Ugrás a tartalomra

 

Eltérített nyár

Négykezesek a nyárra

„Látja, mennyire gyönyörű ez a penész a kövön?”
            Bálint Endre

Nyár van. Gyönyörű a penész a kövön!
Árnyékában a gyíknak hűsöl a zöld légy.

De ahhoz képzőművész kell, hogy a penészt gyönyörűnek,
a gyíkot béketűrőnek lássuk. Egy mozdulat és elkapja a legyet,
vége a hűsölésnek, a szépnek, jön a rút, a rút, a rút.
Ó, gyönyörűség!

Száj van. Gyönyörben fetreng a penész a kövön.
A gyík árnyéka zöldell és hősül.

Az árnyék fölhabzik, gyíkul,
rútul, szépbe csap,
ököllel orrba vág a szép,
gyíkká változik a világ, világgá a gyík,
csak a légy, csak légy nincs már sehol.
Seholul. Legyesül.
Világodik.

Iker sötét, amely alászáll.
Az egyike felhő, antik istenek elől búvó
harcosok morajlanak benne, a másikja az éj,
lármás szénszállító vagonokból
szökik és terül szét pora az antracitnak.

Por, por, por,
szürke az egész táj.
Tájszürke világban időz
gyík, légy, fölvizezett éjszaka,
megerjedt nappal.

 

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.