A tengerihántás az őszi esték foglalatossága volt, amikor az emberek körülülték a tüzet, és beszélgettek. Milbacher Róbert könyvének címe amellett, hogy Arany János balladájára utaló, szép adoniszi sor, rendkívül beszédes. A kukoricamorzsolás ugyanis meglehetősen monoton és tenyérfájdító tevékenység, azonban, ha a rokonok, szomszédok együtt tevékenykedtek, és közben egy jó mesélőtől meghallgathatták a vidék legendáit, észre sem vették, hogy dolgoztak. Az előszóból kiderül, a szerző szándéka szórakoztatóan átadni a közoktatás kánonjához tartozó ismereteket.

A kötet negyvenöt novellát tartalmaz, megkönnyítené a befogadást, ha (például a verseskötetekben megszokott) ciklusokba tagolva olvashatnánk a műveket. Szabó T. Anna erőssége az atmoszférateremtés, a kontemplatív leírásmód a legtöbb szövegben megjelenik, ezenfelül olyan novellákat is találunk, melyeket elejétől a végéig ez a szemlélődő hangnem jellemez.

Meddig tudja elhitetni magával az ember, hogy még fiatal? Hol húzódik az a választóvonal, amikortól a letűntek közé számít? Van átmenet? Idejétmúlt. Egy tisztes őszes halánték. Önáltatás, kit akar még átverni önmagán kívül, a korosodó pontosan azt jelenti, amit takarni akar: pusztulást.

Miha Mazzini Kitörölve című könyvét igaz történet alapján írta. 1992. február 26-án a Szlovén Köztársaság Belügyminisztériuma 25 671 személy állampolgárságát törölte. Ön hallott erről az esetről? Ne érezze rosszul magát, ha nem, abban az időszakban az ex-Jugoszlávia területén sajnos nagyobb hírértékű események zajlottak.

Frederico Baccomo vagy egy csapnivaló könyvet írt, vagy pedig feltalálta a lektűrbe oltott abszurd regény műfaját. Döntse el az Olvasó maga, én még mindig hezitálok.

„Az is lehet persze üzenet, hogy nincs üzenet, azonban a semmit megjeleníteni mindig is a legnagyobb kihívások közé tartozott.” – Bittner Mónika a Röpképtelen madarakról.

„Mindenkinek megvan a saját változata a valóságról, a megtörtént eseményekről, ahogy Velikić fogalmaz a regény utószavában: »…lineáris mederben haladó egyetlen élet nem létezik, hanem csak interpretációi. És ahogy egy-egy életútnak vannak interpretációi, a társadalmi korszakokkal is így van.«” Dragan Velikić könyvét Bittner Mónika elemzi.

„A fájdalomban és tűpontos leírásban mégis van valami balkáni gyönyörűség, miközben nem pusztán a szobákba, hanem a bűntudattal teli lelkekbe is betekintést nyerünk, ahol az anyák azért imádkoznak, hogy minél tovább tartson gyermekük sírása, mert az legalább valamennyi enyhülést hoz az őrületbe kergető esőcseppek monoton csöpögésének hangjába.” – Andrej Nikolaidis könyvét Bittner Mónika mutatja be.