Húszévesen elmenni, nyolcvanévesen hazajönni
A Magyar Írószövetségben rendezett februári Parnasszus-est vendége Makkai Ádám volt, a költészeti folyóirat friss számában megjelent Centrumban blokk főszereplője. Kevés hozzá hasonlóan sokoldalú, kalandos életű és jól mesélő tudós-költő létezik – most is regényes történetek sokaságával szórakoztatta hallgatóságát, és még Hawaiira is elkalandoztunk a zord télben.
A Parnasszus folyóirat minden számában hagyományosan „centrumba” állít egy-egy alkotót. A 2017-es téli lapszámban Makkai Ádám, az Irodalmi Jelen főmunkatársa, a kétszeres Kossuth-díjas költőről szólnak Szőcs Géza, Orbán János Dénes, Bakonyi István, Farkas Wellmann Endre, Payer Imre, Petrőczi Éva, S. Béres Bernadett és Zsille Gábor írásai. Az ő szövegeik előtt olvasható egy részlet az író-költő készülő önéletrajzi regényéből, az Először a Föld körül című munkából. „Húszévesen mentem el, nyolcvanévesen jöttem vissza, és csodálatos itthon lenni” – felelte az alkotó Turczi István kérdésére a hazatérés öröméről. Aminek része az is, hogy annyi tengerentúli év után egyetlen üzletbe sem tette be még a lábát itthon – vallott Makkai Ádám „vásárlásundoráról”. A múltat felidézve a főszerkesztő Arany Ágnessel, feleségével történt megismerkedéséről is faggatta a művészt, aki elmondta: Szingapúrban tanított Fullbright-ösztöndíjjal, ott ismerte meg azt a feltűnően művelt „szőke szépséget”, aki aztán társa lett. „Sznobok voltunk, szemtelenek és fiatalok” – fogalmazott Makkai a rá jellemző érzékletességgel, miközben felidézte az általa alapított vallásösszehasonlító kör működését, amiből lassan főzőklub lett, és remek magyar ételeket kóstoltak.
A fotó a költő 80. születésnapi köszöntésén készült (MTI-fotó: Mohai Balázs)
Szőcs Géza, aki szintén meghívottja volt az estnek, úgy fogalmazott: számos címszó kínálkozik, ha Makkai Ádámot akarja kérdezni az életéről. Elsőként mindjárt Kolozsvár – ahová Szőcsnek, mint elárulta, pillanatokon belül el is kellett indulnia, és az erős havazás nem ígért könnyű utat. Vajon mit jelent a kincses város Ádámnak, akinek hatvan év esett ki a magyarul létezésből? A második hívószó lehetne Hawaii – folytatta Szőcs Géza –, hiszen „te vagy az egyetlen magyar költő-író, akinek hawaii identitása is van” – nézett mosolyogva mellette ülő barátjára. A harmadik kérdés a horoszkóp körül forogna: vajon készíthet-e valaki önmagának horoszkópot, előrevetítve a sorsát? – vetette fel a költőbarát, Szőcs Gézának ugyanis remek horoszkópot készített Makkai (ez is megtalálható a Parnasszusban). Negyedszerre Mircea Eliadéról, a neves vallástörténészről kérdezné Szőcs a barátját, akivel Ádám egy városban tanított.
Makkai Ádám a Hungary–Harvard–Hawaii szavakkal összegezte életútja fontos állomásait, hiszen nyelvészként szereti a kezdőbetűkkel való játékot. Már pesti egyetemi felvételije is mulatságos – noha komoly, sorsfordító – történet: a Gellért-fürdőben futott össze Karinthy Cinivel, aki beszámolt az Írószövetségben előző nap zajló „Fáklyaláng-vitáról” (áruló volt-e Görgey), majd másnap az egyetemi felvételin épp ezt kérdezték Makkaitól. Ő Cini fürdőbeli „kiselőadásával” brillírozott, ennek ellenére „helyhiány miatt” nem vették fel, csak a jogi karra, ahol hallgathatta a vonalas pártideológiát. „Ekkor jött 56, a rohanás, mint az őrültek, mentünk” – írta le Makkai az emigráció nagy hullámát, majd elmesélte, amikor 1957. január elsején tarka ruhákban kiszállt a repülőgépből amerikai földön. „You look funny” – ez volt az első mondat, amelyet angolul címeztek neki, és „innentől hatvan évig sikerült megnevettetnem az amerikaiakat, hogy milyen vicces a nyelvük” – fogalmazott a nyelvtudós költő. Abból is kaptunk ízelítőt, hogyan tanult meg a német- és franciatudása „keverékéből” angolul, majd hogyan tanított egy iskolában latint, franciát, németet és oroszt. „Semmi sem tágította úgy a fejem, mint a gyerekek” – emlékezett vissza tanáréveire.
MTI-fotó: Bruzák Noémi
A Mint antik isten című Makkai-vers után, amelyet Lutter Imre színművész előadásában hallgathattunk meg, Bakonyi István beszélt a Parnasszusban megjelent tanulmányáról, melyet Makkai Ádám Úristen! Engedj meghalni! (P. S. pokoljárása és megidvezülése) című kötetéről emlékezve írt. A könyvet Bakonyi egykor könyvkiadóként jelentette meg Péntek Imrével közösen. Turczi István is felhívta a figyelmet: Makkai Ádám ezt a kötetét tartja a legsikerültebbnek, és ő is szerepelt annak idején a Parnasszus Barguzin-számában, amelyben ál-Petőfi-műveket közöltek. „Makkai sokműfajú kötetet hozott létre azáltal, hogy belehelyezkedett Petőfi világába – folytatta Bakonyi István –, amely egyszerre időutazás és földrajzi utazás a dalai lámától Kőrösi Csoma Sándorig.” Bakonyi hangsúlyozta, mennyire boldog, hogy tizenöt éve kiadhatták és bemutathatták ezt a páratlan kötetet Székesfehérváron.
De van egy másik különleges, és szó szerint hatalmas vállalkozás, amely Makkai Ádám nélkül nem jöhetett volna létre: a kétkötetes In Quest of the Miracle Stag: The Poetry of Hungary, vagyis a magyar költészet angol nyelvű antológiája – mutatta fel az óriási munka első részét Turczi István. Makkai Ádám részletesen elmesélte a kötet megszületésének előzményeit és folyamatát. A kezdet Gara László munkássága, aki 1962-ben adta ki az Anthologie de la poésie hongroise-t, a francia nyelvű magyar költészeti válogatást. Gara megrázó öngyilkossága előtt testálta Tábori Pálra a feladatot, hogy ő csinálja meg az angol változatot. Tábori összebarátkozott Kabdebó Tamással, a 19. századi rész szakértőjének pedig Makkai Ádámot kérték fel. Ádám elmesélte, milyen heroikus munkával gyűjtötte Kabdebó Chicagóban a számítógép-korszak előtt a több köbméternyi kéziratot, és megosztott néhány mulatságos példát is abból, mennyit küzdöttek egy-egy magyar klasszikus átültetésével. (Vörösmarty Búvár Kundja például hű angol fordításban vagy a női nemi szervet, vagy a mosómedvét idézte volna fel az olvasóban.) Makkai Ádám kiemelte Göncz Árpád szerepét is, aki amellett, hogy kiváló fordító volt, felszólította a magyar parlamentet, hogy szálljon be a kötet előállításába – ebből fedezték a nyomdaköltséget.Ismét vers következett, a szellemesen súlyos, súlyosságában is szellemes Kutyapest, majd Farkas Wellmann Endre kapta meg a mikrofont, aki épp ennek a versnek az apropóján jegyez egy tanulmányt a Parnasszusban. Endre arról beszélt, hogyan fogadta meg egykor, s hogyan tartotta be ígéretét, miszerint tanítványai hallani és tanulni fognak Makkai Ádámról. Endre még a Kutyapest című kötet kolozsvári kiadásának szerkesztőjeként ismerte meg a költőt, akiben az fogta meg, hogy „vagánysága mellett van valami szembeszegülés benne napjaink valóságát illetően”. Csíki tanársága idején Farkas Wellmann a március 15-i műsorba „csempészett be” egy Makkai-verset, és így a gyerekek valóban hallhattak a költőről. Endre fel is olvasta a folyóiratban megjelent Makkai Ádámnak, az Óperenciás tengeren túlra című költeményét.
Zsille Gábor Hazajutni nehéz című esszéje a lapszámból akár az est címe is lehetett volna – hívta fel a figyelmet Turczi István –, hiszen épp ekörül forgott a beszélgetés. Zsille maga is négy évet élt Krakkóban, és mint megosztotta tapasztalatát a közönséggel: a költőnek-írónak sosem tesz jót a távollét. Aki a nyelvből él, azzal foglalkozik, nem tud országot váltani. Mint megtudtuk, Gábor Az év versei antológia szerkesztőjeként figyelt fel Makkai Ádám költészetére, és kezdett vele baráti levelezésbe. Mint a Magyar Írószövetség Műfordítói Szakosztálya elnökének javasolta neki Makkai, hogy meg kellene szervezni az emigráns életművek „hazahozását”. Ezek a művek ugyanis elvesznek egy jogi útvesztőben, magyarázta Zsille Gábor: a külföldi közlésük miatt a hazai folyóiratok már nem fogadhatják el őket, másodközlések lennének. Ráadásul jogdíjat sem lehet utánuk kérni/fizetni. Az elsőként idegen országban megjelenő magyar alkotások mellett még kínálkozik egy fontos feladat – tette hozzá zárásképp Turczi István –, mégpedig egy Makkai Ádám-életműsorozat kiadása. S e szép tervet előrevetítve a meghívott vendég saját választása alapján Erdélyi György színművész búcsúzóul két nagy versét olvasta fel, az Aztán, ha versbe fogni mernél címűt, valamint a Jézus és a démonok imáját.
Laik Eszter
