Ugrás a tartalomra

 

Szennyes

Részlet a Szennyes című kiseposzból

III. fejezet

    Sziklaszilárd elszántság, lassan az agy is elindul,
     mégis, mit a száj szól: értelmetlen motyogás csak.

– Ennyire még sosem éreztem kirabolva a testem,
feldúlt, fosztogatott, tehetetlen húsdaraboknak
tagjaimat. Használtak is régen, féltem és véltem
már magamat mocskosnak elégszer, eleddig olyannak
tűnt mégis, racionalizálni lehetne akármely
fojtogató, alpári kihasználtságot is – tévhit:
hadseregek vonulása, ekének a jéghideg éle
nem szánthatja fel úgy az ugart, amiképp elemésztnek
engem a sebhelyek, és ismételt szétszakadásuk,
még ha kivételesen nem mostoha, zord nevelőink,
ím a szelíd anyatermészet, mely erőszakol épp meg.

A tudatom kis időre kikapcsolt, hogy hetekig még
úgy se maradjon, míg rágódva megértene súlyos
majdani gondolatíveket. Itt nem elég a betegség,
nemcsak a gyermek a kétségek forrása, azonban
felmentést szorgalmaz a szívszerelem kezelése
a vérfertőzés mellett. Az egyetlen elem, mely
támasztékul szolgált eddig, mintha ledőlni             
látszik, ím elhantolva magával a kincseim éppen.

...

Nem tagadom, hogy meg-megesett egymás okolása
(vagy a koholt gyanúsításom példának okáért,
hogy a léha kacérságom vitt volna idáig),
és napokig bele is voltunk mélyen betegedve,
de hiszen ez inkább a tudatlanság folyománya,
s tisztázódott az első vizsgálatok által.

...

Közben a záporeső ólomként ömlik a földre,           
nincs ahová ez a rengeteg ellegyen, ázik a széna
s a legelőkön, a réteken eltévedt a rövidke,
csalfa nyarunk is. A termények maradéka rohadva,
védtelenül, hűlt helyén már összeesett. Babonásak
a helyiek, porlepte, avíttas gondolatokkal
felhizlalt frusztráltságuk kívül és belül árad,
de legfőképpen köztük mindegyre növekszik,
apránként, ahogyan befut és betakarja vidékünk
az ősz, és komorulna a táj is még egy utolsót.

...

Talmi javakból, tiszta tudatból mind kevesebb lesz,      
van, ami megfakul, elkopik, és olyan is, ami gyűljön,    
s van, ami folyton, örökkön-örökké már maradandó:      
párom el-elmaradásai és az eső zuhogása.

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.