalmazott. A zenés részek között Tóth Tibor Arany János levelezéséből, naplójából osztott meg izgalmas részleteket a jelenlévőkkel, továbbá más szerzőknek a költővel kapcsolatos gondolataival is gazdagodhattunk. Megtudhattuk például, hogy Szerb Antal szerint a Vásárban a legszebb Arany-vers, Gyulai Pál Aranyt a balladaírás fejedelmének, a ballada Shakespeare-jének tartotta, Márai Sándornál meg pedig ezt olvashatjuk: „Több szava volt, mint Shakespeare-nek.”

A nyitó Walesi bárdokat követően időrendi sorrendben hallgattuk meg Arany balladáit és az előadók számára kedves, különleges verseket a fiatalkori próbálkozásoktól a már érett Arany legismertebb balladáin át egészen az költői pályafutást lezáró, azt összegző Őszikékig.

A változatos hangszerelésnek, a színvonalas előadóművészi munkának köszönhetően klasszikusunk költeményei új értelmezést nyertek.

Egy nagyon kellemes estét töltöttem Arany János bűvöletében, a feldolgozásoknak köszönhetően új arcát ismerhettem meg. Tökéletes alkalom volt arra, hogy újradefiniáljam magamban a költőről kialakult képet, és elszakadjak az iskolapadban elsajátított Arany-olvasattól.

Bese Bernadett

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.