Felénk nincsenek tengerek –

Lőrincz P. Gabriella

Ne kívánj halált

Csak nyarat akarj
Tengert
Végtelen vizet
Csak kikötőre
Száz hajóra vágyj
Forró homokot
Habokban fürdő sziklaszirtet
Csak ne kívánj telet
Ne kívánj halált

Zöld

Nyáron mindig a szerelem
A vetkőzés
A fülledt éjszakák
Nyáron nem lehet
Csak zöld lombokról írni
Csak vízről és sirályokról
És kecses hattyúról
A nyárban nincs semmi ijesztő
Nincs benne semmi báj véglet
Se nem sötét se nem világos
Inkább kacagó zöld
Ilyenkor a földi és az égi víz ajándék
Ringatózó hajó az éjszakán
A nyár mindig szerelem
Nem jó most meghalni
Ha vége lesz majd jut idő
Ősztől tavaszig belefulladni
az emlékezésbe.

Felénk nincsenek tengerek

Csak télen születnek gyermekek
Télen van csoda
Télen van halál
És télen vannak ünnepek

Nyáron mindent felfal a nap
Megolvad az aszfalt felforr a beton
A város mozdulatlan
Szél nem lebbenti a lombokat
A folyó kiszáradt
Nincs eső
A csapból is rozsdás víz csöpög
A nyár gonosz
Nyáron nincs újjászületés

Felénk nincsenek tengerek
Árnyékot adó dús lombú fák
Csak szikár fenyők sussannak távol
Örökké ölelő hegyek
Nyáron a földön alszunk
Szemünkre hullnak a csillagok
Nyáron nem szeretkezünk összebújva
És sajognak dagadt végtagjaink
Reméljük egyszer tél lesz
Reméljük végre vége

Szilágyi-Nagy Ildikó

Özönvíz

A vastagbélgyulladásról beszélgettél vele,
jó volt. Most rossz,
hogy félsz, megeszi őt az irányított
felejtés. Hiába indultál elsőnek, mégsem
te érsz először a tűzoltár termébe.
Elmos az özönvíz, a világvége zajlik.
De te azért sem halsz meg, csak
irányítod a felejtést tovább,
hogy a sárga rák a belüket
élve dobja a sercegő margarinba.

Tenger

Azt képzeled, a blockchain validál,
mert végtelenül növekszik, mint
a bevásárlólista.
Sok a tételed, kevés az időd.
Kevés a csönd, sok a lánc.
Csörgését hallgatod – visz a gálya –,
szemei rozsdásan peregnek és
peregnek, mert mindig alul zúg
a tengerár.

Keselyű

Kis murtis vitrinke ultraolcsón!
– hirdeti a Jófogás. Nyereség túlról,
ahol a lények vitrinkében laknak.
Hajléktalan párolog a lift üvege
előtt, hetek óta ugyanott.
Visszajut majd, mint az eső,
ami tócsába gyűlt.
Hajtsd el a rovarokat róla!
Jön majd az arany megtisztító,
és megemészt murtit, koldust,
vitrineket.