250 éve született Friedrich Hölderlin – 2.

Ötvenhat esztendős volt Hölderlin, és már húsz éve elborult elmével tengette életét a később róla elnevezett középkori lakótoronyban, amikor 1826-ban megjelent első verseskötete, amely lírai életművének felét sem tartalmazta.

Az ismeretlen klasszikus

Költeményeinek nagyobb – és jelentősebb – része több mint száz évig, vagyis a huszadik század elejéig irodalmi almanachokban és újságokban lapult, vagy nehezen kibetűzhető kézirataiban.

A tizenkilencedik század csupán a Hyperion írójaként ismerte őt, e különleges, lírai regényt már a kortársak nagyra becsülték. Nem úgy verseit, noha azok szoros rokonságban állnak elégikus és himnikus prózaművével. Goethe, Heine és Nietzsche költői nemzedékének és olvasóközönségének még olyan, a német – és nyilván a világ- – irodalom gyöngyszemei közt számon tartott költeményeire sem volt szeme és füle, mint a Hälfte des Lebens (Az élet fele).

Az 1826-os válogatás neves irodalmár szerkesztői kihagyták az 1804-ben írt és nyomtatásban megjelent verset, mert az elmebaj termékének ítélték. Még a költő verseinek 1906-os összkiadása is ebbe a kategóriába utalta. Jó száz évvel később viszont a német költészet legtöbbet elemzett tizennégy verssoraként tartja számon az irodalomtörténet. Többször megzenésítették, számtalan nyelvre lefordították. Nyilván magyarra is – a Magyar Elektronikus Könyvtár oldalain tíz költői tolmácsolása is olvasható nyelvünkön. Az alábbi nem – mivel eddig még sehol sem jelent meg.

A költemény első megjelenése – Taschenbuch für das Jahr 1805. (Zsebkönyv az 1805-ös esztendőre)

Hälfte des Lebens

Mit gelben Birnen hänget
Und voll mit wilden Rosen
Das Land in den See,
Ihr holden Schwäne,
Und trunken von Küssen
Tunkt ihr das Haupt
Ins heilignüchterne Wasser.

Weh mir, wo nehm’ ich, wenn
Es Winter ist, die Blumen, und wo
Den Sonnenschein,
Und Schatten der Erde?
Die Mauern stehn
Sprachlos und kalt, im Winde
Klirren die Fahnen.