Ugrás a tartalomra

Esterházy 70

Hogyan vigyük közel Esterházyt egy középiskolás világához, miként segít ebben az Egy nő, A szív segédigéi, a Fuharosok című műve. Irodalomtörténeti jelentőségű anekdoták, kedvenc mondatok, képeslapok és dedikációk az írótól. – Ma lenne 70 éves Esterházy Péter; az Irodalmi Jelen szerzőit kérdeztük.

– Ha egy középiskolás, nem feltétlenül irodalmat kedvelő diákot kellene meggyőznöd, hogy olvasson Esterházy Pétert, melyik művét ajánlanád, és miért?

Petőcz András

– A Fuharosok című munkáját mindenkinek ajánlom, de különösen ajánlom olyanoknak, akik nem kifejezetten irodalmárok. Egyrészt rendkívül olvasmányos, lendületes, igazi sodrása van, másrészt pedig valami olyasmiről beszél, ami mindannyiunkat érint, megérint. Az erőszak, mint olyan, folyamatosan jelen van az emberi társadalomban, és ennek ábrázolása rendkívül kényes, rendkívül nehéz. Esterházy zseniálisan oldja meg. Az erőszak, a külső támadás és az ennek való kiszolgáltatottság minden közép-európai alaptragédiája. Esterházy ebben a könyvben erről beszél.

Abafáy-Deák Csillag

– Első gondolatom A szív segédigéi volt, de mégis az Egy nő címűt ajánlanám. Nemcsak a nőről, szól a férfiről is, aki a nőről ír, arról elmélkedik, körbejárja, szellemesen, kis adagokban, ami egy mai fiatalnak tetszik. Nincs egy nő, és mégis egy van, mindenkiben ott az egy nő, a vágyott, elképzelt és a valós is. A test. A legkülönbözőbb helyeken látjuk a nőt, nincs fekete vagy fehér, csak nő van, és érzékiség, erotika, egy fiatalt mi érdekelné ennél jobban?

Zsidó Ferenc

Hm, Esterházy könyvei szerintem járatos olvasót igényelnek, aki tud dekódolni metaforikus nyelvezetet, akinek van műveltsége, hogy értse az allúziók áradatát, élvezze az intertextualitást stb., ha mégis diáknak kellene ajánlani Esterházy-művet, A szív segédigéit mondanám: intellektualitása ellenére „közérthető”, kerek, kompakt narratíva…

Hevesi Judit

Az Egy nőt mindenképpen, de azt hiszem, hogy A szív segédigéit is. Azért ajánlanám ezeket, mert bár Esterházy nyelvi zsenialitása ezekben a szerintem remekművekben is vitathatatlanul megmutatkozik, de az érzelmi azonosulás lehetőségei is majdhogynem határtalanok. Utóbbi igényét látom a középiskolás diákokban.

Nagy Lea

– Legszívesebben a sok közül, az egyik kedvenc könyvemet, A szív segédigéi című művét ajánlanám. Egészen különleges az, ahogy az édesanyjáról ír. Megmutatja nekünk azt, hogy az anya különleges helyet foglal el az életünkben, s hogy ennek elvesztése jelenti az igazi és szomorú felnőttkor eljövetelét. Az én életemben is meghatározó szerepe volt és van édesanyámnak; így Eszterházy Péter munkája különleges erővel érintett meg.

Vass Tibor

– Ha egy középiskolás, nem feltétlenül irodalmat kedvelő fiúdiákot kellene meggyőznöm arról, hogy olvasson Esterházy Pétert, azt mondanám neki, hogy soha ne olvasson, kerülje el őt messzire. Ezért biztos, hogy olvasni fog Esterházy Pétert.

Ha egy középiskolás, nem feltétlenül irodalmat kedvelő lánydiákot kellene meggyőznöm arról, hogy olvasson Esterházy Pétert, fogalmam sincs, hogyan is kezdenék hozzá. Ehhez kábé három-hat év gondolkodási időt kérnék, s nem sokkal az államvizsgája előtt kitalálnám a megoldást, és a kitalált megoldás birtokában arra kérném a volt középiskolás diáklányt, hogy a nevemben egy középiskolás, nem feltétlen irodalmat kedvelő lánydiákot győzzön meg arról, hogy olvasson Esterházy Pétert, és a meggyőzés titkát ne árulja el.

Ha egy középiskolás, nem feltétlenül irodalmat kedvelő olyan diákot kellene meggyőznöm arról, hogy olvasson Esterházy Pétert, aki magáról nem bizonyosan tudja, hogy fiú-e vagy lány, vagy történetesen én vagyok az ügy bizonyosságai ismeretében bizonytalan, annak a Kis Magyar Pornográfiát küldeném el. Kizárólag postán, fénymásolva az 1986-os Bevezetés a szépirodalom című Esterházy-kötetből, megszerezném tehát a nemtudnifiúvagylány postacímét, feladónak az ő megszerzett postacímét írnám, címzettnek: Esterházy Péter, 9998, Mesterháza, Happy Easter út 70., így a postán kék postairónnal húznák át ezt a címet, be is karikáznák egy tojásalakúra képzett formával, piros postairónnal húznának a tojásalakúra képzett forma felől egy a feladó felé mutató nyilat, így küldeményem a nemtudnifiúvagylány postaládájában landolna, aki izgalommal bontaná fel a küldeményt és olvasná és közben érezne valamiféle postairónszagot belőle, mely szag csak akkor árad dolgokból, ha azokat a dolgokat valaki előtte nagyon szerette, zavarba is hozta, a nagyonszeretés izgalmában általában nem tudta, hová legyen, mi legyen, ha nagy, örömében fiú-e vagy lány.

– Foglald össze egy költői képben vagy mondatban a kedvenc Esterházy-műved!

Petőcz András

Kis Magyar Pornográfia – az értelmiség két útja, mint tudjuk, a másik járhatatlan. Elmerülni a mocsárban, úgy, hogy soha semmi esélyed igazán levegőt venni.

Abafáy Deák Csillag

– A Harmonia caelestis  zeneértőknek sokat mond.  A Mennyei harmónia telitalálat kötetcímként, utalva az egyik elődje által komponált műre is. Esterházy Péter erre a barokk műre hangolta rá hasonló című, időben is nagy ívű, grandiózus alkotását. Valószínűleg közhely, de nekem ez olvasáskor is zenemű, kantáta, illetve sok-sok kantáta, benne a cantare, énekelni szó. Nemcsak szólóéneket hallunk, van duett és kórus, fölzeng néha egy egész zenekar, hegedű, finom hárfa, halk, érzelmes fagott, erélyes trombita, vagy nagyot szól az üstdob. Polifónia. És vendégénekes is hallatja hangját, de úgy, hogy gyakran észre sem vesszük, hogy egy másik kórusból, egy másik műből ugrott be.

Zsidó Ferenc

– Esterházy művei tele vannak költői képekkel. Így, egy képben összefoglalni bármelyiket, legalább olyan nehéz vállalkozás lenne, mint lehozni a csillagokat az égről.

Hevesi Judit

–  „Van zene.”

Nagy Lea

– Az anya elvesztése A szív segédigéiben olyan, mint amikor egy sötét barlangba lépünk – nem tudjuk, hogyan jutunk ki ebből a sötét barlangból. A félelem bizonytalanságot szül, a bizonytalanság pedig szomorúságot.

Vass Tibor

– Egy költői(etlen) képben a kedvenc Esterházy-művem? Esterházyt idézem (Kis Magyar Pornográfia). „Vágyom egy több után?” 

 –  Amennyiben találkoztál vele személyesen, meséld el az élményt, vagy idézz fel egy anekdotát, amely irodalomtörténeti jelentőségű lehet!

Petőcz András

Sokszor találkoztam vele, nagyon sokszor.

A legnagyobb élmény a képeslap, amit mellékelek. Mindig azt mondta, ha jó az első mondat, akkor az egész mű jó. Nekem azt írta egy képeslapon, miután elküldtem neki az Egykorvolt házibarátaink című munkámat, hogy „jó az első mondat”. Ez nagyon sokat jelentett akkor.

Mégis, a legemlékezetesebb 1985-ben volt, Kalocsán, a Nicolas Schöffer-szemináriumon, amit másképpen Magyar Műhely Találkozónak neveztek. Ott vált ketté a hazai progresszív irodalom és művészet. Láttam, amikor Nagy Pál, a Magyar Műhely szerkesztője megsértette Esterházyt, és láttam Esterházy reakcióját. Nagy Pál – meglehetősen szűkszavúan – az akkor, a Találkozóra megjelenő Magyar Műhelyben csak annyit írt Esterházy új könyvéről: „Esterházy Péter Daisyje – mint a mű alcíme állítja – csakugyan opera semiseria. Persze az is jellemző magatartás, ha valaki ennyire semmibe veszi az egyik legjelentősebb magyar könyvsorozatot, a JAK-füzeteket. Tudja, hogy nincs ott semmi keresnivalója.” Ezt a néhány szót tartotta fontosnak Nagy Pál megjegyezni Esterházyval és annak művével kapcsolatban. Ott, a találkozón vette kézbe Esterházy ezt a Magyar Műhely-számot. Nem láttam Esterházy arcát abban a pillanatban, amikor elolvasta ezeket a sorokat. De az tény, hogy a „nincs ott semmi keresnivalója”-kifejezést szó szerint vette. Abban a pillanatban csomagolt, és a feleségével együtt utazott fel Budapestre. Esterházy tehát otthagyta a Schöffer-szemináriumot, és ez a következő két napra is rányomta a bélyegét a találkozón. Nagyon sajnáltam akkor ezt az összetűzést. Később is beszéltünk erről Péterrel. Állítom, hogy Nagy Pál cikkét nehezen dolgozta fel.

Abafáy-Deák Csillag

– A Péterek, hallottam a kilencvenes években, amikor Magyarországon telepedtem le. Először nem tudtam, miről van szó, pedig már ismertem néhány Esterházy-művet, aztán kis idő után kivilágosodott a kép, nem sorolom fel a Pétereket. De ez semmi, ezt is lehetett fokozni. Temesi Ferenc találta ki a Péter Pétert, a Péterek Péterét, vagyis szerintem Pétert a köbön. Aki nem hiszi, vegye elő a Temesi Ferenc Kölcsön idő (Helikon Kiadó, 2005–2006.) című, malomkő súlyú kétkötetes újságregényét, és ott schwarz auf weiss olvashatja a Felebarátaim című fejezetben a Péter Péter címszót. Csak egy kis passzust idézek: „Emlékszem, amikor először kerestem föl a Duna-parti nyaralóban P. P.-t. Volt egy másik, nem használt kapu is, amin átmásztam. Alul átdugtam az üvegeket. Még csak kis kutyáik voltak, nem jeleztek, csak simogattam őket. Benéztem a nagy ablakon, és ott ült a mester (egymást a kezdetektől így neveztük). Hol ült volna egy író? Az íróasztalánál. Talán egy percig, ha figyeltem őt, mert elszégyelltem magam. Pedig az írók nem olyan szégyenlős népek. Kopogtam az ablakon. Azt hiszem, azon az estén is a válásom volt terítéken. Meg Baránszky-Jób László, a kritikusok doyenjének írása, mely szerint az a generáció, amelyik két ilyen írót is föl tud mutatni, mint mi ketten, az nagyra hivatott. Hál’istennek többen vagyunk kettőnél.” És nem mind Péterek, teszem én hozzá. Aki többet akar megtudni e felebarátságról, vegye elő a két kötetet, most úgyis otthon sportolunk, súlyzónak is megfelelnek.

Zsidó Ferenc

Esterházyt egyszer láttam élőben, talán 2013-ban, Székelyudvarhelyen, ahová emlékeim szerint Murányi Sándor Olivér szervezésében jutott el. Túlzás lenne eme eseményt találkozásnak nevezni olyan értelemben, hogy nem ismerkedtünk meg, én nem vagyok az a nyomulós fajta, aki mindenáron a Mester kegyeit keresi. Arra viszont jól emlékszem – ott ücsörögtünk a találkozó előtt a Gondűző vendéglőjében –, hogy jó benyomást tett rám: szellemes volt, de visszafogott, elegáns. S ami lényeg: bő fél órával a rendezvény kezdete előtt elnézést kért a társaságtól, s felvonult a szobájába, hogy gyakorolja a felolvasást! Azt hittem, negyvenévnyi rutin után már csípőből nyomja! De nem, megvolt még benne a maximális szakmai alázat. Az Egyszerű történet vessző száz oldal – a kardozós változat c. könyve volt terítéken, s a felolvasása egyértelműen magas szintű színészi produkció volt: ezt a könyvét nem kedvelem különösebben, de az előadás így is magával ragadó volt. Mondanom sem kell, hogy levette a lábáról a publikumot!

Hevesi Judit

Sok emléket őrzök a találkozásainkról, de valahogy nem szívesen beszélek róluk. Óriási űrt hagyott maga után. Inkább azt írom le, hogy amikor az első könyvem megjelent, küldött nekem egy e-mailt. A sorai között megbúvó figyelem és odafordulás csak a legnagyobbak sajátja. A legféltettebb dokumentumaim egyike.

Nagy Lea

– Sajnos nem találkoztam Esterházy Péterrel, életkoromból adódóan. Ugyanakkor sokaktól hallottam, hogy mennyire kedves és a társaságban központi személy volt. Sok író életét befolyásolta. „Irigylem” azokat, akik találkozhattak vele.

Vass Tibor

– Egyszer találkozom Esterházyval, a Műcsarnok Törley-terméhez legközelebb eső vécéjében. Pontos évszámot nem tudok, a ’90-es évek közepéről van szó. Dolgozom a piszoár előtt, azaz dolgozni szeretnék, de akkor még nem tudtam, ha nagy volt a járkálás körülöttem. Ma már ez nem gond, járkálhat kisnyúl, rénszarvas, ihat mögöttem a csapból elefánt, lökdöshet zsiráf, jön, aminek jönnie kell. A bal kézre eső piszoárt elhagyja valaki, nem nézek oda, csak amikor a helyére becsobog valaki. Szemkontaktus Esterházyval, Esterházy csobog be a valaki helyére. Kölcsönös, apró fejbiccentés, belőlem elindul valami, aminek el kellett volna már korábban indulnia, de kisnyulak, rénszarvasok, elefántok, zsiráfok nagy járkálásai miatt nem sikerült. És tart hosszan. Földbe van a lábam gyökerezve talán. Arra emlékszem, ő indul el a kijárat felé hamarabb, megy utána csapatostul kisnyúl, rénszarvas, elefánt és zsiráf.

–   Idézd, kérlek kedvenc Esterházy-mondatodat!

Petőcz András

Sok kedvenc mondatom van Esterházytól. De álljon itt ez a mondat a Kis Magyar Pornográfia című könyvből: „A művelt férfiú és botránykő, akitől a kárunk és portmányunk kifejezést hallotta, ránézett a csokor szegfűre, melyet a nőnek vitt, és azt kérdezte: ’Viszed sétálni?’ Ezt igen szellemesnek találta napokig.”

Abafáy Deák Csillag

– „Az ideális irodalmi mondat születhet a képzeletből, születhet a tapasztalatból, de képzeletét a tapasztalatában, tapasztalatát a képzeletében kell megmérnie. A képzelet tapasztalatának és a tapasztalat képzeletének segítségével kerülhetek kívül azon, amin belül vagyok.”

Zsidó Ferenc

– „Mi a különbség édesapám és az Isten között? A különbség jól látható: Isten mindenütt ott van, ezzel szemben édesapám is mindenütt ott van, csak itt nincs.” (Harmonia Caelestis)

Hevesi Judit

„Én is szomjúhozom

nemcsak te

Éjszaka

képzeld hogy éjszaka van

Éjszaka

azaz nem pusztán sötét

de a sötét

a sötét tonnákat nyom

s te a hegyen állsz”

Esterházy Péter Hét utolsó szó című drámájából van. Minden betűje tonnákat nyom, bennem tényleg

minden betűje örökre élni fog.

Nagy Lea

 „Egyedül. Én egyedül vagyok. Mintha be volnék zárva a csöndbe. A csöndben vagyok otthon. De a csönd akkor se ereszt, ha mennék. Hová? Hát valahová ki. Beszélgetni, játszani. Persze játszom én. (...) És a csönd nekem nem tömlöc, szeretem. De mégis. Ha egyedül vagy, akkor bármi lehetséges. Csak az nem lehetséges, hogy ne legyél egyedül.”  – Egyszerű történet vessző száz oldal (– a Márk-változat –)

Vass Tibor

– Mai kedvenc Esterházy-mondatom, ha már így leragadtam a Kis Magyar Pornográfiánál: „Olvasom, azért írunk, hogy szeressenek, s úgy olvasnak, hogy nem szerethetnek  minden bizonnyal ez a távolság teszi az írót.” A könyvben eztán egy hattyúrajz következik.

’92-ben elküldöm neki az első könyvemet. Egy hattyút ábrázoló képeslapon köszöni meg, egy nem kitömött hattyú elegánsodik a lapon, melynek postairón-felén a köszönésen túl Esterházy elnézést kér, hogy most csak ennyit, hogy csak így tud reagálni. Elnézést, hogy most csak ennyit tudok, hogy csak így.

 

 

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.