Szabadegyetemek – szabad művészetek
Bollobás Enikő az Appalache-hegységben létrehozott különleges oktatási intézményről, az 1933 és 1956 között működő Black Mountain College-ról tartott előadást a Pannon Egyetemen működő Sziveri János Intézetben. Az „amerikai Bauhaus” egy kis európai sziget volt az Egyesült Államokban, jobbnál jobb művészek és tudósok leltek itt otthonra.
A Sziveri János Intézet Közép- és Kelet-európai Irodalmi és Társadalomtudományi Kutatóközpontja estsorozatának októberi vendége az amerikai irodalom professzora, Bollobás Enikő volt. Az irodalmi est közönségét a házigazda, Arany Zsuzsanna intézetvezető köszöntötte, akitől megtudhattuk, hogy a vendégelőadó egyik szakterülete a költészet, ezen belül az amerikai modern és posztmodern költészet története és líraelmélete. Mindez aztán még egyértelműbbé vált, hisz míg az est első felében a Black Mountain College-ről tudtunk meg számos érdekességet, a folytatásban a korai amerikai posztmodern vezéralakjának, Charles Olsonnak – aki az intézmény rektora is volt – a líraelméleti koncepciójáról hallhattunk.
Az észak-karolinai Black Mountain College egyszerre volt a korszak újító mozgalmainak terméke és továbblendítője, a John Dewey nevéhez fűződő demokratikus oktatási reformeszmék és a sajátosan amerikai kísérletező szellem letéteményese. Ha úgy tetszik, a tökéletes társadalmat valósította meg, az „ideális demokráciát”, tanár és tanítvány tökéletes (partneri) viszonyát. Lényegében az új progresszív pedagógia találkozott a radikális avantgárd experimentalizmusával, s egyben Amerika és Európa nyújtott kezet egymásnak: a két kontinens legerősebb intellektuális rétege fogott itt össze valami jó, valami szép, valami szabad érdekében.
Az „amerikai Bauhaus”-ként is emlegetett intézmény a legkülönfélébb alkotóknak adott otthont. 1937-re már komoly birtoka is volt annak a négy tanárnak, akik útjára indították a vállalkozást, miután elbocsátották őket a floridai Rollins College-ből, „felesleges órai beszélgetések” engedélyezése miatt. A birtokon nemcsak Bauhaus-épületek sorakoztak (amelyeket maga Walter Gropius tervezett), hanem termőföldek, szőlő- és almáskertek is (á la Brook Farm és más kolóniák), hiszen tanárok és diákok maguk termelték meg maguknak a betevő falatot.
Európában időközben egyre erősödött a náci ideológia hatása, így számos értelmiséginek (tudósnak és művésznek) el kellett hagynia hazáját, s épp a Black Mountain College volt az a hely, ahol új otthonra lelhettek. Az 1933-as alapítás idején már a Black Mountain védelmét élvezte Josef Albers és felesége, Anni Albers (mindketten egyenesen a Bauhausból jöttek), Xanti Schawinsky (Albers híres tanítványa), Stefan Wolpe (aki Brecht első megzenésítőjeként lett ismert), Fritz Moellenhoff (a berlini pszichoanalitikus iskola egyik oszlopa) és Heinrich Jalowetz (zeneszerző és karmester). Az amerikai tanárok között említendő a zeneszerző John Cage és a zongorista David Tudor, a táncművész Merce Cunningham, az absztrakt expresszionista Franz Kline, Willem de Kooning és Arshile Gorky, a dizájnművész Buckminster Fuller és a kollázsművész Robert Rauschenberg. Olson rektorsága idején Albert Einstein, Carl Gustav Jung, Franz Kline, Carl O. Sauer, Norbert Wiener és William Carlos Williams alkották a főiskola mellett működő tanácsadó testületet, míg a neves látogatók és vendégelőadók közt volt maga Albert Einstein és John Dewey, a Freud-tanítvány Hanns Sachs, Thornton Wilder, Henry Miller, Aldous Huxley, Walter Gropius, Robert Motherwell, Jackson Pollock, Alan Kaprow és Lewis Mumford.
A költők között elsősorban Charles Olson nevét illő megjegyeznünk, aki az intézmény egyik szellemi irányítójaként összefogta azokat az alkotókat, akiket később az irodalomtörténet a „Black Mountain-költőiskola” tagjaiként tárgyal: Robert Creeley-t (aki többször is járt Magyarországon), Robert Duncant, Denise Levertovot (akit egyébként annak ellenére sorolnak a „Black Mountain-költők” közé, hogy soha nem járt az észak-karolinai iskolában), Cid Cormant, Michael Rumakert, Joel Oppenheimert, Jonathan Williamst, Leroi Jonest, Fielding Dawsont, hogy csak néhányat említsünk a korai posztmodernek közül.
Bollobás Enikő a téma egyik legismertebb hazai és nemzetközi kutatója, aki vagy egy tucat publikációban foglalkozik ezekkel a költőkkel: magyar fordításkötetet szerkesztett Olson verseiből (Semmi egyéb a nemzet / mint költemények… Válogatás Charles Olson verseiből. Ford. Szőcs Géza. Budapest–Kolozsvár, 2003), s ennek szubsztanciális zárótanulmányában (Charles Olson, a posztmodern úttörő. In: Semmi egyéb a nemzet / mint költemények, pp. 270–307.) tárgyalja Olson líraelméletét is, valamint meghatározó monográfiáit is írt a korai posztmodern költészet elsőszámú amerikai képviselőjéről (Charles Olson. New York, 1992).
Ám bármennyire is szépnek, igaznak és jónak tetszik mindaz, ami a Black Mountain College-ot jellemzi, a szabad művészetek fellegvára nem működhetett sokáig. 1956-ban végül pénzügyi okok miatt kellett bezárni: az intézmény nem tudta magát hosszú távon fenntartani, még önellátó gazdálkodása révén sem. Hiába mondtak le a tanárok a fizetésükről is, a további működés már külső forrásokat igényelt volna. Kérdés persze, hogy ha megkapták volna a kellő anyagi támogatást, mennyiben maradhatott volna igazán szabad az a művészet, ami a Black Mountain College szellemiségét jellemezte…
Tóth Lénárd
Fotók: Kapornaky Veronika és Marton Angéla
