Madártánc – Pejin Lea versei
Szekéry Zsuzsanna festménye
Madártánc
Pejin Lea versei
Éjjeli nász
Úgy fontam nyakad köré tisztességem
hogy ne lássák, ki vagy.
Felizgult a lámpafény homályában
az erkölcsös kislegény,
táncoltunk.
Felállt a kamrában megbújt kísértet,
ránk nyitott, és megsajnált,
ellenállhatatlan kosztümben,
átlátszó fényűben,
táncoltunk,
még mindig csak táncoltunk.
Mint süllyedő hajóról menekülő a levegőbe,
úgy kapaszkodtam karodba,
engedte a kapitány, engedte, hadd menjen.
Hogy mit szeretnél: semmit úgy igazán,
aludni mélyen, horkolni a fülembe,
néha tettetni halottat,
majd hagyni, hogy elhiggyem,
hagyni meghalni.
Rest
Szétfoszlom,
konyharuhába csöpög mindenem,
elhagy egy feleség, férjem sosem volt:
tükröt törtem, létra alatt táncot jártam,
sámántáncot, tüllszoknyában,
a sóból még tízéves korom előtt kifogytam,
elhánytam a kulcsok közé a tengert is,
sótlanságba elmerülni volna jó,
fázom.
Madár voltam, költöztem,
Öntudatlan madár, fészket rakni rest,
Vadászok járják az erdőt most,
Pingvin vagyok, elrepülni rest
Csak úszni tudok,
Tojásőr a férjem, nincs,
Tojásom sincs, nem kel ki,
tovább halászom,
édesvízben, torták között,
torta vagyok,
fázom.
