Végtelen, nem szakaszos tizedestörténetek
A Röpképtelen madarak novelláskötet zseniális címe már akkor tetszett, amikor még nem is tudtam, mit jelent. Nem árulom el a megfejtést, nyomozza ki az olvasó! Annyi segítséget adok, hogy a címben jelzett madarak szárnya nem alkalmas repülésre: nem tudnak a ragadozók elől elmenekülni, ezért ezek a madarak vannak kitéve leginkább a veszélynek – de mind nagyon különlegesek. Vöröskéry Dóra kötetében huszonegy történetet olvashatunk, melyek műfaji tekintetben meglehetősen sokszínűek. A humoros és groteszk írások mellett mesét és fantasyt is találunk, melyek sajátos, külön világban játszódnak. A novellák között nincs összefüggés, mind önálló, külön elbeszélés; a legtöbb történet váratlan végkifejlettel zárul. Némelyik annyira meglepő, hogy az is felmerült bennem: ezek az írások amolyan irodalmi fricskák, csalimesén túlmutató merész kísérleti fogások (mint pl. A padlás). Persze nyitott kérdés, hogy mennyire befogadható az olvasónak, ha nincs valamilyen feloldás az ehhez hasonló nyomasztó világábrázolásokban.
A groteszk műfajú írások szituációi már a kezdetben sem szokványosak (Isteni gondviselés, Az élet maga, Lélekleves), azonnal a fizikai megsemmisülés tényével indítanak, így szerkezetileg meglehetősen érdekes keretet adnak az elbeszélésnek: a halál után hétköznapi helyzet következik, amelyből valami egészen rendkívüli bontakozik ki, majd a lezárás ismét a halál. A létezés abszurditását mutatják be ezek a történetek; a szereplők nem tudnak mit kezdeni az életet lezáró irreverzibilis eseménnyel, itt a halál nem jelenti az emberi élet végpontját, sokkal inkább a túlvilágba torkolló folyamatosságra készít elő. Az elmúláshoz fűződő viszony ábrázolása egészen sajátságos ezekben a történetekben. Az élet maga című novella főhőse a saját létezését feledő állapotban leledzik. Tárgyak világában él, és teljesen belemerül a mindennapi rutintevékenységekbe. A főszereplő Csík Károly megadta magát a szürke hétköznapoknak, az elmúlás megértését a lét és nemlét szimbiózisa segíti. A létezés legalapvetőbb problémája a mindennapok horizontján megjelenő materializmus, ami a novellában konkrétan abban a profán viszonyulásban válik láthatóvá, hogy a jobb létre szenderült szereplő legfőbb gondja, mi lehet az állásával. A sors kegyes, így a halált pár nappal követő feltámadás után a munkaviszony gyorsan helyreállítható. „Hát a halál csak nem állhat az élet útjába, nemde?! Szerencséjére még senkit sem vettünk fel a helyére.” A hétköznapi valószerűség látszata azonban már nem bizonyul kecsegtetőnek. Csík Károly a második halála utáni feltámadásra önként mond nemet.
Az álomszerű történetek kiindulópontja a konvencionális létezés terhei előli menekülés az álmok birodalmába. Ebben a világban megnyugvást remélnek. Talán azt, hogy transzcendens módon részesülnek valamilyen élvezetből vagy megelégedettségből. Az álmok kiegyenlítő szerepet töltenek be az élet nehézségeivel szemben, de igazából nem más ez, mint kibúvó, virtuális kiskapu. A Vadak című történet hangulata egyszerre mesei és borzongató, ez az egyik olyan sztori a kötetben, amit érdemes lenne hosszabban is kidolgozni.
A másik, terjedelmesebb megjelenésre is érdemes írás a Sellőpénz. Izgalmas a történelmi felvezetés, érdekes a helyszín, az elbeszélés szerkezete kifogástalan, és a szereplők ábrázolása is teljesen hiteles.
Az egyszerűen induló, ámde kalandosan folytatódó történetek közül A bankrablónőt emelem ki, amelynek már a címe is kigúnyolja a hagyományos nemi szerepeket, valamint az azokhoz kapcsolódó sztereotípiákat. A társadalom által elvárt szereprepertoárt többszörösen felrúgó elbeszélésben a hangsúly nem is a cselekményen van, hanem inkább a főhős(nő) lelkiállapotán, érzésein, gondolatain. Az olvasóban joggal merül fel, hogy miért nincs fegyvere a biztonsági őrnek, egy lánybúcsú résztvevőinek ellenben miért van. Hogyan tud besétálni az éjszaka közepén két részeg nő egy bankba, még akkor is, ha ott csupán fagyasztott hímivarsejteket őriznek, és ugye, senki nem gondolja komolyan, hogy egy ilyen intézmény homlokzatán ez a felirat szerepel grandiózus betűkkel: SPERMABANK?!
A történet minden furcsának tűnő eleme a huszonegyedik század bizonyos aspektusból megfogalmazott bírálata. Az előbb említett momentumoktól kezdve a bankrablók infantilis párbeszédén keresztül a semmit sem lezáró végkifejletig, mind-mind nagyon erős társadalomkritika. „– Ne hari a Katura, légyszi. Szörnyű napja volt – biggyesztette le ajkát a bankrabló kísérője a túszok felé fordulva. – Elveszett az asztalfoglalásunk az étteremben, aztán nem akartak beengedni a kedvenc klubunkba, majd a tűzoltók vágták ki Katut a limóból, merthogy beszorult…” Ilyen ez a világ: az ostoba lánybúcsúk giccses limuzinjából kipattanó koszorúslányokból pillanatok alatt túszejtő terroristák válhatnak. A felelősségteljes gondolkodás és a morális értékek teljes hiánya jellemzi az egyébként könnyed tollvonásokkal bemutatott történetet.
A mesék közül A bonbonház a legkiemelkedőbb írás. A meghökkentő mesék műfajához közel álló történet Roald Dahl Karcsi és a csokoládégyárának hangulatát idézi, bár Vöröskéry jóval sötétebb árnyalatokkal dolgozik. Az ötlet, hogy az egyre növekvő feszültségű eseményeket egy családi vállalkozásban működő, jó hírű csokoládéboltba helyezve jelenítse meg, kiváló. A műfaj klasszikus szabályai szerint idilli (mondhatni, banális) a kezdés, a boldog család bemutatásával, majd egyre hidegebb tónussal menetelünk a tragikus vég felé. „– Ezzel is megvagyunk, ma is jól indult a nap! – Minden reggel ezzel a felkiáltással engedte útjára a fiait. … Elégedetten tapsolt kétszer, majd ő is az újság felé fordította figyelmét.” A gyerekek sérelmére elkövetett bűncselekmények bemutatása mindig a legmegbotránkoztatóbb tabudöntögetésnek számít az irodalomban, függetlenül attól, van-e indíték. Ebben a történetben kapunk valamiféle magyarázatot, bár a karakterek és a történet lélektani kidolgozottságának a hiánya miatt nem lehet túlságosan komolyan venni.
Az egyes szám, első személyben írt történetek – Isteni gondviselés, Vadak, Csillagfacsaró, Flora és Fauna, Skarlátház – dikciója sokkal kidolgozottabb, mint az egyes szám, harmadik személyű elbeszéléseké: A bonbonház, Egyketted lovas, Az élet maga. Utóbbiak tekintetében viszont a narratív perspektívaváltáson még lehet finomítani. Mindegyik novellának érdekes a szerkezete, és kifejezetten izgalmas a finom avantgárd irányzat, azonban érdemes szem előtt tartani, hogy az irodalmi alkotások egyik lényeges eleme, hogy akarjunk valamit közölni a világról. Az is lehet persze üzenet, hogy nincs üzenet, azonban a semmit megjeleníteni mindig is a legnagyobb kihívások közé tartozott.
Vöröskéry Dóra: Röpképtelen madarak. Kárpát-medencei Tehetségkutató Nonprofit Kft, Budapest, 2019.
Vöröskéry Dóra kötetét legutóbb Juhász Kristóf recenzálta. A férfi és női olvasat különbségeit és azonosságait, módozatait, egymásra reflektáltságát kutatjuk ily módon.
https://www.irodalmijelen.hu/2019-maj-11-1636/tehetetlen-dodo-kardozos-partraszallas
