Ugrás a tartalomra

 

Valami Isten

A megfigyelés, a szemlélődés, a kíváncsiság. Kíváncsiság valamire, ami mi magunk vagyunk, a világra, a világunkra, ha így tetszik, vagy csak a másikunk világára, ami persze szintén mi vagyunk, szomorúságunkra, örömünkre, az eltelt időre, a munkára, a tájra, feszültségeinkre – mindenre, ami csak érint, ami megérint, és arra is, ami látszólag nem érint meg. Akkor maradunk életben, ha kíváncsiak vagyunk, mondta valaki a minap, nekem mondta, nem is a minap volt ez, hanem tizenvalahány éve, és aki mondta, azóta halott, nincs már közöttünk, illetve közöttünk van mindaddig, amíg vagyunk, addig biztosan itt van ő is.

A szemlélődés, a megfigyelés a kiváncsiságból fakad. Ha Isten figyel minket, talán kíváncsiságból is teszi. Hogy mire megyünk vele vagy nélküle. És ha Isten itt van bennünk, mindannyiunkban, akkor ez a bennünk élő Isten, mintegy kozmológiai állandóként, vagyis a statikus univerzum egyetlen viszonyítási pontjaként, afféle állandó és stabil alapvetésként van jelen – a stabil univerzumban, ha ugyan az univerzum stabil, mint tudjuk, Einstein kezdetben elfogadta ezt a stabilitást, ezt az állandót, aztán elutasította, tévedésnek nevezte. De ez ebben a pillanatban kevésbé fontos. Isten, mint tudjuk, definiálhatatlan, mert Isten ott van mindenben és mindenütt. Ha tetszik tehát, a kozmológiai állandó ott van mindenben és mindenütt.

Ott van mindannyiunkban. És ott van a meditációban, a világ megfigyelésében. Mindegy, hogy milyen irányból figyeljük meg a világot, nincs „felül”, nincs „alul”, mert ezek is definiálhatatlanok, ha nem egy adott perspektívából nézzük. Fodor Balázs megfigyel, meditál, szemlélődik, rossz szó, ha azt mondom: „filozofál”, mert nem ezt teszi; egyszerűen van, ahogy mi magunk is. A kötetben a nyitóvers, A figyelem pillanatai nagyon szépen illusztrálja ezt a megfigyelőképességet, ahol a távolodás egyben közeledés is, ahol „visszafelé zúdul, amit távolodni véltél”, ahogy a szerző írja. Minden visszafelé áramlik és távolodik, és ebben a kozmikus körforgásban legfeljebb csak kapkodjuk a fejünk, vagy még azt sem tesszük, hanem csak csendben örülünk annak, ha kialakul valamiféle nyugalom, harmónia. A béke szót most nem használnám, mert béke nincs, jó esetben nyugalom van, kicsinyke lélegzetvétel, amikor képesek vagyunk magunkon átszűrve értelmezni a dolgokat magunk körül, miként a bennünk pulzáló Isten.

A nézőpont rendkívül izgalmas Fodor Balázs költészetében. A nézőpont. Ahogy teljességében lát mindent. Az Egy becsapódás paraméterei vagy a Mozgáskényszer című versek ennek a megfigyelőképességnek, a világ a maga teljességében megragadásának szép bizonyítékai. Vagy a Csigolyák című vers, ahol ennek a fura szemlélődő alkatnak a magányát fogalmazza meg a szerző: vagyis azt a tényt, hogy ebben a távlatos távlattalanságban „Egy fűszál sem / fért volna közénk, / ahogy egymásnak // vetett háttal / a végtelen űrben / fürkésztünk // két, cipzárként / egymásba kapaszkodó / galaxist”, ott „akkor láttuk újra / a másik arcát, amikor / a saját tarkónkat”.

Látszólag tárgyias líra Fodor Balázs lírája, mintha a személyes szférába nem engedne be. Vagy mégis? Az Amíg folyik vagy az Elengedhetetlen című versek egy – látszólagos – intim térbe adnak némi bepillantást, de ezek is inkább általános, emberi kategóriák keretében maradnak. Fodor ugyanis jól használja a szavak atmoszféráját, súlyát, tudja, hogy egy-egy szó, mondat érzelmeket mozdít – és ezzel a költői eszközzel él is a szerző. „Sóderes Duna-parton kézen fogva sétálni apával”, írja: játszik velünk, mivel pontosan tudja, egy ilyen mondat mindenkit megérint. Meditál, szemlélődik, és ugyanakkor finoman irányít is, mintegy arra terelve meditációs „beszámolóit”, pontosabban az olvasói figyelmet, amit fontosnak érez. Így lépünk be a személyes szférába, így jutunk őhozzá is közelebb.

Első kötet, erős könyv. Ahogy az egyik verscíme mondja: „A közeledés és távolodás könyve”. Apokaliptikus látomás olykor. Ahogy a szemlélődés nézőpontja változik, valami ijesztő disztópia is kikerekedik ezekből a szövegekből.

Ha egy verseket író kortársunk képes arra, hogy néhány pillanatra megmutassa nekünk mindazt, amit látunk, illetve látnunk kellene, akkor ez a verseket író kortársunk minden kétséget kizáróan költő.  

 

 


Fodor Balázs: Kozmológiai állandó. FISZ könyvek, Budapest, 2019.

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.