Jelige: T-41– A trójai

– A szerencsétlen furulyás beszopta, hogy trójait juttattak a gépébe, és ha nem fizet másfélmilliót, akkor a webkamerája felvételét elküldik az összes ismerősének, lássák, miként örömködött pornózás közben. A manus ész nélkül tolta a zsét bitcoinban – referált Fekete törzszászlós Kissnek, a helyettes túsztárgyalónak.

Fekete ekkorra már lemondott a tízemeletes tetején toporgó hullajelöltről, és amikor megtudta, hogy a habókosságában is tök profi dilidoki Balin ünnepli a harmincéves házassági évfordulóját, mégpedig a neje nélkül, kedve támadt tárcsázni a halottszállítókat. Kiss láttán, akiről mindenki tudta, hogy pancser, mélyet sóhajtott, és megjelent képzeletében a rá váró papírhalom.

A helyettes túsztárgyalót flegma vaddisznónak ismerték, most viszont kapkodta a levegőt, épphogy nem nyüszített a boldogságtól és a stressztől, amiért életében először forró helyzetbe került. Tekintete úgy ugrált, mintha szöcskét követne, a feje pedig folyamatosan vörösödött. Fekete elzavarta volna, ha nem köti a fegyelem, így elbújt a szerepkörébe, elvárásait arra korlátozva, hogy a szituáció ne tartson túl soká.

Egyszer a dilidoki hat órán keresztül tárgyalt, és talán még mindig ott fecsegne a családja kiirtására készülő háborodottnál, ha a mesterlövész le nem zárja a disputát, amiben az is közrejátszhatott, hogy az ügyeletes parancsnokot gyötörte a prosztatagyulladása, és mielőbb szeretett volna beleülni a fürdőkádjába.

Ezúttal Fekete törzszászlós vezette az akciót, azonban a helyettes túsztárgyaló volt a kulcsszereplő, így a felelősségtől való távolság örömteli tudatában játszotta a közömbös profit.

– Más? – lihegte Kovács.

– Aztán kapott ötmilliós zsarolást is, majd egy hárommilliósat, amiből végül leesett neki, hogy ez az egész egy hatalmas kamu, viszont addigra elbaszta a családi megtakarítást, és nem mert a felesége elé kerülni.

– Itt az asszony?

– Azt mondta, köp rá, pusztuljon ha akar, ezek után úgyse engedné be a lakásba. Olcsóbb a temetés, mint a válás.

– Ó!

– Ó bizony! Na, kezelésbe veszi, vagy megvárja, amíg leugrik?

– Oké, mutassa a papírokat.

A helyettes túsztárgyaló emlékezetébe véste a kliens fontosabb adatait, majd hallótávolságba óvakodott. Nem szerette a háztetőket, tériszonya volt, és az is zavarta, hogy a környező épületekből mindenki őket lesi.

– Jónapot Kálmán! – kiabálta. – Szeretnék beszélni magával! Megtenné, hogy elmondja, miért gondolt suicidumra?

Kálmán, aki pár centire toporgott a peremtől, elképedten fordult felé.

– Mi van? Mi az a suicidum?

– Ezt olyan esetekre mondjuk, amikor valaki arra készül, hogy eldobja az életét.

– Hol van a feleségem?

– A felesége biztonságban van, és aggódik önért.

– Gondolom, dörzsöli a markát a szemét kurva.

– Ezek szerint megromlott a kapcsolatuk.

– Ahogy mondja. Megromlott. Vagy talán nem is volt jó.

– Akkor meg minek ugrana? Kezdjen új életet. Sok öröm várhat még magára!

– Úristen! Nincs ennél ócskább szövege?

– Tudja, hogy igazam van, Kálmán! Csak annyit kérek, lépjen egyet felém, csak ennyit kérek, egy finom, picike lépést!

– Ember! Elegem van! Tegnap is elegem volt, egy hete is elegem volt, egy éve, és tíz éve is! Ez itt az összegzés. Árulja el, maga szerint miért kellene élnem?

A helyettes túsztárgyaló mély lélegzetet vett, aztán felkapta a fejét, és integetni kezdett az átkozottul dübörgő helikopternek, hogy húzzon a francba. Aztán már hiába kereste Kálmánt.

– Nem volt ez olyan rossz – vigasztalta Fekete törzszászlós, mire Kiss csak a fejét rázta. – Elkúrtam. És az az átkozott szitakötő is bekavart.

Fekete az égre emelte a szemét, a helyettes túsztárgyaló pedig eltűnődött, hogy a helikoptert keresi, őt parodizálja, vagy a felsőbb hatalmakra utal, de az jólesett neki, amikor később átkarolta a vállát, és fűszeres leheletével a fülébe búgta: – No, jöjjön ember, vár a papírmunka.

– Ennyi az egész? – morogta Kiss.

– Mit vártál, tapsot? – vigyorgott a törzszászlós, csak magában téve hozzá: – Te hülye f…sz.