Ugrás a tartalomra

 

Second Hand; Mindenütt jó, de legjobb otthon

Second Hand

Magányos nő nyitott be a turkáló ajtaján. Céltalanul bóklászott az üzletben, mint akinek pillanatnyilag nincs égető szüksége semmire, csak kíváncsi a felhozatalra. Ráérősen nézelődött, végigsétált az üzlet minden részlegén, bekukkantott ide-oda, megmustrált ezt-azt, kézbe vett pár dolgot, aztán lazán visszaejtette a többi közé. Véletlenül sem akarta azt a látszatot kelteni, hogy bárminek is híján volna. Megvan őneki mindene, telne arra is, hogy akár egy elegáns áruházba betérjen. De a second hand kínálatban van valami izgalmas, pikáns és egyedi. Néha egészen jó dolgokra bukkan itt az ember.

Valaha messze elkerülte a turkálókat. Méltóságán alulinak érezte, hogy akár a lábát is betegye egy ilyen helyre. Azóta fordult a kocka, és bár szerényebbek lettek a lehetőségei, az igényességéből nem enged. Akármilyen bóvli nem felel meg neki. Végignézett magán az egyik földig érő tükörben. Korosodó, de szemrevaló hölgy mosolygott vissza rá. Meg volt elégedve a látvánnyal. Igazított a frizuráján, bepúderozta az orrát, és öntudatosan felvetett fejjel folytatta a böngészést, hátha rábukkan arra, ami számot tarthat az érdeklődésére. Volt elképzelése arról, mi az, ami illene hozzá. Végül összeszedett egy-két példányt, és bevonult a próbafülkébe. Mindegyiket egyenként végigpróbálta a tükör előtt. Megnézte elölről, hátulról, illik-e hozzá, jól áll-e neki.

Végül üres kézzel távozott. Az egyiknek hiányos volt a fogsora, a másik nem rendelkezett diplomával, a harmadik meg dohányzott.

 

Mindenütt jó, de legjobb otthon

– Mondd, te kávéfőző, akarsz-e itt maradni, a szervizben? Kicserélnénk a szelepedet, kitisztogatnánk szűrőd eltömődött lyukacskáit, bejelölnénk a helyes vízszintedet, hogy többé ne ijeszd meg a ház népét vészjósló fortyogásaiddal, falat, ruhát, eleven bőrt nem kímélő, forró kitöréseiddel. Nyilatkozz! Jogodban áll választani!

– Nem! Nem akarok itt maradni, egy műhelyben rohadni a többi lerobbant háztartási géppel, nézni, hogy egyiknek kilóg a kábele, a másikba belefolyt az elem sava, a harmadiknak érintkezési hiba folytán leégett a motorja, várni, míg rám kerül a sor, addig meg se vizet, se kávét, se tüzet nem látni, üresen, szétszedve, öntudatlanul heverni – na nem, akkor már inkább a MÉH-telep!

– Rendben van, de szeretnélek emlékeztetni, miért is kerültél ide. Ha időben el nem zárják alattad a tüzet, felrobbantál volna, veszélyeztetve a konyha berendezését, az ott tartózkodók testi épségét. Ha jól tudom, egy kisgyermek itta épp a reggeli kakaóját, amikor a tragédia majdnem bekövetkezett.

– Nem tehetek róla. Túltömtek, ráadásul nem megfelelő finomságú kávéval, a vízmennyiséget sem találták el, a tűz is túl hevesre volt állítva – nem az én tempóm ez.

– Tudod-e, hogy mosogatás közben megsebeztél egy kezet, mely óvatlanul túl közel ért éles belső rovátkáidhoz?

– Erről sem tehetek. Gyárilag rosszul esztergáltak, kiáll egy vasszilánk a harmadik csavarmenetemből. Vigyáznia kéne annak, aki hozzám nyúl. Ki kell kerülni azt a helyet. A sebet figyelmeztetésnek szántam.

– Lecsiszolnánk azt a szilánkot is, ha itt maradnál.

– Nem lehet. Az egyéniségemhez tartozik.

– Asszonyom, a kávéfőzője döntött. Haza akar menni. Azt állítja, nem élhet az Ön konyhája nélkül, a kakaót iszogató kisgyermeket pedig egyenesen imádja. Szelídségi fogadalmat tett. Duruzsolása ezentúl muzsika lesz a fülnek, esze ágában sincs fortyogni, fröcsögni többet. Mindent megígért, csak eresszük haza. Nem tarthatjuk itt akarata ellenére. Megilletik a kávéfőzők jogai.

Az asszony futólag gondolt arra, hogy hazafelé egyszerűen kidobja a kávéfőzőt, de nem volt szíve hozzá.

Otthon betöltötte, lazán, a kellő finomságúra darált kávéval, a megjelölt vízmennyiséggel, és mérsékelt tűzre tette.

A kávéfőző megtelt bizsergető energiákkal, visszatért belé az élet, érezte, ahogy feszíti az erő. Ajkán földöntúli mosoly ömlött el.

Na végre! – sóhajtotta, és szétvetette a házat.

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.